Heti ötös: Amikor szabad a pálya

A magyar bajnok Zalaegerszeg 5–0-ás vereséget szenvedett a Manchester United otthonában, az Old Traffordon. Bozsik Péter vezetőedző szerint az eredmény a realitást tükrözi.

Nyilasi Tibor: – Sőt! Még hízelgő is az gólarány, mert a két kub lehetőségei között óriási különbség van. Nincs semmi szégyenkeznivalója a zalaiaknak, örüljünk annak, hogy elhozták a világ egyik legjobb, legjelentősebb klubját nekünk, ráadásul le is győzték őket, és annak, hogy a Manchestertől útmutatást kaptunk.
Kemény Dénes: – Egyetértek Bozsik Péterrel.
Mezey György: – Talán nem ez a realitás. Ennél szerintem a magyar bajnok, és a magyar futball is többet tud. A stadion légköre akár háromgólos előnyt is jelenthet a hazaiaknak, és bizony a ZTE beleesett a csapdába, ennek a rutintalanság, a megilletődöttség az oka. Ha többször játszhatna a csapat ott, jobb játékra, jobb eredményre lenne képes, még akkor is, ha normális értékítélettel a két klub feltételei még csak össze sem egyeztethetők.
Hajdú B. István: – Azon a mérkőzésen nem a gólok száma között volt a legnagyobb különbség. Még úgy sem, hogy ha nincs a kiállítás, a ZTE megúszhatta volna három góllal. A Manchester az őt ért sérelmet húsz perc alatt megtorolta, és az volt az érzésem, ha hét góllal kellett volna nyernie, annyit szerez. Örömteli, hogy senki sem gondolta volna, hogy ez a párharc a visszavágó előtt még nyílt lesz, sőt, azt a magyar bajnok várhatja előnnyel.
Détári Lajos: – A lelke mélyén mindenki bizakodott, hitt a csodában, de legalábbis nagyobb ellenállást várt a csapattól. Ezzel együtt egyértelmű, hogy a két együttes közül a sokkal jobb lépett tovább.

Nemcsak kikapott a Ferencváros UEFA-Kupa-mérkőzésen Limassolban 2–1-re az AEL-től, hanem öt sárga lapot is összegyűjtött. Az Újpest az idegenbeli 2–2 után hazai pályán 1–0-ra legyőzte feröeri ellenfelét.

Mezey: – A számszerű eredmény a nemzetközi kupában szinte másodlagos, csak és kizárólag a továbbjutás a lényeg. A sárga lapok viszont mutatják, hogy valami nincs rendben, és ez aztán az MTK ellen is kiderült. Tudomásul kell venni, hogy hiába alkotják a csapatot jó futballisták, a mentalitáson változtatni kell, nem lehet mindenhol Fradi-miliőben játszani, ahol a zöld-fehérek abszolút császárokként viselkedhetnek. Voltam Feröeren, négy napig felügyeltem az edzőképzést, és kőkemény munka folyik ott. A gyerekek mínusz tíz fokban, szakadó hóesésben edzenek, a nagyobbak a műfüves pályákon önmagukat nem kímélve harcolnak. Ez a stílus nem fekszik a magyaroknak.
Nyilasi: – Ott tartunk, hogy minden nemzetközi sikert meg kell becsülnünk, még egy ciprusi, feröeri csapat ellen sem mondhatjuk, hogy egyértelmű favoritok vagyunk. Öt sárga? Ez nagyon nagy butaság, nem is értem, bizonyos vagyok abban, hogy ennek Garami József is hangot adott.
Détári: – A fradisták lelkiállapotát megértem: kitűnő rajt a bajnokságban, négygólos győzelem az első mérkőzésen a ciprusiak ellen, így egy kicsit könnyelműen vették a visszavágót. A sárga lapok boszszantóak, erre vigyázni kellett volna. Az Újpest nem tudta gólokban realizálni fölényét úgy, mint a Manchester, és egyértelmű, hogy sokkal jobb produkcióra lesz szükség a következő körben a párizsiak ellen.
Hajdú B.: – Örüljünk a továbbjutásnak. A Fradi viselkedése magyarosra sikeredett, szerencse, hogy a teljesen megroggyant ellenfél nem lőtt három gólt már az első félidőben. Ennyire azért illett volna odafigyelni. Joggal nem csapott hatalmas ünneplést győzelme után az Újpest, bízom abban, hogy e két mérkőzés arra volt jó, hogy megtévessze a Kocaelisport és a PSG-t.
Kemény: – Mindkét eredmény meglepő, de amíg a csapatok sikerrel veszik az akadályokat, addig nem érheti őket kritika. A csalódás az lett volna, ha nem jutnak tovább, jó csapatokkal is előfordul, hogy csak annyit adnak ki magukból, amennyi éppen elég a sikerhez. Hogy a lapok mennyibe kerülnek, az csak később derül ki.

