Vasak a tűzben – hét arany zsebben?

Egy évvel ezelőtt – nyolc Eb-arany után – a poznani vb-ről is nyolc elsőséggel tért haza a kajak-kenu válogatott. Júliusban a szegedi Európa-bajnokságon emelte a tétet Angyal Zoltán szövetségi kapitány csapata: lapátforgatóink immár tízet nyertek. Nem kajak-, hanem péklapátot érdemlő bolond az, aki ezek után csakis tíz első helyezést fogadna el a csütörtökön kezdődő sevillai világbajnokság magyar résztvevőitől. A mérce azonban vitathatatlanul a Duna közelmúltbéli vízállásánál is magasabbra került. Négyrészes sorozatunkban utószor a kapitányt faggatjuk esélyeinkről a 32. síkvízi vb előtt.–Már három napot Sevillában töltött a magyar csapat, így valószínűleg tudja, milyen a mediterrán környezetben szervezett vébé, a precízen levezényelt szegedi Eb-hez képest?– A helybéliek mindent egy kicsit lazán kezelnek, ám mi igyekeztünk előre elhárítani a kellemetlenségeket – magyarázta Angyal Zoltán. – Az utazásunkat, a szállásfoglalásunkat magunk intéztük, és a sevillai közlekedésben sem hagyatkoztunk a helybéliekre. Béreltünk három kisbuszt: minden szakág kapott egyet-egyet, s a csapatvezetőknek maradt a saját autónk, amelyik a vontát húzta el Andalúziáig. Hiába figyelmeztettek, hogy csak a hivatalos szállodák esnek közel a pályához, mi találtunk egy olyan hotelt, amely autóval nyolc-tíz percre van a vébé helyszínétől. A pályával kapcsolatban amúgy épp a központi fekvés okoz némi gondot… A víz fölött például a város egyik legforgalmasabb hídja ível át. Néhány utcagyerek tegnap e helyt köpködéssel múlatta az időt, s az egyik orosz kenus pórul is járt.– A magyar csapatot szeretetteljesebben fogadták?– Ami a szervezőket illeti: igen. José Antonio Munoz úr, a regattaközpont ügyvezető igazgatója a régi barátság és eredményeink miatt minden kívánságunkat lesi, sőt, olykor kivételez velünk. Minket az ausztrál és angol válogatottal költöztetett egy hajószínbe, míg a többi tárolón általában hat-nyolc országnak kell osztoznia.– A "frappáns” nevű Guadalquivir folyó és az időjárás is kegyeibe fogadta a gárdát?– Hétfőn délután érkeztünk, s akkor a viharos szél méteres hullámokat korbácsolt a folyón. Kedd óta viszont már csak enyhe, változó irányú szellő lengedez, a víztükör viszonylag nyugodt, csak a versenyzőink válnak mind idegesebbé. Megerőltető edzéseket már nem végeznek, csak kajakozgatnak, kenuzgatnak. Ezek a legnehezebb napok, hisz mindenki ereje teljében, remélhetően kiváló formában várja a rajtot. A versenykörülményekkel kapcsolatban egyébiránt még egy félelmünk maradt: a kilencedik sáv mellett a tizediket a rendezők egy katamaránnak szeretnék fenntartani, amelyről egy tévékamera követné a mezőnyt. Ha ehhez hozzáteszem, hogy felevező csatorna híján a tizenegyes pálya a következő futam rajtjához igyekvő versenyzőké, szélvihar nélkül is becsülettel fodrozódhat majd a víz.– Úgy fogalmazott: remélhetően kiváló formában vannak lányai, fiai, ám ennél részletesebb helyzetértékelésre kérném.– Szívem szerint azt mondanám, mindenki a csúcson van, ám azért legalább az előfutamokat várjuk meg… A szegedi Európa-bajnokságon szerzett tíz arany azt mutatta, jó úton járunk, s úgy hiszem, azóta sem vétettük el az irányzékot. Abban bízom, hogy csak formajavulást láthatunk. Hogy mást ne mondjak, az Eb-n a negyedik helyen végzett Vereckei Ákos, Veréb Krisztián páros az elutazás előtti napokban kiváló időeredményeket lapátolt Dunavarsányban.– Vereckei azt kívánta, hogy már az előfutamban összekerüljön újsütetű riválisával, az amerikai Rami Zurral. Teljesült az óhaja?– Ez az egy nem, de ne aggódjunk, a futamok során, ahol nem csak a szerencse dönt, már aligha leszenk beteljesületlen álmai. Ákos helyett a tavalyi vb-bronzérmes argentin Correa kajakozik egy előfutamban a rejtélyes amerikaival, és talán már ő is elveszi a kedvét attól, hogy ujjat húzzon az elit tagjaival.– Kinek jutott már csütörtökre is keményebb feladat a mieink közül?–Kovács Katalinnak, aki rögvest a kanadai Caroline Brunet mellett lapátolhat. Noha a továbbjutáshoz nem szükséges győzelemmel zárni az előfutamot, Kati biztosan megpróbálja érzékeltetni az erőviszonyokat, vagyis már itt nyerni akar.– Egy évvel ezelőtt a remek kontinensbajnokság után a vébére egy kicsit visszaesett első számú női versenyzőnk. Ezúttal ne féltsünk őt?– Semmiképp se, tudniillik tavaly óta nagyon sokat fejlődött. Brunet mindeközben kihagyott egy szezont, s erről a duisburgi Világkupán mutatott formája is árulkodott. Az ezres távot kevéssé bírta, igaz, ötszázon, s kiváltképp kétszázon már nem volt baj az állóképességével.– Miután sérülések miatt az alapozás felét kihagyta, kenus menőnk, Kolonics György is hasonló gondokkal küzdött.
