Hiányoztak a váratlan ötletek

A bajnokság előtt nyilván kevesen hitték volna, hogy a Siófok és a Dunaferr találkozásakor minden paraméter az újonc mellett szól. Csank János együttese a vártnál jóval eredményesebb rajtot vett, a negyedik helyen várta az összecapást, ugyanakkor az újvárosiak szereplését az első öt fordulóban kevés siker kísérte. A papírforma tehát hazai győzelmet igért, ám ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a Siófok elsősorban az alsóházba jósolt csapatokkal játszott, míg a Dunaferr rangadókon vesztett pontokat, máris óvatosabban kellett megfogalmazni az esélyeket. Ezzel együtt az első percekben világossá vált, hogy a vendégek a jobb félni, mint megijedni mondást szem előtt tartva léptek pályára. Megszállták a középpályát, erejük javát ide összpontosították, így akarták a siófoki támadásokat már csírájukban elfojtani. Még a csatárként hírnevet szerzett Bükszegi Zoltán is mindig visszahúzódott – mögötte az ugyancsak támadóként megismert Sowunmi Thomas védekezett –, így aztán amikor a házigazdáknál volt a labda, az ő térfelükön kizárólag Horváth Péter bóklászott a vendégek közül, onnan figyelve, mi történik a pálya túlsó végében.
Sok szórakoztatót nem láthatott, annyi szent, még ha ő ezt aligha bánta is. A Siófok ugyanis lelkesen futballozott, próbálta megjátszani a széleket, ám iparkodása csupán némi mezőnyfölényhez volt elegendő, játékosai nemigen jutottak túl a Dunaferr védőinek sűrűjén. Néhány mozzanatból persze kiderült, az újvárosiak elképzeléseiben több szerepelt az egyszerű bekkelésnél. Bükszegi Zoltán, Lengyel Ferenc, Buzás Attila azonnal meglódult előre, amint valamelyik csapattársuk megkaparintotta a labdát, olykor még Sowunmi Thomas is végignyargalt a szélen, ám az esetek többségében gyorsan fordulhattak is vissza, mert a labda olykor bántóan hamar visszakerült a házigazdákhoz.

Küzdelmes, de csak közepes iramú és annál gyengébb színvonalú mezőnyjátékkal telt az idő. Birkózónyelven szólva sehogy sem találtak fogást egymáson a csapatok, ahhoz az elismerésre méltó szervezettségen túl ötletre, váratlan húzásokra is szükség lett volna. Ezek híján a játékosok a tizenhatosokon belül nemigen koptatták a füvet, lövésekhez is csak elvétve jutottak, így az izgalmat tartósan száműzték a stadionból. A második félidő elején aztán hibázott a vendégvédelem, ezt a jóval aktívabb Siófok kihasználta, és ettől kicsit változatosabb lett a mérkőzés.
A Dunaferrnek fel kellett adnia az addig követett taktikát, gyakrabban próbálta megközelíteni a hazai kaput, de látványosan nem tudott javítani a játékán. Pedig Tornyi Barnabás átszervezte a csapatot, Bükszegi Zoltánt előrevitte éknek a bal oldalra, becserélte Balaskó Ivánt, majd Rósa Dénest is, velük nyilvánvalóan a támadójátékot akarta serkenteni, mégsem lett veszélyesebb a Dunaferr. Ez a támadójáték megmaradt a tervezés szintjén, a gyakorlatban alig valósult meg belőle valami.
A végig példás akarással harcoló Siófokot nem zavarta meg az ellenfél hadrendjének változása. Csank János megerősítette a középpályát Erős Károllyal, és a vezetést követően is az ő csapata tartotta kézben az irányítást. A házigazdáknak jól is jött, hogy enyhült a Dunaferr védekezésének a szigora, jól éltek a nagyobb szabadsággal, és második góljuk végleg eldöntötte a három pont sorsát. Ráadásul ez a döntés igazságos volt, mert az a csapat gazdagodott, amely jóval többet tett a siker érdekében és ezzel vitathatatlanul meg is érdemelte azt.

percről percre

9. perc: Villámgyors és a végén tapsot érdemlő siófoki akció: Szabó Csaba jó ütemben szöktette a jobbösszekötő helyén kirobbanó Filipovicsot, aki kissé kisodródott helyzetből, 12 méterről, félmagasan, jobbal kevéssel a bal kapufa mellé durrantott.
13. perc: Buzás a bal oldali oldalvonal mellől a Lengyeltől kapott labdát keresztbe ívelte, érkezett a másik oldalon a feladó Lengyel, és a jobbösszekötő helyéről, 13 méterről jobbal keresztben ellőtte a labdát a kapu előtt. Veszélytelen, de szép akció volt.
27. perc: Buzás a bal oldalról, szögletből élesen belőtt labdájára Éger robbant a rövid saroknál, s a vendégek védője hat méterről a bal felső sarok fölé fejelt.
33. perc: Bükszegi került helyzetbe a jobbösszekötő helyén, kihasználva azt, hogy előtte "folyosót” nyitottak a siófokiak. A vendégek középpályása hét méterről, jobb lábbal alig bombázott a bal felső sarok fölé.
41. perc: Pantics a tizenhatos jobb sarkán felugrott és pontosan Buzás elé bólintotta a labdát. Utóbbi nem teketóriázott, hanem ballal egyből kapura lőtt, Németh Gábor nagyot nyújtózva piszkálta ki a labdát a jobb alsó sarok elől.
53. perc: Sipeki a bal oldalról az oldalvonal közeléből szabadrúgásból ívelhette be a labdát a tizenhatoson belülre. Usvat ugrott fel két vendégvédő között, sikerült is a levegőbe fejelnie a labdát, amire Kuttor csapott le, és a balösszekötő helyéről, az alapvonal közeléből átívelte Bita kapuson. Érkezett a túloldalon Filipovics, és a bosnyák támadó két méterről az üres kapu bal oldalába fejelt.
1–0
60. perc: Sipeki bal oldali szögletét követően a labda megcsúszott Szabó Csaba fején, a kapu előtt Koller térddel még beleért a labdába, ami veszélyesen perdült kapura, ám Bita lekapta azt a levegőből.
67. perc: Sowunmi húzta meg a jobb oldalt, s mert gyorsabb volt, mint Gaál, az alapvonal közeléből közelre tudta ívelni a labdát, amire Horváth Péter jó ütemben érkezett, majd hét méterről kevéssel a keresztléc fölé fejelt.
73. perc: Schultz középről a jobb oldalra, az oldalvonal mellett előrelopakodó Grószhoz passzolt, aki jobbal a kapu elé ívelte a labdát. Ott nagyszerű ütemben robbant be Usvat, és a román légiós nyolc méterről a balösszekötő helyéről a kapu közepébe fejelt.
2–0
74. perc: Buzás bal oldali beadását követően Horváth Péter három védő gyűrűjéből estében lőtte kapura a labdát, azonban Németh Gábor az első védését bemutatva (!), vetődve hárított.