Otthagyta a Sári-csapatot

"Abban maradtunk, hogy mostantól megpróbálok külön készülni – mondta utóbb Storcz Botond. – Beiratkoztam egy négyhetes intenzív nyelvtanfolyamra, elfoglaltságot jelentenek továbbá közgazdászi tanulmányaim, s megértettem, hogy egy közösen készülő csapatban mindez nehezen tolerálható. Ugyanakkor nem élem meg kudarcként a távozásomat, mert úgy érzem, szükségem van új impulzusokra. Sári Nándorral két olimpiai aranyat nyertem, s a jövőben sem zárkózunk el attól, hogy a korábban oly sok sikert hozó csapathajók esetében a tavasz folyamán bekapcsolódjak a csepeli munkába.”
Storcz egyelőre nem tudja, hol folytatja, ám kajakos karrierjére és az élsport utáni pályájára is a lehető legmagasabb szinten akar készülni: "Az egyetem elvégzése számomra nagyon fontos, ezért most, csupán egy hónapra a kajakozás kicsit háttérbe szorul. Aztán mihamarabb elszegődöm valamelyik csapathoz, hogy újra teljes erőbedobással készülhessek, ám véglegesen még nem határoztam, hol folytatom. Remélem, a távollétemben Vereckei is nyugodtan edzhet majd, bár szerintem úgy teljesíthet kiválóan egy kajakos csapat, ha a legjobbak közösen készülnek.”
A maga részéről már döntő Sári Nándor megkeresésekor biztosak lehettünk abban, hogy a mesteredzőt leltük már jobb kedvében is: "Elismerem, lelkileg megvisel, hogy egy igazi klasszistól kell megválnom háromévnyi együttműködés után – magyarázta Sári. – Nehéz szívvel ajánlottam fel a békés különválást, mert egyelőre nincs bizonyságom arra, hogy jó döntést hoztam. No, de azzal együtt, hogy nagyra értékelem Botond továbbtanulását, a többiekkel szemben nem tehettem meg, hogy újra kiváltságokat kapjon. Mostantól azonban kíváncsi vagyok arra, lelkileg miként szabadul fel a csapat az állítólagos »bűnbak« kiválása után. A fiúknak immár nincs mire hivatkozniuk, s már az elejétől fel kell kötniük a gatyájukat!”
Sári egy személyesnek mondható konfliktust is feloldott e váltás előmozdításával, bár önmagában ez sem vidítja fel: "Valamelyest a saját kudarcomnak tartom, hogy nem tudtam megnyugtatóan rendezni Vereckei Ákos és Storcz Botond kapcsolatát. Két remek versenyzőről s két rettentően erős egyéniségről van szó, akik közül egyik sem volt hajlandó átadni a vezérbika szerepét. Ellentétük sosem mérgesedett el, de elképzelhetőnek tartom, hogy hosszú távon e szembenállás, rivalizálás inkább hátráltatta, mintsem segítette a csapat és a válogatott munkáját. Hogyha e felvetésre idővel megerősítő választ kapok, csak akkor tudhatom meg, hogy most megfelelő döntést hoztam-e. A csapathajókat azonban nem akarom veszélybe sodorni, bárhol is edz, adott esetben szívesen ültetem össze Storczot a nálam készülő kajakosokkal.”
Például Kammerer Zoltánnal. A győri kajakos párosban és négyesben is Storcz társa volt Sydneyben, és az idén is közösen nyertek Szegeden Eb-ezüstöket, valamint Sevillában egy vb-bronzot. Jóllehet "Kamerát” nem érték váratlanul a fejlemények, a megbeszélés eredményéről lapunktól értesült: "Én csupán a hír azon részének örülök, hogy a csapathajókat nem érintheti Boti búcsúja. Továbbra is az ötszáz párosra és az ezer négyesre koncentrálok, s nem akarok új társat keresni. Ráadásul két év után én ismét aranyakra vágyom, s minden eddiginél komolyabb munkára készülök. A sikeres Eb után az idén tudat alatt kissé kiengedtünk, s ez a vébén megboszszulta magát. Jövőre azonban nincs kontinensbajnokság, így a vébé az utolsó esélyünk lesz arra, hogy az olimpiáig újra ütőképes csapattá váljunk – reményeim szerint Storcz Botonddal.”
Kétségünk nincs afelől: közös történetük még folytatódik, ám arra számítunk, az újabb – pozitív – szenzációról már Athénból tudósíthatunk.