– A zaklatott felkészülés miatt ezer méteren valóban nem ő az esélyes, ötszázon azonban a bepótolt munka és a rutin hozzásegítheti ahhoz, hogy végül dobogóra állhasson. A sorsolást lapozgatva az elején még nem kell izgulnia, s ez alighanem jól is jön neki. A kenusoknál a Hüttner Csaba, Fürdök Gábor páros esetében húztak bele a közepébe a program összeállítói, s így az urak is belehúzhatnak. Előfutamukban térdel oda a rajthoz két, az Eb-n értelemszerűen nem látott rivális: a brazil és a kubai duó. Félelemre azért esetükben sincs okunk: ha komoly céljaik vannak, rajtuk is át kell gázolniuk. Ebből a selejtezőből egyébiránt az első egyenesen a fináléba kerül, úgyhogy a presztízsüket rögvest emelné, ha az élen végeznének.
–A női és férfi kajak párosnak az Eb-ezüstöt követően lehet reális esélye az elsőség visszahódítására?
– Ne feledjük, szinte minden magyar egységet az esélyesek között jegyezhetünk. Persze tudom, milyen nehéz élni a lehetőséggel, ugyanakkor azt is tudom, mit tett a Bóta, Szabó és a Kammerer, Storcz páros célja eléréséért. Az előző szezonban hibátlanul teljesítő női egység kedélyeit becsülettel fölpaprikázta az Eb-n elszenvedett "vereség”. A rossz rajtért akkor drágán fizettek, ám elszántságukat figyelve, ezúttal a legapróbb hibát sem akarják elkövetni. Kammererék Szegeden úgymond ezüstöt nyertek, s csak kevéssel maradtak le az aranyról. Storcz Botond a vébén letett az egyesbéli indulásról, így teljes erővel erre a számra készültek, no meg a négyesek versenyére, amelynek szintén résztvevői.
– Klub- és szakági edzőjük, Sári Nándor szerint az olimpiai távú, azaz az ezres kvartett második helyével már elégedettnek kell lennünk…
– Idekint egy kicsit javult a helyzetünk.
– Nocsak: visszaléptek az ellenfelek?
– Dehogy, csupán már az elején egymásnak esnek. Az első előfutamban küszködik majd a szlovák, a bolgár, a német és az olasz hajó. Fárasszák csak egymást, míg mi – bizodalmam szerint – frissen várjuk őket a döntőben.
– Szegeden összességében remekeltek a négyeseink; most melyiktől vár egyértelmű diadalt?
–Ötszázon a női négyes zseniális, miként az ezres is az, ám itt vezércserékkel próbálkoznak a lengyelek. Két kiváló párosból raktak össze egy négyest, kíváncsian várom, milyen hatékonysággal. A kenus négyeseink Belicza Béla, Iván Gábor és Malomsoki Sándor vezérletével mindhárom távon favoritok, elvégre tavaly ötszázon szereztek ezüstöt, a másik két távon győztek. A férfi kajakosoknál a kétszázas férfi négyes sorozatban negyedik világbajnoki címére áhítozik – okkal-joggal. A sprint versenyzők helyzete mellesleg nem könnyű: ők a szombati előfutamokig tétlenkednek, mígnem vasárnap már a maximumot kell nyújtaniuk.
– Újságírói faggatódzásra hat-hét reménybeli aranyra tett ígéretet a minap. Tartja a tétet?
–Sohasem másítom meg a szavam. Nem titok, sok vasat tartunk a tűzben. Három olimpiai számban, s három-négy egyéb döntőben győzhetünk. Akad néhány olyan finálé, amelyben akkor is az élen maradnánk, ha az Eb óta egy-két hajónyival romlott volna a teljesítményünk. Ugyanakkor sorolhatnék rizikós számokat, közte több kétszázas futamot: ezekben egy apró megingás végzetes lehet. Hogyha – némi előrelátással – már ezekben a napokban Athénra gondolunk, akkor ildomos lenne ötszázon női és férfi kajak párosban, valamint ezren négyesben előrelépnünk. Ha sikerül, nyugodtan kezdhetjük a 2003-as évet, bár bevallom, fölöslegesen izgulnunk most sem szabad.