Edzőváltások sorozatban: miután Sopronban és Békéscsabán lemondott Bognár György, illetve Pásztor József, Újpesten Molnár Lászlónak, Kispesten Fitos Józsefnek köszönték meg a munkáját. Fitos elmondta: azt sajnálja, hogy nem volt elég kemény. Az edző korábban azt ígérte, csak az játszhat, aki megérdemli, s mert nem így történt, Fitos – önmaga szerint – gerinctelen féreg lett.

Mezey: – Hát, ha már Fitos József így fogalmazott, akkor azt tartsuk tiszteletben. Bár az edzőváltást mindig a klub belügyének tekintem, azért lenne megjegyzésem. Fitos úr egy, a tanulásra vonatkozó kérdésre azt mondta, nem jön, mert azok tanítanak, akik tönkretették a magyar labdarúgást. Ez azért tükröz egyfajta szellemiséget, és azt mondanám neki: gondolja át a dolgot, hiszen biztató jövő előtt áll. Ahogy a viszonylag korán befejezett munkáját láttam, szerintem nincs az a hülye edző, akitől ne tudna tanulni.
Hajdú B.: – Dicséretes dolog az önismeret, de túlzónak érzem. Lehet, ha tartja magát az ígéretéhez az edző, akkor csak egy kézilabdacsapatot, netán egy kajak kettest tud csak kiállítani. A világbajnokságon kiderült, hogy Brazília a követendő példa, de azt olvasom, hogy a dél-amerikaiaknál hat forduló után kilenc edzőt menesztettek – talán nem ebben kellene követni őket. Az biztos, hogy egy pályaedző kirúgását még nem övezte ekkora figyelem.
Kemény: – Öt meccsen nem derülhet ki, egy edző alkalmas-e a feladatra. Így ezek a váltások szerintem az igazgatók, elnökök – vagy minek hívják most őket – önkritikája.
Détári: – Ô mondta, de a vezetőség felelősségét érzem én is. Nyáron volt idő átgondolnia mindenkinek, hogy kivel, miként folytatják a munkát, ezek szerint többen rosszul döntöttek.
Nyilasi: – Teljesen kiszolgáltatott helyzetben vannak az edzők. A tulajdonosok, akár igaziak, akár csak annak látszanak, nem értenek a futballhoz, vezetői válság van. A főnökök közül ki vállalja a felelősséget? Hiszen ha két-három hét után ennyi edzőcserét látunk, akkor egyértelmű: nem körültekintően választottak trénert.

Szerződést bontott a német első osztályban szereplő FC Energie Cottbus Sebők Vilmossal. Az 51-szeres magyar válogatott védő szerezte a csapat idei egyetlen gólját, mégis – két társával együtt – a harmadik bajnoki forduló után haladéktalanul megválnak tőle.

