Az irodalom visszavág, avagy a legújabb ír klasszikus

Kezdjük a bírósági üggyel! Amint arról Roy Keane: kib…ottul belerúgtam! című cikkünkben beszámoltunk, tavaly áprilisban Roy Keane szándékosan okozott sérülést ellenfelének, Alf-Inge Haalandnak, aki azóta csupán néhány tétmérkőzésen tudott percek erejéig pályára lépni, három műtéten esett át, s állandó panaszai miatt orvosai a visszavonulást javasolták neki. A norvég futballista most hatmillió fontos kártérítés reményében kíván keresetet benyújtani a bíróságon. Mivel a United kapitánya elismerte, hogy szándékosan követte el tettét, akár sima ügynek is tűnhet a per – ma azonban újabb hírek láttak napvilágot. Ezek szerint Haaland térde nem a Keane-nel való összecsapás folyományaként, hanem egy krónikus sérülés következtében vált alkalmatlanná a profi futballra.
Tavaly májusban, vagyis az ominózus eset után egy hónappal Haaland a következőt írta saját honlapján: "Nem Keane okozta a térdsérülésemet! A bal térdem a problémás, ami már hónapok óta fáj. Keane a jobb térdemet rúgta meg, ez egyébként a tévéfelvételeken is jól látszik." Ehhez képest a norvég ma azt állítja: Keane brutalitása vetett véget a karrierjének. Ezt igazolni látszik azon orvosok véleménye is, akik szerint a sérülékeny bal térdet valóban végzetesen roncsolhatta Keane belépője – még akkor is, ha az ír futballista nem a Haaland támaszkodó bal lábát, hanem a jobbat találta el. Innentől fogva a szakértői véleményeké a terep: a szóban forgó bal térd vajon a krónikus problémák, vagy az ütközés miatt mondta-e fel a szolgálatot? Amennyiben valóban perre kerül sor, úgy a bíróság annak fog igazat adni, aki meggyőzőbb érveket és – ami még fontosabb – meggyőzőbb szakértőket tud felvonultatni. Erős a gyanúnk, hogy Keane (és a Manchester United) fogja jobban bírni pénzzel…

Térjünk át valamivel békésebb vizekre, és csemegézzünk egy kicsit a magát George Bernard Shaw örökösének tartó ír publicista, azaz Roy Keane könyvéből. Először szögezzük le: a művet a futballista nem egyedül jegyzi, a kézirat megfogalmazásában és szerkesztésében igénybe vette egy újságíró, bizonyos Eamon Dunphy segítségét is. Nevezett úr mellesleg – Keane-hez hasonlóan – ír válogatott labdarúgó volt, és megfordult a Manchester Unitedban is. Dunphy egyenesen azt mondta, hogy a könyvvel kapcsolatban minden felelősséget magára vállal, de Keane ezt elutasította, mondván, a végső szöveget ő hagyta jóvá. Ez a kiváltság már nem jutott osztályrészül a United vezetőinek: egyedül Sir Alex Ferguson nyerhetett bepillantást a könyvbe piacra dobás előtt. Ő is talán csak azért, mert Keane emlékezett rá: Jaap Stamnak is amiatt kellett távoznia az Old Traffordról, hogy könyvében nem bánt éppen kesztyűs kézzel a vörös ördögök menedzserével…

A "kesztyűs kéz" fogalmáról persze Roy Keane-nek is legfeljebb a hideg tél jut eszébe, semmi más. Az ír válogatott vezetőiről alaposan lehúzza a keresztvizet, ami nem is meglepő annak fényében, hogy a világbajnokságon gyakorlatilag örökre kizárták a nemzeti csapat keretéből. Hogy időrendben haladjunk, először az ír tizenegyet a világelitbe vezető szövetségi kapitányt, a zöld szigeten legendának számító Jack Charltont kezdi ki hősünk. "Charlton érdemei nagyobbnak tűnnek, mint amekkorák valójában. Edzőként egyáltalán nem tett rám jó benyomást, és amit felkészülés címén műveltünk, az egyszerűen nevetséges volt" – hangzik Keane véleménye a Zsiráfnak becézett mesterről.

Nem kell aggódni, a jelenlegi szövetségi kapitány, a vébéről a United és a válogatott vezérét hazazavaró Mick McCarthy is megkapta a magáét. Keane felidézi például a tavaly szeptemberi, Hollandia elleni vb-selejtezőt, amikor – saját állítása szerint – az ír válogatott szénhidrátban dús étkek helyett csupán sajtos szendvicset fogyasztott a mérkőzés előtt. "Holnap a hollandokkal játsszunk, b..meg!" – üvöltötte McCarthynak Keane. – "Szerinted ők is ilyen kib...ott sajtos szendvicseket esznek a meccs előtt?!?"
Túl azon, hogy ez a stílus már önmagában is igazolja a tréner későbbi döntését Keane sorsáról, néhány szemtanú másként emlékszik az aznapi menüre. A mérkőzésen részt vett több játékos állítja: vacsorára tésztát, csirkét és halat kaptak, a szendvicseket uzsonnára szolgálták fel, ha esetleg valaki megéhezett volna. Szerintük mikor Keane lejött az étkezőbe, akkor egyszerűen azt hitte, hogy az uzsonna már a vacsora, mire belerúgott az egyik asztalba, majd dühöngve a szobájába vonult, rendelt magának egy pizzát, és másnap reggelig elő sem került…
Nem csupán gasztronómiai kérdésekben hazudtolják meg Keane szavait: a botrányhős azt is nehezményezte, hogy ciprusi útjuk során a játékosok turistaosztályon, míg a vezetők elsőosztályon repültek. Mások úgy emlékeznek, hogy a szerelem szigetére charterjárattal utaztak, amelyen nem is volt külön elsőosztály… McCarthy és az ír válogatott másik nagy öregje, Niall Quinn szintén nemsokára adja ki életrajzi írását, amelyben valószínűleg sok egyéb részletkérdésben mondanak ellent a kiebrudalt csapatkapitánynak.

Keane-t amúgy nem nagyon zavarják a kritikák, a könyvével kapcsolatos véleményekre így reagált: "Csakis az igazat mondtam el. Nem érdekel, mit írnak az újságok – mindenkinek azt javaslom, olvassa el a könyvet."

Magyar szemszögből végül csak három megjegyzés az eddig elhangzottakhoz.
1. Jó lenne, egy hét múlva, a Zalaegerszeg elleni BL-visszavágón is inkább a könyv folytatásán járna Keane esze, nem a futballon.
2. Bárcsak mi is sajtos szendvicset ettünk volna a mexikói világbajnokságon tészta helyett!
3. A legjobban persze annak örülnénk, ha egy-egy magyar futballista önéletrajzi írása is annyi embert érdekelne, hogy a kiadóknak megérné kiadni. Valljuk meg, sokkal szívesebben olvasnánk mondjuk Urbán Flórián életéről…