Ismét nagyot akarnak húzni

Az olimpiai programban is szereplő 500 és 1000 méteres számokban egyetlen kivétellel Sári Nándor tanítványai indulnak a világbajnokságon (K–1 1000 méteren az Angyal Ákos által felkészített Borhi Zsombor próbálkozik). A Sári edzette csapat hegemóniája már a sydneyi olimpiai felkészülés idején egyértelmű volt, ám az igazi bravúr nem egy-egy év kiemelkedő produkciója, hanem az erőfölény – olimpiászokon átívelő – fenntartása. A mesteredző 2002-ben – legalábbis ez ideig – tudatosan háttérbe vonult, mert úgy érezte, a minőségi munka állandóságát és első számú versenyzője, Vereckei Ákos teljesítményét a sportszakma és az újságírók sem ismerik el illő módon. A júliusi, szegedi rendezésű Európa-bajnokság aztán gyaníthatóan áttörést hozott: 10 aranyérem mellett már aligha mehetett el szó nélkül a honi sajtó. Sári persze nem elégtételre várt, ő pusztán azt kedveli, ha mindenki tisztességgel végzi a rárótt feladatot.

Kammereréktől aranyat vár

– Vereckei sorozatban negyedik világbajnoki címének megszerzésére készül kajak egyesben, ám az Eb alapján úgy fest, mind többen törnek majd koronája megszerzésére.
– Sokakkal ellentétben én Szegeden sem láttam szorosnak a befutót – így Sári. – Sőt, Ákos a korábban megszokottnál jóval előbb állt az élre, s magabiztosan utasította maga mögé a többieket. Mást nem tehetett, a nemzetközi elit az időeredményeket tekintve olyan ugrást produkált, amilyenre korábban legfeljebb egy-egy olimpián akadt példa s nem egy kontinensbajnokságon.
– A laikusoknak úgy tűnt, másik kiváló egyes kajakosa, Storcz Botond nem tudta felvenni ezt a tempót. Ön miként értékeli a szereplését?
– Botondot nem érheti szemrehányás azért, mert a hetedik helyen végzett ezer egyesben. Három számban indult, ráadásul ebből kettőt ezer méteren teljesített. Amellett, hogy kissé túlvállalta magát, a korábbi világszínvonalat mindhárom esetben hozta. Az időeredményeivel elégedett vagyok, a párosban és négyesben szerzett ezüstje, valamint az, hogy Sevillában átadja az egyes indulás jogát, a világbajnokságon talán még szebb sikereket előlegez. A Kammerer Zoltánnal alkotott párosukkal szigorú vagyok, ennek az egységnek győznie kell. Mindketten erre a számra összpontosítanak, így minden más eredmény egy helyben topogással érne fel.
– Kíváncsian várom, milyen elvárást támaszt az ezres négyessel szemben?
– Elképzelhető, hogy ismét meglepetést okozok: abban bízom, hogy meg tudjuk tartani a tavalyi világbajnokságon és az idei Eb-n kiharcolt második helyet.
– Nocsak, nem vár többet az olimpiai aranyérmes csapathajótól?
– Esetükben egy kissé homályos az összkép. Horváthnak a kétszázas, Kökénynek pedig az ötszázas négyesben szintúgy vannak kötelezettségei, ezért elég nehéz volt összehangolni a felkészülést. Hogyha betegség vagy kisebb sérülés miatt valaki kidőlt a sorból, lehetetlen volt új időpontot találni a kiesett négyestréningre. Az ellenfeleink mindeközben szinte kizárólag erre a futamra gyakoroltak és gyakorolnak.
– Magyarországon a legjobb egyes versenyző tradicionálisan tagja volt a négyesnek, Vereckei azonban 2001 júniusa óta nem talált vissza a csapathajónkhoz. Ha vele is számolhatna, optimistább lenne?
– Vereckei négyesbéli szerepvállalása most, a világbajnokság előtt számomra nem téma. Rá így is rettentő kemény feladat vár: egyesben úgy kell megőriznie az elsőségét, hogy szinte mindenki az ő skalpjára vadászik. Az idén az amerikai Zur bukkant fel szinte a semmiből, s nyerte távollétünkben a duisburgi Világkupát. Szeretném, ha Ákos már az előfutamban összekerülne vele, hogy megmutathassa neki, mire képes. Maradéktalanul bízom benne: régóta foglalkozom vele, ám a mozgásban a mai napig felfedezek olyan elemeket, amelyeket én sem tudtam volna megtanítani neki. A legszebb az, hogy technikai tudása a maximális teljesítmény leadása mellett sem hagyja cserben. Persze nehéz megmondani, mikor pörög fel a legmagasabb fokozatra, minthogy én még egyszer sem láttam őt valamely finálé után a végletekig elcsigázottnak.

Érdektelen a statisztika?