Kemény: – Sebőköt a cottbusiak két éve ismerik, most újítottak vele szerződést, így az eset kicsit hasonlít az előző hírhez, kizárt, hogy ezen a három mérkőzésen jöttek volna rá a klub vezetői, hogy nem kell nekik a játékos. Más, nem publikus okok lehetnek az ügy hátterében.
Hajdú B.: – A Bayer Leverkusen ellen fejelt, döntetlent érő gólból semmiképp sem ez következik. Sajnos, a döntés minősíti a futballunkat, de közelítsünk az esethez optimistán, vagyis nálam a hír úgy hangzik: az Energie Cottbus a gyenge rajt ellenére sem vált meg Lőw Zsolttól és Miriuta Vasilétól.
Nyilasi: – Nem tudom követni, mi történik ott. Olyan rosszul egyszerűen nem játszhat, hogy így kelljen tőle megválni, itt csak üzleti, vagy más érdekek diktálhatták ezt a lépést. A futballban rabszolga-kereskedelem zajlik.
Mezey: – Sajnos, nem lep meg a hír. Vilit kitűnő alanynak, remek képességekkel megáldott játékosnak tartom, de a mentalitásán változtatnia kell, ha a profivilágban akar maradni.
Détári: – Ez külföldön nem újdonság. Itthon mindig azt hallom, hogy játékosuralom van, ott viszont nem szórakoznak, senkinek sem könyörögnek. Szólnak egyszer, szólnak másodszor, harmadszor pedig az elnök szól… Nem tudom, Vili hova kerül, de érvényes szerződése van, legkésőb télen biztosan talál magának új csapatot.

Rasszizmus a lelátón: a vasárnap esti Ferencváros–MTK mérkőzésen a hazai szurkolótábor egy része folyamatosan gyalázta a kék-fehéreket. A drukkerek összetűzésbe kerültek a rendőrséggel is, miközben a pályán zajlott az egyébként két piros lapot hozó találkozó – amelyen a vendégek véget vetettek a hazaiak őszi veretlenségének.

Hajdú B.: – A beléptetőrendszer jó dolog, de lám, a becsmérlő szavakat, a tűrhetetlen bekiabálásokat nem szűri ki. Joggal vetődhet fel a kérdés: vajon milyen ellenőrzés az, ahol ilyen zászló átcsúszik? Mindig azt gondolom, a kiabálók többsége nem is sejti, mit jelentenek azok a rigmusok, amiket ordibálnak. S mivel a két csapatnak mondhatni azonos a vezetője, a viszály családon belül marad, bár az is kétségkívül igaz, hogy a családi erőszakról is egyre többet hallani. Nem a manchesteri nulla-öt, nem Sebők kirúgása a szégyen, hanem ez.
Mezey: – Kényes ügy, amiről azt gondolom: senkit ne tévesszen meg tíz-húsz ember minősíthetetlen viselkedése. Nem ez jellemzi a magyar szurkolókat, a magyar társadalmat. Kis provokátorokról van szó, a Ferencvárosnak rendet kell teremtenie.
Détári: – A ferencvárosi szurkolók kilencvenöt százaléka példásan biztatta a csapatot, ők láthatták, hogy hajtós, jó meccs volt a vasárnapi, igazi rangadó, amelyen a hazai gárda emberhátrányban is mindent megtett az egyenlítésért. Néhány felelőtlen drukkerről van szó, igaz, régóta várjuk, hogy a többiek kiszűrjék maguk közül a bajkeverőket.
Kemény: – Sajnos, százéves múltja van a két csapat mérkőzéseit kísérő, sportpályákra nem illő bekiabálásoknak. És a jelek szerint százéves jövője is – és ez még szomorúbb.
Nyilasi: – Nagyon vártam a rangadót, a fiammal jötünk haza Balatonról, de dugóba kerültünk, és így csak az utolsó húsz percet láttuk. Nagyon sajnáltuk, de ezek szerint nem baj, hogy lemaradtunk a többiről…