Kolonics György tartozása

Vágólapra másolva!

2002.08.26. 21:27

Címkék

Egy évvel ezelőtt nyolc Eb-arany után a poznani vb-ről is nyolc elsőséggel tért haza a magyar kajak-kenu válogatott. Júliusban a szegedi Európa-bajnokságon emelte a tétet Angyal Zoltán szövetségi kapitány csapata: lapátforgatóink immár tízet nyertek. Nem kajak-, hanem péklapátot érdemlő bolond az, aki ezek után csakis tíz első helyezést fogadna el a csütörtökön kezdődő sevillai világbajnokság magyar résztvevőitől.

Kolonics György az Eb óta pótalapozáson vett részt, így Sevillában remélhetôen „kitérdeli” magának a dobogós helyezést

A mérce azonban vitathatatlanul a Duna közelmúltbéli vízállásánál is magasabbra került. Négyrészes sorozatunkban ezúttal a kenu szakág esélyeit lajstromozzuk a 32. síkvízi vb előtt.

Kolonics Györgynek akadt már ennél jobb idénye is. Kétszeres olimpiai bajnokunk, aki a sydneyi hullámverésben oly könynyedén lelte meg a diadalhoz vezető utat, ezúttal épp csak kikecmergett egy hullámvölgyből, máris újabb sorscsapás érte. Bármilyen kiegészítő sporttal próbálkozott is a télen, pórul járt, majd kenuzás közben szintúgy sérülés érte. Először a mátraházi edzőtáborban tette magát harcképtelenné, amikor futballozás közben kificamodott a bokája. A futást nem erőltethette, így kerékpárra szállt. Hegyibringás pályafutása ért igazán sanyarú véget: egy szerencsétlen bukás nyomán fejjel landolt a mátrai erdő altalaján, és arccsonttörést szenvedett. Hosszas lábadozását megfázások hátráltatták, mígnem összesen másfél hónapnyi edzéskihagyást követően nagysokára hajóba szállhatott. Gondolják, hogy véget ért a pechsorozat? Ugyan. Utóbb egy, a lapát ejtette seb fertőződött el a kezén, ami a karjára kisugárzó ínhüvelygyulladást okozott. Gipszsín és újabb kényszerpihenő várt rá.
A válogatókra szinte csak külön orvosi engedéllyel mehetett el, mégsem talált legyőzőre. A korántsem gyenge, többszörös világbajnokokat felvonultató szolnoki és szegedi regatta mezőnyét tanári módon oktatva mindkét, az olimpiai programban szereplő egyes számban nyert. Egyedül a sprintszámban került elé az ifjú Malomsoki Sándor. Kolonics azonban nem tudott felhőtlenül örülni az ötszáz és ezer méteren megszerzett indulási jognak, rendre hangsúlyozta is: az egy kilométeres távra a történtek után képtelen makulátlanul felkészülni. Sajnos Szegeden beigazolódott a jóslata: ezer méteren hetedik lett, ötszázon – Európa- és olimpiaibajnoki címvédőként – pedig negyedik. E távon, ha tökéletes állapotban van, kizárólag az orosz Makszim Opaljevnek, a német Andreas Dittmernek és a cseh Martin Doktornak lehet esélye arra, hogy Kolo elé kerüljön, és lám: ezúttal épp e három rivális előzte meg.

