Női kajakosaink ilyen bravúrt még nem vittek véghez: mindhárom olimpiai számban győzelmet arattak, s még további három elsőséget, valamint egy bronzérmet könyvelhettek el. A szakág aranykészletének kétharmada tehát magyar nyakba került, s csupán két olyan szám akadt a kilencből, amelyben a mieink lemaradtak a dobogóról. Kovács Katalin két, az athéni programban szereplő futamban szerzett aranyérmet, ami – vitán felül – világklasszist sejtető, ismételt duplázás, tudniillik mind a szegedi Európa-bajnokságon, mind a sevillai vb-n belapátolta K–1-es döntő(k) és vezérevezősként a K–4 500 méteres finálé aranyát. Szabó Szilvia és Bóta Kinga Spanyolországban hódított igazán (nevükhöz a páros és négyes "ötkarikás” aranya mellé két további eminensség fűződik).Néznénk az érem másik oldalát, de majdhogynem nincs minek… Érthetőbben, kenusaink – ezer bocsánat "a” kenus: Kolonics György – ezüstérmét (ötszáz egyes) és kajak párosaink (ötszázon a Kammerer, Storcz; ezren a Vereckei, Veréb duó), valamint az egyke kvartett (kétszázon a Fehérvári, Beé, Horváth, Hegedűs csapathajó) bronzérmét – elsőségek tömegével elkapatott körökben – nem szokás elégedetten forgatni, csodálattal vizslatni.Csapatvezetőnket, Füleky Andrást és Schmidt Gábort mégis hatalmas meglepetés érte, amikor a záró ceremónia végén a nevüket hallották, hogy a magyarok nevében vegyék át a vb legeredményesebb női és férfi (!!!) kajakos csapatának járó aranyozott tálcát. A kajak-kenu pontszámítási rendszere, a Waxholm-táblázat alapján – amely a döntős pozíció kiharcolását és a helyezéseket is értékeli – bizony még férfi kajakosainkat is a mezőny legkiválóbb alakulataként méltatta a Nemzetközi Kajak-kenu Szövetség (ICF). A díjat tisztelettel fogadták, de mindnyájan tudták, hogy ezúttal mi kínáltuk tálcán másoknak az első helyezéseket.
A hódító amazonok, avagy a magyar nôi kajak négyest képtelenség volt legyôzni az olimpiai számban, 500 méteren (Fotó: Danis Barna)
A hódító amazonok, avagy a magyar nôi kajak négyest képtelenség volt legyôzni az olimpiai számban, 500 méteren (Fotó: Danis Barna)
A hódító amazonok, avagy a magyar nôi kajak négyest képtelenség volt legyôzni az olimpiai számban, 500 méteren (Fotó: Danis Barna)
A hódító amazonok, avagy a magyar nôi kajak négyest képtelenség volt legyôzni az olimpiai számban, 500 méteren (Fotó: Danis Barna)
Egyébiránt utoljára 1983-ban fordult elő, hogy a férfi kajakosok nem tudtak aranyérmet nyerni a világbajnokságon. Igaz, akkor a Vaskuti István, Buday Tamás kenu kettes aranyán kívül egyetlen elsőséget sem szerzett a magyar válogatott. A két érintett tizenkilenc év után is aktív szereplője a sportágnak: Vaskuti a magyar föderáció szakmai alelnöke és az ICF egyik legtöbbet foglalkoztatott versenybírója, Buday pedig a kanadai válogatott szövetségi kapitánya, aki többek között két, már a tengerentúlon felnőtt fiát készítette fel Beliczáék ellen – sikerrel. Ezúttal természetesen magyar kollégájára, Angyal Zoltánra várt az egyrészről fölöttébb kellemes, másrészről meglehetősen nehéz feladat – a pozitív és negatív értelemben furcsa mód egyaránt csodaszámba menő sevillai napok értékelése. – Talán nem okozok meglepetést, ha azt mondom, aludva egyet a történtekre, továbbra is felemás érzésekkel gondolok a világbajnokságra – kezdte Angyal Zoltán. – Az elmúlt hétvégén egyértelműen a női kajakosok védték meg a csapat becsületét. Persze ilyesmi már máskor is megtörtént, 1995-ben a duisburgi vébén például a kenusok nyertek hat aranyérmet. A férfi kajakos- és kenusszakág gyengébb szereplésére mindazonáltal még nem tudom a pontos magyarázatot.
