Ráunt a repülésre a védő

Hosszú idő után rendeződött Mátyus János ügye.A legutóbb az Energie Cottbusban futballozó 34-szeres válogatott védő az elmúlt szezon végén nem hosszabbított szerződést német klubjával, és mostanáig elzárkózott a nyilvánosságtól – mondván, jobb, ha egyelőre nem írnak róla az újságok. Mátyus néhány héttel ezelőtt az olasz első ligás Perugiánál járt próbajátékon, s noha Serse Cosmin vezetőedző igényt tartott rá, anyagi okok miatt meghiúsult a szerződtetése. A 28 esztendős labdarúgó jobb híján sokáig itthon készült egyedül a 2002–2003-as bajnoki évadra, miközben a különböző menedzserek elhalmozták ajánlatokkal. A héten már beszámoltunk arról, hogy a játékost a skót első ligás Hibernian teszteli. Mátyus a klub elnökével folytatott csütörtöki tárgyaláson szóban egy évre elkötelezte magát az 1875-ben alapított egyesülethez, és ezzel a Hibernian első kelet-európai légiósa lett.– Gratulálok a szerződéséhez, de miért ilyen későn dőlt el, hol folytatja pályafutását?– Nem akartam elkapkodni a döntést – mondta Mátyus. – Számos megkeresésem volt, az elmúlt hetekben annyit utaztam, hogy a repülésből is elegem lett. Volt ajánlatom Franciaországból, Ausztriából, Görögországból, Olaszországból, Ausztriából, Németországból, Törökországból, de még Kínából is. Valamiért azonban egyik lehetőség sem volt meggyőző. Úgy gondolom, megérte várni, mert bár valóban az utolsó pillanatban rendeződött a helyzetem, végül minden szempontból a legjobbat választottam. Régi álmom volt, hogy egyszer Nagy-Britanniába szerződjek. Két évvel ezelőtt már jártam próbajátékon a West Ham Unitednél, és bár a szerződésből nem lett semmi, elhatároztam, egyszer visszatérek a szigetországba. A Hibernian patinás csapat, és bár pocsékul – négy vereséggel – kezdte a szezont, a cél így is az UEFA-kupa-indulás kiharcolása.– Miért csak egy esztendőre kötelezte el magát?– Azért, mert nem tudom, mi lesz a szezon végén. Nem akartam hoszszabb időre lekötni magam, mert még tele vagyok ambíciókkal. Így viszont lesz lehetőségem arra, hogy jövőre esetleg Angliába szerződjek. Huszonnyolc éves vagyok, amit eddig elértem a labdarúgásban, amiatt szerintem nem kell szégyenkeznem. Ha ez a csúcs, akkor sem leszek csalódott ember, de ki tudja, talán még lehet egy-két jó, sőt jobb évem.– Hogyan került egyáltalán Skóciába?– Egy angol játékosmegfigyelő ismerősömet kértem, segítsen Nagy-Britanniába szerződni. Tíz napja készülök a csapattal, és egy barátságos mérkőzésen is pályára léptem, ami után az edző jelezte, számítana rám. A klubvezetővel viszonylag könnyen megegyeztem, már csak egy papírt várunk a Cottbustól, és ha ez megjön, pénteken aláírom a szerződésemet. – Ha már megemlítette az Energie Cottbust: tulajdonképpen miért jött el Németországból? Sebők Vilmost a minap tették szabadlistára, és sokan úgy gondolják, önnel is kibabrálhattak az Energienél.– Örülök, hogy ez szóba került, mert egyesek azt híresztelik, hogy rám nem számítottak a Cottbusnál. Hogy ez mennyire nem így van, azt az is bizonyítja: néhány nappal ezelőtt újra megkerestek a cottbusi vezetők. De én már eldöntöttem, oda nem megyek vissza. A németek már télen újabb szerződésajánlatot tettek elém, amit én különböző okok miatt nem akartam elfogadni. Nem tagadom, többet szerettem volna keresni, próbáltam alkudozni, meg aztán arra is gondoltam, az év végén talán jobb csapathoz igazolhatok. A másik ok, amiért nem írtam alá, az a válogatott volt. A tavasszal Eduard Geyer vezetőedző nem akart elengedni a moldovaiak elleni meccsre, én azonban mégis elutaztam, mert számomra a válogatott az első. Miután visszatértem, megfagyott körülöttem a levegő, rendre csak csereként jutottam szóhoz.– A válogatott Európa-bajnoki selejtezők előtt áll. Amíg nem volt csapata, aligha számíthatott meghívóra Gellei Imrétől, most azonban más lehet a helyzet.– Remélem, nem felejtett el a szövetségi kapitány. Noha a tavasszal, amikor a csapat Horvátország ellen játszott Pécsett, nem kaptam meghívást, és ez, bevallom, rosszul esett. Gellei Imre jól tudta, hogy nehéz helyzetben vagyok a klubomnál, és sokat segített volna, ha kicsit kiszakadhatok az ottani közegből, ha legalább egy félidőre lehetőséget kapok. Szóval bántott, hogy bár az elmúlt négy évben folyamatosan szerepeltem a válogatottban, amikor szükségem lett volna a segítségre, ezt nem kaptam meg. Mindegy, én ezek után is boldogan állok a kapitány rendelkezésére.– Korábban nem merült fel, hogy Vincze Ottóhoz hasonlóan ön is visszatér Magyarországra?– Felmerült, de én még nem akarok hazatérni. Otthon amúgy is csak két együttes, a Ferencváros és a Kispest jöhetne szóba, ők viszont nem tudnának megfizetni. Már nem vagyok fiatal játékos, fontos, hogy sok pénzt keressek. Többek között ezért sem lettem például a Perugia labdarúgója.– Árulja el, miért zárkózott el a külvilágtól ilyen hosszú időre?– Úgy gondoltam, amíg nem rendeződik a sorsom, jobb, ha nem cikkeznek rólam. Mert ha a már említett, ám végül ilyen-olyan okokból meghiúsult ajánlatokat mind-mind meg kell magyaráznom, sokan csak legyintettek volna: lám, ez a Mátyus sem kell már senkinek. Nos, szerencsére ez azért nincs így. Mindenesetre köszönöm azoknak, akik végig mellettem voltak, bátorítottak.