KILÁTÓ - Hauraki vitorlák

Akadnak szenzációs világesemények – némelyikük mégsem hoz lázba bennünket. Amerika-kupa. A földkerekség tengerein vitorlázók számára egyedülálló fogalom. Az érdeklődés nálunk elhanyagolható iránta. A vitorlázást pedig kedveljük, a Majthényi, Domokos párosban immár kétszeres világbajnok egységet tisztelhetünk. Wossaláék, Detréék, a Balaton…. Az America’s Cup egész egyszerűen semmi máshoz sem hasonlítható verseny. Történelme, rendkívüli hagyományai, elképesztő költségei és presztízse okán, nemkülönben a köréje font legendák és botrányok miatt önmagában álló, külön kategória. Jellemző, hogy az ezekben a hetekben Új-Zéland partjai mentén, a Hauraki-öbölben zajló nagyszabású Louis Vuitton-kupa nem más, mint a selejtezője. A világ legkorszerűbb vitorlás csodái éveket igénylő, temérdek pénzt felemésztő előkészületek után azért küzdenek itt, az "osztályozón”, hogy a végén eldőljön, melyikük egysége lehet az az egyetlen, amely jogosult klasszikus párviadalra kihívni az Amerika-kupa címvédőjét (2000-ben az új-zélandi Team New Zealand legénysége győzött) 2003 februárjában…. Az ókori olimpiák felújítása sehol, Coubertin báró meg sem született még. A patinás nemzetközi kupák közül a jégkorongozók Stanley-kupája 1892-ben indult. A teniszezők "Salátástálja”, a Davis-kupa 1900-ban debütált.. n Majdnem fél évszázaddal előzte meg őket az első viadal az Amerika-kupáért (1851). Abban a jeles esztendőben John Cox kapitány – a New York Yacht Club alapítója –, az amerikai hajóépítő mesterség kiválóságát bizonyítandó, átvitorlázott az Atlanti-óceánon az Újvilágból, majd nemcsak részt vett a Royal Victoria Yacht Club regattáján a Wight-sziget körül, hanem a mezőnyt alkotó 14 brit egységet maga mögé is utasította. Cox parancsnok hajóját nevezték Americának, s a nagy győzelem tiszteletére keresztelték el az amerikaiak a mindmáig fennmaradt versenysorozatot, amelynek második eseményére 1870-ben került sor, de már amerikai felségvizeken. Hosszú a történet, sajnos, nem időzhetünk eleget a színes, viharos, érdekes győzelmi részletekben, amelyekre az a szó viszont, hogy változatos – nem használható. Ez egyben magyarázat arra is, miért tartják oly nagy becsben ezt a trófeát a tengerentúlon. Tudniillik tökéletesen kisajátították. Jelentős változások történtek a szabályokban, az előírásokban, a méretekben, egyben azonban nem: 1983-ig kivétel nélkül egyesült államokbeli hajó nyerte az összes Amerika-kupát, 25-öt… Akkor viszont a derült égből mennykő csapott az óceánra, s felborított minden amerikai számítást: a csillagos-sávos lobogó alatt vitorlázó Libertyt 3-3 után a sorsdöntő, a hetedik páros futamon legyőzte az Australia II legénysége. Dennis Conner, a verhetetlennek tartott amerikai kapitány – Courageous nevű hajójával korábban, 1977-ben, majd a Freedommal 1980-ban is nyert, az Australiát verte meg mindkét alkalommal – az egekbe emelő sikerek után a kupa históriájának első amerikai veszteseként élte meg az 1983-as kudarcot. A nagy visszavágás lehetőségét 1987 hozta meg: az azóta világhírűvé vált Conner-hajó, a Stars and Stripes a négy győzelemig tartó páros küzdelmet 4–0-ra nyerte az ausztrál Kookaburrával szemben. A testes skipper ezzel is történelmet írt – az amerikaiak köztudomásúan rajonganak a legekért –, a korábbi vereséget követően ő lehetett a legelső amerikai, aki miután elveszítette, vissza is szerezte a kupát. A másik leg: 1988-ban, a következő alkalommal, újra a Stars and Stripes-é lett az ősrégi trófea, s ezzel együtt Dennis Connert – negyedik győzelme után – az Amerika-kupa történetének legsikeresebb kapitányaként ünnepelték. Azóta is változatlanul ott találjuk a vitorlázók "Formula–1-es” mezőnyében…Ha már itt tartunk – nem csak illő, s nem csupán kegyeletből tesszük –, az amerikai nagyság mellett legalább még egy nevet meg kell említenünk. Egy új-zélandiét, Sir Peter Blake-ét. A kétméteres szőke óriás, természettudós és híres környezetvédő, mielőtt felvette volna a versenyt amerikai vetélytársával, legyőzte előbb önmagát, a magányt és a végtelen tengereket: 1989–90-ben megnyerte a Whitbread föld körüli versenyt, majd az ehhez hasonló, Verne Gyula nevét viselő föld körülit is 1994-ben. A Conner–Blake – még pontosabban a Young America–Black Magic – vízi ütközet az élő legendák csatája volt, és 1995-ben az amerikaiak számára megalázó, 5–0-s "kiwi” győzelemmel zárult. Öt esztendővel később Blake ismét nyert, ám ezúttal nem amerikai, hanem olasz hajó volt az ellenfele, a Prada Luna Rossa. A végeredmény ellenben ugyanúgy alakult – 5–0 az új-zélandiak javára.Sir Peter Blake pályafutása ezzel lezárult – végérvényesen. Gyászosan. Az idén lenne 54 éves. A tengerre született jóságos óriást tavaly karácsony előtt az Amazonason horgonyzó hajója fedélzetén kalózok támadták meg, s agyonlőtték...Vitorlázó barátai azzal várták hazatértét, hogy tisztelettel felkérjék, legyen a kapitányuk 2003-ban, amikor az Amerika-kupa megvédéséért szállnak vízre az immár másfél évszázados verseny 32. sorozata keretében, ugyancsak a Hauraki-öbölben. A már felidézett, mérföldkövet jelentő 1983-as év nemcsak az első amerikai vereség miatt nevezetes, hanem mert ebben az évben rendezték meg első alkalommal a Louis Vuitton-kupát is, amelynek rendeltetése, mint említettük, meghatározni a címvédő kihívóját. A küzdelem javában folyik, változatos, éles az amerikai, olasz, ausztrál, brit és svéd egységek között. A mezőnyben – ugye, mondani is szükségtelen – ott találjuk a veterán skippert, Dennis Connert is. Ötödik győzelméről álmodhat olykor, jóllehet, a selejtező megnyerésében sem lehet egyáltalán biztos.