Vereckei egyszer még visszavág
Vereckei Ákos öt esztendô után zárt arany nélkül egy világversenyt, egyszersmind harmadszori címvédését vétette el K–1 500 méteren, ám e szokatlan élethelyzetben sem bujdosott el az újságírók elôl. A sajtóhelyként szolgáló árnyadó lugasban látszólag nyugodtan értékelte a nehezen értékelhetôt: – Azért örültem annyira szombaton az ezres párosban szerzett bronznak, mert éreztem, nincs minden rendben – mondta a Honvéd-Westel olimpiai bajnoka. – Magyarázkodni viszont nem akarok, úgyhogy inkább kérdezzen. – Akadtak az idény során problémái? – Komoly sérülésem nem volt. A vébé helyszínén gyötört egy kis derékfájás, ám fölösleges lenne erre fogni bármit is. Edzést nemigen hagytam ki, sôt, olykor talán túl sokat is küzdöttem a tréningeken. – Mit értsünk ez alatt? – Nagyon nagy a konkurencia a csapatunkon belül, ez egyrészrôl ösztönzô, másrészrôl fárasztó. De hangsúlyozom, ezzel sem kívánok takarózni. Általánosságban mondom: ideje lenne változtatni férfi kajakosaink felkészülésén. A tudományos háttér adta lehetôségeket nekünk is ki kellene használnunk: a stopper mellett ma már fontos lenne pulzusmérôt használnunk, s orvosi ellenôrzés mellett rendszeresen, pontosan feltérképezni a fizikai állapotunkat. Külföldön természetesek ezek a módszerek, míg mi továbbra is a megérzéseinkre építünk. – Hallani, hogy itt-ott ezen túlmenôen is élnek az orvosi háttér adta lehetôségekkel, a cseh Martin Doktor edzôje és az ön trénere is beszélt gyanús esetekrôl. – Ezek mindaddig csak vádak, amíg be nem bizonyosodnak. Az ICF nem állított fel vérvételi labort, a vizeteletvizsgálatból pedig sok minden nem derül ki. – A júliusi Eb-n még nyerni tudott. Mi változott azóta? – Már ott is szoros volt a befutó, s épp csak megvédtem a címemet. A különbség inkább az 1990-es évek végéhez viszonyítva számottevô: akkoriban hátulról elôretörve nagy különbséggel gyôztem, míg jelenleg az utolsó tizenöt méteren is öldöklô csatát kell vívnom. Ezúttal pedig ez nem az én javamra dôlt el. – Gondolt arra, hogy más számban próbálkozzon? – Ugyan, ez nem jelentene megoldást. A magyar férfikajakozás egészét illene egy kicsit megreformálni. Még velünk is levezényelhetô a váltás, hisz a riválisokhoz képest így is elég fiatal a csapatunk. Temetôi hangulatot azért ne teremtsünk. Ezúttal akadtak nálam hajszálnyival motiváltabb, ideálisabb körülmények között felkészült emberek, s legyôztek. Nem vagyok az a típus, aki eltesped, úgyhogy elôbb-utóbb visszavágok nekik.
– Annál azért sokkal, de sokkal régebben van a sportágban, hogy ne sejtse, mi a baj. – A valódi okok megtalálása kivételesen komolyabb elemzést igényel, ezzel együtt azt magam is tapasztaltam, hogy a versenyzők motiválásával gondok lehettek. Az edzőkollégák bő egy hónap múltán nem tudták úgy fölpörgetni a fiúkat, mint tették azt az Európa-bajnokság előtt, amelyen szinte minden összejött. – Megnevezne olyan versenyzőt, aki egyértelműen csalódást keltően lapátolt? – Érdekes a helyzet: pusztán a versenyzésével senki sem okozott csalódást. A futamok után mindenki azt mondta, jól ment, kihajtotta szívét-lelkét, többre mégsem tellett. Az eredmények viszont így is rávilágítanak egy-két hibára. A kenusszakágban elkerülhetetlen a fiatalítás, s fontos, hogy a feltörekvők ezután ne csak a négyesekre koncentráljanak. Férfi kajakosainkat pedig újra fel kell tüzelni. Erre még a korábbinál is nagyobb edzői odafigyeléssel és az edzésmunka megváltoztatásával nyílhat lehetőség. Amúgy amondó vagyok, nem is oly nagy tragédia, hogy ezt a "kudarcot” az olimpia előtt két évvel éltük meg, s nem jövőre vagy ne adj’ isten Athénban.
