Bevezetőül legyen elég annyi, hogy hozzá hasonló csodabogárral még nem találkoztam. Pedig a sport különleges gyűjtőhelye a különcöknek. Alapos azonban a gyanúm, hogy róla mármint az olimpiai öt karikának erről a tiszteletre méltó "szent őrültjéről aligha lehet fogalmuk a jóravaló újpestieknek. Szenvedélyét illusztráló tárházával oda készül éppen.
Képzeljünk el egy embert, akinek – csak hogy valami figyelemre méltó jellemzővel szolgáljak – nem kevesebb mint 180 olimpiai kulcstartója van. Büszkén őrzi továbbá az 1936-os berlini játékok akkreditációs igazolványát. Igaz, nem az övé, hanem Csák Ibolyáé volt, aki ott és akkor női magasugrásban aranyérmet nyert, tőle könyörögte ki. Ennek a végletekig megszállott, s előrehaladott korával eredményesen hadakozó egyénnek ugyanis, ha kiszimatolt magának valamit, szinte képtelenség ellenállni.Borovitz Tamás életének utóbbi harminc esztendejét a gyűjtögető életmód módszereinek finomítására áldozta. A sport és az olimpiai játékok iránt érzett valójában már-már vallásos érzületét korábbi éveiben végzett sportvezetői tevékenységének köszönheti, egyebek között hosszú évekig töltötte be – tegyük hozzá, közmegelégedésre – a Magyar Röplabdaszövetség főtitkári posztját is. Ebből következően vezette például 1972-ben a müncheni olimpiára a magyar röplabdaküldöttséget. Ezen a szinten tevékenységét végtére akár önálló hivatásnak is tekinthetnénk, az ő igaz elhivatottsága azonban ennyivel nem érte be, idejének, energiájának és figyelmének jelentős hányadát az ötkarikás ereklyék mind lázasabb gyűjtésére fordította. Példás, mondhati utolérhetetlen igyekezetében azt a szót, hogy lehetetlen – nem ismerte. Talán nem is túlzás tudományos szintre emelte az olimpiai emléktárgyak utáni kutatást, hallatlan érzékkel közelítette meg "áldozatait”, őszinte meggyőzéssel vette le sorra őket a lábukról, és gyarapodó gyűjteményének nem egy felbecsülhetetlen értékét lebilincselően ügyes csereberélő technikájának köszönheti. A teljesség igénye nélkül említsünk néhány nevet – kizárólag olimpiai érmesekét – a ma már nemzetközi hírű gyűjtemény nagyvonalú adományozói közül: Papp László ökölvívó kesztyűje, Kovács Pál vívókabátja, Dömölky Lídia tőre, Baczakó Péter és Növényi Norbert meze, Schmitt Pál tőrcsatlakozója és egy nyakkendője, a halhatatlan Gerevich Aladár 1948-as londoni karszalagja és akkreditációs kártyája díszeleg a "Borovitz-múzeumban”, meg emléktárgyak olyan híres bajnokoktól, olimpikonoktól, mint Kulcsár Győző, Szűcs Lajos, Elek Ilona, Dömötör Zoltán, Markovits Kálmán, Hammerl László, Varga János, Kárpáti Rudolf, Gedó György, Hegedüs Csaba és Puskás Öcsi. A Nemzeti Sportnak külön kiadásra lenne szüksége a nevezetes gyűjtemény teljes leltárának közlésére, de legyenek elegendőek a következő adatok ahhoz, hogy a többit az érdeklődők élénk fantáziájára bízhassuk: több mint 3000 jelvény, 138 különböző olimpiai plakett, olimpiai plakátok garmadával, olimpiai egyenruhák, zászlók, telefonkártyák, olimpiai kabalafigurák, bélyegek, pénzérmék, könyvtárnyi kötet, folyóiratok, bélyegek…Ilyen nincs! Hasonló sincs.A legszebb az egész életműben pedig az, hogy nem öncélú. Borovitz Tamás nem célnak tekinti a "gátlástalan” gyűjtést – hanem eszköznek. Tántoríthatatlan híve az olimpiai eszmének, a játékoknak, alázatos szolgálója az ötkarikás ügynek, eltökélt hirdetője Coubertin báró nemes mozgalmának. Borovitz Tamás és felesége minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül rendezi lenyűgöző kiállításait. Iskolákban, művelődési házakban, sportcsarnokokban. Itthon és külföldön. Csaknem 30 külföldi rendezvénnyel büszkélkedhetnek már – Oroszország, Peru, Korea, Mongólia, Svájc, Jugoszlávia, Norvégia – itthon jóval több mint százzal. Legyünk azonban egészen pontosak, mert a szám ezúttal nem akármilyen jubileumra utal! A napokban tiszteletet parancsoló jubileumhoz érkezik az olimpiai házaspár: az Újpest Galériában szeptember 20-án Aján Tamás, a Magyar Olimpiai Akadémia elnöke nyitja meg Borovitz Tamás 200., azaz kétszázadik "Athéntól– Athénig – 1896–2004” címet viselő kiállítását!