A kifogások helyett érmekre vár az edzô

Ludasi Róbert, a Csepel és a Démász-Szeged edzôje:
„Az Európa-bajnokságon történtek engem is elgondolkodtattak. Dolgoztam a fiúkkal, mint a güzü, de a négyeseket leszámítva – és Belicza Béla eredményeit illôen elismerve – egyesben és párosban nem születtek a közvélemény által is méltányolt eredmények. Maradt öt hetünk a vb-elôtt, és ezt afféle pótalapozásra, illetve új edzésmunka kidolgozására fordítottuk. Koloniccsal hosszabb, harmincperces résztávos edzéseket végeztettem, hogy visszanyerje erejét. Hüttnert és Fürdököt sem kíméltem, elvégre határozott céljaink vannak. Ebben a sportágban nem fizet a negyedik hely, az úgyszolván senkit sem érdekel. Miként én sem foglalkozom már a versenyzôi kifogásokkal, és magam sem mondom el a saját teóriáimat egy-egy mérsékelten sikerült futam után. Mindenkinek rendben van a hajója, mindenki felgyógyult a betegségekbôl, sérülésekbôl, következésképp nincs mire hivatkozni. Kolonicsnak a presztízse miatt is kell hajtania. Kulcskérdés a pozitív hozzáállás: ha úgy hajtja végig a számára kevéssé kedves ezres távot, mint tavaly Milánóban, akkor ebben a számban is elcsíphet egy érmet. Ez pedig újabb lökést adna neki a másnapi, ötszázas finálé elôtt. Elmondtam Kolónak, a két szám között tilos különbséget tennie, mindkét távon ô a legjobb magyar, nem mérlegelhet, ki kell préselnie magából a maximumot. A Hüttner, Fürdök duó esetében is alapvetô elvárás a dobogó: amennyiben most sem érik el, beszélnünk kell az egység jövôjérôl.”

Oláh Tamás, a KSI edzôje:
„Mindkét tanítványom, Vasali László és Iván Gábor is komoly feladat elôtt áll. Iván mindhárom négyessel nyert már világversenyt, úgyhogy mindnyájan azon vagyunk, hogy ismételjen. Vasali is tagja a kétszázas négyesnek, ám a számára és Malomsoki Sándor számára kétszáz párosban adták fel igazán a leckét. Az elsô válogatón Eb-indulási jogot szerzett Buzál Miklós, Végh Attila duó tudniillik gyôzött Szegeden, és ezt a teljesítményt most nekik kellene megismételniük Sevillában. Ha az egységeink formájáról kérdeznek minket, idôsebb edzôkollégánkat, a paksi Sziklenka Laci bácsit szoktuk segítségül hívni. Amikor ô annyit mond, szemre jók a fiúk, már nagy baj nem lehet. Egyelôre csak annyit árulhatok el: még kis baj sem lehet.”

– Az Európa-bajnokságig nem volt gond az önbizalmammal, de a szegedi kudarc átmenetileg megtört – mondta a csepeliek tizenkétszeres világbajnoka. – Nem is az eredmény elrettentő, hanem az, ahogy Opaljev és a többiek lapátoltak. Az olasz Antonio Cannonéval beszélgettünk a futam után. Ô is a vert mezőnyben végzett, és ő is amondó volt, a három srác most szinte állva hagyott minket.
– Jól emlékszem, hogy évekig az esetek többségében ellenfelei körében folyt hasonló disputa?
– Valószínűleg ők sem repestek az örömtől, amikor én győztem. Remélem, hamarosan újra fordul a kocka.
– Pályafutását figyelve ez ideig elég jó taktikát választott: ahogy közelítettünk az olimpiához, rendre javultak az eredményei. Szerintem senki sem bánná, ha nem a csütörtökön kezdődő vb-n, hanem majd kétezer-négyben pakolja újra tele a kenuját arannyal.
– Ez a megoldás nekem is tetszene, ha nem múltam volna el harmincéves. A kenu ugyan nem a fiatalok sportja, ám én hozzászoktattam magam és a szurkolóimat a győzelemhez. Egyesben ráadásul még nem nyertem világbajnokságot, "csak” Eb-t és olimpiát. Egyébiránt érdekes dolog ez az olimpiacentrikusság: tudat alatt valóban sokat számít, hogy épp milyen közel kerültünk a játékokhoz… Olimpiai évben például biztosan nem kezdtem volna el építkezni, most azonban felvállaltam ezt is. A fő gond természetesen az esetleges alapozás volt – no nem a háznál, hanem a vízen, amiért a tavaszi sorscsapások okolhatók.
– Azóta azért eltelt néhány dolgos hónap: a vb előtt immár optimistább?
– Ötszáz egyesben szeretnék dobogóra kerülni, de ha úgy leszek negyedik, hogy érzem, újra partiban vagyok Opaljevékkel, akkor nem leszek bánatos. A kétszázas négyes tagjainak viszont tartozom: Zala György sérülése után gondoltak rám, és szeretném, ha velem is sikerülne megvédeniük tavaly megszerzett világbajnoki címüket.