Gál: ez aztán fantasztikus gála!

"Azt hiszem, most valóban elégedett lehetek ezzel a produkcióval, de abban is bízom, hogy az alig több mint egy hónap múlva kezdődő debreceni világbajnokságra sikerül már tíz pontból kiinduló gyakorlatot összeállítanom. Vereckei István szövetségi kapitánnyal azt beszéltük meg, hogy az apróbb, kívülről alig látható hibákat a hátralévő időben még kijavítjuk, és talán addigra elmúlnak a vállfájdalmaim is, amelyek az elmúlt időszakban megnehezítették az edzésmunkámat” – magyarázta Gál. Talán Fekete Leventét, Lőrik Attilát és Magyari Zsoltot is feldobta Gál sikere, hiszen lólengésben mindhárom tornászunk rontás nélküli gyakorlatot mutatott be. Persze a szám királyát, a román Marius Urzicát egyikük sem tudta megfogni, ám mindenképpen figyelemre méltó Fekete 9.45-ös, illetve Lőrik 9.4-es pontszáma.
És ekkor következett a gyűrűfinálé, no és Csollány Szilveszter, aki ezúttal is fürödhetett, lubickolhatott a közönség szeretetében. Sydneyi olimpiai bajnokunk nem is okozott csalódást 9.725-tel, a szurkolók nagy-nagy örömére ismét a dobogó tetejére állhatott fel. Ám, az öröm mellé, tudta, jó ha egy kis önkritika is párosul, hiszen a sikeres világbajnoki szereplés a hőn áhított aranyérem érdekében a legkisebb hibákat is időben ki kell javítania.
"Volt olyan elem, ami a szombati gyakorlatomban jobban tetszett, és volt olyan is, ami most sikerült tökéletesebbre. Ezúttal, úgy érzem, a végét kapkodtam el, a gyűrű fogásánál éreztem egy kis bizonytalanságot, és ez megzavart a koncentrálásban. Azt hiszem, ez a leérkezésemen sajnos meg is látszott. Úgy érzem, főként mentálisan kell még fejlődnöm a világbajnokságig, ahol remélem, ismét ilyen csodálatos közönség előtt szerepelhetek, és akkor hihetetlenül boldog leszek” – mondta Csollány, aki mögött az olimpiai bronzérmes ukrán Roman Zozulia (9.525), no és a lólengés után remekül gyűrűző Fekete Levente (9.400) állhatott fel a dobogóra. Ugrásban ismét Gál Róbert percei következtek, aki 9.412-es pontszámával többek között a szám olimpiai bronzérmesét, a lengyel Leszek Blanikot utasította maga mögé. Ez a "skalp” önbizalom-növelőként jól jöhet a világbajnokság előtt.

Detrői Zoltánnak sem kellett szerénykednie, a korláton versenyző fiatal magyar, bár az európai címvédő görög Colakidiszt nem tudta legyőzni, de 9.425-tel az ukrán Zozuliát megelőzve a második helyet szerezte meg.
Sajnos csattanóként nem sikerült Lőrik Attilának jó nyújtógyakorlatot bemutatnia, hiszen már az első fogáskombinációk egyikében hibázott, ám a folytatásban dacból csodálatos gyakorlattal rukkolt ki.
És akkor a gyengébbik nem képviselőiről, akik között – sajnos – a magyar lányok nem nagyon rúghattak labdába. Az ukrán, román, cseh és lengyel versenyzők ugyanis más szintet képviselnek a női tornában.
Ugrásban a román Sabina Cojocar jeleskedett 9.337-tel, ő a lengyel Skowronskát és a csehek kiválóságát, Komrskovát győzte le. A magyarok közül negyedik helyével a juniorkorú Gál Kitti volt a legjobb.
Felemás korláton számunkra az jelentett érdekességet, hogy Kiss Renáta kis kézletétellel megcsinálta rendkívül nehéz triplacsavaros leérkezését, ám érem ezúttal sem jutott a mieinknek. A legjobb teljesítményt 9.5-tel az ukrán Irina Jaricka nyújtotta, aki gerendán sem hibázott, és fölényesen győzött.
Talajon Kiss Renáta mentette meg hölgyversenyzőink becsületét: a békéscsabaiak reménysége pazar gyakorlattal a román Sabina Cojocart megelőzve a második helyen zárt. Ráadásul úgy, hogy kilenc feletti (9.013) pontszámot kapott a zsűritől, amire ezen a hét végén a magyar hölgyeknél nem volt példa.

Urzica, a szerény világsztár

Amilyen szerény, akkora sztár a tornászvilágban a csendes mosolygós román Marius Urzica, aki a lólengés olimpiai világ- és Európa-bajnoka, és akit hosszú ideje már senki sem tudott legyőzni ezen a szeren. Nyelvi problémái nem voltak Debrecenben, hiszen tökéletesen és rendkívül szépen beszél magyarul.
– Nincs ezen mit csodálkozni, mivel Erdélyben nőttem fel, szinte ragadt rám a nyelv. Rengeteg magyar barátom van odahaza és a magyar csapatból egyaránt – mesélte Marius Urzica.
– Akik véleményem szerint nagyon tisztelik önt, hiszen olyan szintű egyeduralkodója a lólengésnek, mint egykor Magyar Zoltán volt. Árulja el: mi a titka?
– A titok a munkában rejlik, napi öt órát tréningezek, sőt olykor még vasárnap is lemegyünk a terembe átmozgatni, vagy csak focizunk egy jót a többiekkel.
– Huszonhét évesen már nem tartozik a fiatal tornászok közé. Hogyan tudja magát minden áldott nap rávenni erre a kemény munkára?
– Néha már nehezen, de végül is hozzászoktam, hogy a torna tölti ki az életemet. Húsz éve versenyzem, és már most tudom, hogy nem is fogok elszakadni a sportágtól. Ha befejeztem a pályafutásomat, edzősködni szeretnék, lehetőleg a válogatott mellett.
– De addig is még rendeznek egy világbajnokságot Debrecenben…
– Hát persze, most ez a legfontosabb. Bevallom, még van mit alakítani a gyakorlatomon. Igazából fizikai gondjaim nincsenek, a gyakorláson van a fő hangúly, úgy érzem, még nincs meg a kellő rutinom.
– Gentben a tavalyi világbajnokságon majdnem legyőzte önt egy fiatal kínai tornász, Hsziao Csin. Debrecenben kitől tart a leginkább?
– Aki bejut a nyolcas döntőbe, az bármire képes lehet, akár szuper gyakorlatra, akár nagy rontásra is, ami rám ugyanúgy érvényes.
– Mivel minden létező világversenyt megnyert már, mi motiválja még?
– Hát mi más, mint a győzelem?! Természetesen jó lenne veretlenül befejezni a pályafutásomat.