Többszörös Kati
Kovács Katalintól néhány ünnepet elvett a Gergely-naptár, ezért az örömteli pillanatokért külön meg kell harcolnia. Hôsnônk ugyanis 1976. február 29-én látta meg a napvilágot, vagyis hivatalosan csupán négyévente kaphat születésnapi tortát – sorsa mindazonáltal eleve elrendeltetett: szökôévenként, azaz olimpiai években habzsolhat belôle kedvére. Ha szigorúak vagyunk, a naptár világra jöttének napjával együtt nyolcadszor mutat majd február 29-ét az athéni játékok esztendejében. Az ifjú kora ellenére jelenleg nyolcszoros világbajnok Kovács a vb-címeket tekintve persze addigra már biztosan túlhaladja e számot: elvégre hisszük, hogy 2003-ban az atlantai kajakversenyek helyszínén esedékes világbajnokságon is kárpótolja majd magát. A restancia okozója, hogy a jelen nagyja 1996-ban, húszévesen még csak tartalékként jelenhetett meg az észak-georgiai Lanier-tó partján. (Olimpián azóta azért indult: Sydneyben párosban és négyesben nyert ezüstöt.) Szakmáját Angyaloktól leste el: nevelôedzôje Scmidtné Palovics Angyal volt, míg jelenleg Angyal Zoltán szövetségi kapitány csapatának tagja. Az edzô, a mentor természetesen esetében Fábiánné Rozsnyói Katalin. A vasakaratú Kati néni, aki – noha ezt csak halkan vallja be – elsôsorban a „kis Kati” karrierjének kiteljesítése miatt veszôdik még kajakosokkal. Fábiánné, aki az évtizedek során minden létezô címet többször is megnyert versenyzôivel, a maga módján tényleg odaadóan kedveli Kovácsot. Ha az egyszeri újságíró a sportág már viszszavonult – eredménylistáját tekintve egyelôre az MTK kajakosa elôtt járó – klasszisával merészeli összevetni a mai „number one” teljesítményét, lángolva zárja rövidre a diskurzust: „Nem hagyom, hogy Kôbán Ritával összehasonlítgassák, a Kati az Kati.” Mi tagadás, mostantól maradéktalanul igazat kell adnunk neki. A sevillai egyes gyôzelmekkel valóban a magyar sporttörténet merített papírlapjára feliratkozó világnagysággal gazdagodtunk. K. K. – nomen est omen – a kajak-kenu legendája lett..
– Miként vélekedik Vereckei Ákos trónfosztásáról? – Aki kicsit is ért a sportághoz, már a középfutamok alapján láthatta, olyan erős és kiegyensúlyozott a mezőny, hogy a döntőbe jutók közül bárki győzhet. Ákos deréksérüléssel bajlódott a megérkezésünk óta, vasárnap pedig még ki is fogott egy gyengébb napot… Klasszisa ettől még vitathatatlan, neki is Athénra kell összeszednie magát. – Női egyesben ellenben pontosan most érett be új élversenyzőnk. – Magam is így gondolom: Kovács Katalin nem üstökösként érkezett, hanem előbb négyesben és párosban bizonyított, majd egyes kajakban is "bedolgozta” magát a legjobbak közé. Kati szépen fejlődik, mára a női mezőny egyik legjobbja, illetve momentán ő a kajakkirálynő. Nehéz megtartani e kiváltságot, ám fiatal, s tán még nem is adott ki magából mindent. Amire egyesben az MTK menője képes, annak reprodukálása a két remek tiszaújvárosi, Szabó Szilvia és Bóta Kinga specialitása párosban. Az említett három lány, illetve Viski Erzsébet nevével fémjelzett korosztály mögött ráadásul bejelentkezett egy néhány évvel ifjabb generáció, azaz a magyar női kajakozás hosszú távon garantáltan eredményes lehet. – Jövőre olimpiai kvalifikációs versenyek következnek: mire számítsunk? – Athéni részvételünk aligha kerül bármelyik számban is veszélybe, bár a következő olimpián minden eddiginél nehezebb lesz kiharcolni az indulási jogot. Egynémely futamban nem elég a kilences döntőbe kerülni a jövő évi, görögországi regattán, az első hat hely egyikét kell megkaparintani. Mindez csupán azért okoz fejtörést a számunkra, mert az előolimpiát a lehető legrosszabb időpontban, három héttel a világbajnokság előtt rendezik. A 2003-as vb márpedig nem a szomszédban, hanem az Atlanta melletti Gainesville-ben lesz, úgyhogy minden eddiginél nehezebb lesz összehangolni a formaidőzítést és az egyes versenyekre utazó csapatok kialakítását.