Ezek után magához az érintetthez, Vereckei Ákoshoz fordultunk, aki elárulta, azért ő is képes átkozottul elfáradni:
– Az egyhetes horvátországi nyaralásra elmondhatatlanul nagy szükségem volt már az Eb után – mondta a Honvéd-Westel négyszeres világbajnoka. – A strandolás csak az én hajószakértői tekintélyemet ásta kissé alá a barátnőm előtt. Azzal kezdődött az egész, hogy vásároltunk egy strapabírónak tetsző gumicsónakot, hogy a világ zajától távol kerülhessünk. Felfújtuk, s hosszas gyalogtúrával lecipeltük azt egy autóval megközelíthetetlen partszakaszra. Mondanom sem kell, a remeknek vélt csónak tizenöt másodpercig bírta, kilyukadt, amint nekiütközött az első sziklának.
– Olyan lelkesedéssel mesél a nyaralásról, hogy látom, várja már, hogy ennek az idénynek is vége legyen. Avagy tévedek?
– Imádok versenyezni, de nem jönne rosszul az újabb pihenő. Épp hétfőn van a születésnapom, úgyhogy folyvást arra gondolok, bárcsak ott tartanék, mint tavaly ilyenkor, amikor augusztusban egy héttel korábban került sor a világbajnokságra.
– Szerintem előrébb tart: egy Európa-bajnoki címmel mindenképp.
– A hazai Eb mindennél csodálatosabb, ám a dobogóról lelépve én máris a következő feladaton töröm a fejem.
– Motiválja, hogy sorozatban negyedik egyéni vb-aranyát is begyűjtse?
– Egyszerűbb lenne azt mondanom, hogy igen, most ez éltet, csakhogy nem mondanék vele igazat. Szerintem nincs jelentősége ezeknek a sorozatoknak, engem legalábbis cseppet sem érdekel, milyen statisztikai mutatói vannak az egyes kajakosoknak, köztük nekem. Versenyzőként nem lehet a múltból megélni, mindig valami újat kell hozni, csak úgy lehet az embernek esélye arra, hogy a szó szoros és átvitt értelmében újra és újra nagyot húzzon.
A rajtoláson javítottak

– Sári Nándor azt fejtegette, hogy manapság más taktikával versenyez, s már nem azután tör előre, hogy jó ideig a többiek hátát nézte. Az idény előtt tudatosan készült a korábban bevált módszer megváltoztatására?
– Nem, mert valójában a világversenyeken kényszerítenek rá arra, hogy megújuljak. Szeretnék úgy lapátolni, mint eddig, de amikor látom, hogy immár nem hagyják az ellenfelek, változtatok. Érdekes megélni, hogy a mai riválisok az én technikámat igyekeznek lemásolni, ám ez szerencsére igazán jól sosem sikerül nekik. A reprodukció ritkán ér fel az eredetivel… Amúgy érdekel, mit tud az edzőm által is említett jenki, akit – miért is lepődnék meg ezen – épp egy Kemecsei nevű, magyar edző készít fel ellenem.
– A Vereckei márkanévvel és Veréb Krisztián páros tapasztalatával K–2-ben is példaértékű kajakozást várnak önöktől. Lát erre esélyt?
– Én Szeged után sem voltam csalódott. Azóta persze okultunk a hibáinkból, nincs titkunk: most egyszerűen keményebb rajtolásra készülünk. A befutónál pedig nagyjából az is eldől majd, hogy érdemes-e ebben a számban athéni távlatokban gondolkodnunk.
Storcz Botond nem kertel, amondó, csalódásként élte meg önnön szegedi produkcióját – legalábbis az egyesbéli kajakozást:
– Kiváltképp az idegesít, hogy tudom, ennél jóval több volt bennem – mondta a kétszeres olimpiai bajnok, aki végül kész volt lemondani a számhalmozásról: – A jelenlegi férfimezőnyben lehetetlen egy napon két számot magas színvonalon hozni úgy, hogy fárasztó elő- és középfutamok után kell rajthoz állni a döntőben. Két hete még annyira elkeseredetten szemléltem a világot, hogy felvetődött bennem, abbahagyom. Aztán ahogy kicsit frissebb lettem, és párosban is javultak a mutatóink, természetesen elhessegettem magamtól e gondolatot. Az, hogy Szegeden nem sikerült aranyat szerezni, nálunk is elsősorban a gyenge rajtoláson múlt. Ily módon Sári mesterre a közelmúltban naphosszat egysíkú feladat hárult: egy Formula–1-et lepipáló starttaktika kidolgozása. A feladatot tudjuk, Sevillában kiderül, mennyire vagyunk tanulékonyak – zárta mondandóját az amúgy közgazdásznak készülő Storcz.
A kétszázas futamok specialistái Séra Miklós tanítványai. Közülük került ki ezúttal az egyetlen olyan férfikajakos, aki Spanyolországban három számban is indul úgy, hogy a párosban és négyesben kiírt sprintversenyek mellett az ötszáz méteren vitézkedő kvartettben is kiharcolta az indulás jogát. Hegedűs Róbertről van szó, aki szintúgy tanulásra adta a fejét, hisz a szegedi jogi kar hallgatója.
– Számomra a válogatók teljesítése volt a legnehezebb, ugyanis a vizsgaidőszakot a szolnoki és a szegedi regatta foglalta keretbe – magyarázta Hegedűs. – Természetesen azt azért nem állítom, hogy hazai versenyzőként könnyű Eb várt rám júliusban. Megdolgoztunk azért, hogy helyrebillentsük az önbizalmunkat. Tavaly az Eb-n kikaptunk a Rauhe, Wieskötter párostól, aztán a vb-n már az első helyen álltunk, amikor vízbe borultunk a cél előtt. Ezúttal tökéletes futamot produkáltunk, s a makulátlan teljesítmény kétszáz párosban a vb-n is megismételhető. A formánk csak javult, s a felgyógyult Horváth Gáborral, valamint Beé Istvánnal négyesben is többet gyakorolhattunk. Egyébiránt mi is zsinórban negyedik vb-aranyunk megszerzésére esküdtünk föl K–4 200 méteren, ami alighanem példa nélkül álló rekord lenne a leggyorsabb kajakosszámban.