Kifütyülték a győztes csapatot

A vas és acél városában – mint ismert – több játékos is elvesztette a türelmét, és pénzét követelve feljelentést fogalmazott két edzés között. Állítólag egyre többen gondolkoznak ehhez hasonló lépésen, de azért a vendégcsapat még nem úgy állt fel, hogy Alperes I., Alperes II.
Még egyszer hangsúlyozandó: nem cinizmus ez. Elkeserítő, hogy a 20-szoros, legutóbb 1998-ban bajnok, a magyar futball egyik legdicsőbb hagyományaival bíró klub, illetve a sportba talán legtöbb energiát befektető város –két éve szintén bajnok – csapatának meccse előtt a likviditási problémák jelentik a témát. És hogy ezzel foglalkozunk, annak az a kézenfekvő oka, hogy a kivonuláskor is nyilvánvaló volt: az összecsapáson döntő lehet, hogy a pályára lépők mennyire tudják magukat függetleníteni a csapataik (sőt akár saját sorsuk) körül tapasztalható feszültségektől.
A Rósa szülőket alighanem más foglalkoztatta, két fiuk közül ugyanis Henrik lilában, Dénes pirosban lépett pályára, de nem árulták el, melyik csapatnak szurkolnak. Némi meglepetésre az újvárosiaknál Sowunmi Thomas ezúttal éket játszott, és ez csak azért volt meglepő, mert a játékos az utóbbi időben középpályásként, sőt védőként kapott szerepet. Ráadásul az a Juhár Tamás őrizte, akivel a meccs egy-egy nyugodtabb időszakában akár meg is beszélhette, hová is süllyedt az a Vasas, amelyben egykoron ők még csapattársak voltak.
Viszonylag gyorsan vezetést szerzett az Újpest, meglehetősen szokatlan körülmények között, aztán kiderült, ez a találat a vendégeket nyugtatta meg. Hosszú időn keresztül ugyanis a Dunaferr irányította a játékot, a vendégek birtokolták szinte folyamatosan a labdát, az Újpest csak védekezett és kontrából próbált veszélyeztetni, de nemigen került helyzetbe. A mezőnyfölényt jelzi, hogy Balaskó Iván kapufát lőtt, és Sowunmi többször is szinte kihagyhatatlan helyzetbe került, így elmondható, teljesen váratlanul született meg a lila-fehérek második gólja. Tokody Tibor fejese után azonban már magára talált az Újpest, és az első félidőből még hátralévő percekre át is vette az irányítást.
A második félidőt kitűnően kezdte a Dunaferr, ilyen gyors szépítésre talán még Tornyi Barnabás sem számított. A találat meghozta a vendégek játékkedvét, és akárcsak az első félidő nagy részében, ezúttal is többet birtokolták a labdát. A csapatkapitány, Lengyel Ferenc egyenlíthetett volna, a középpályás néhány másodperc alatt lábbal és fejjel is próbálkozott, de nem járt sikerrel. Ezzel együtt az újpesti publikum igencsak nehezen viselte, hogy bár kedvenceik vezetnek, szinte a pályán sincsenek. A nézők fütyültek, cserét követeltek, szóval elégedetlenkedtek, és meg lehetett őket érteni. Főleg akkor, amikor már-már komikus jeleneteknek lehettünk szemtanúi, olyan hibákat követtek el a lilák, de az újvárosiak a tálcán kínált lehetőségekkel sem tudtak élni. Szabó András később cserélt is, csak Kovács Zoltán maradt elöl, ez is jelezte, hogy az edző messzemenően elégedett azzal, a csapata ilyen játékkal is győzni tud.
Furcsa mérkőzés volt, hiszen a kulturáltabban futballozó, több helyzetet kidolgozó együttes ezúttal pont nélkül maradt.
Csak az a kérdés, hogy elégedettek voltak-e a Rósa szülők…

percről percre

7. perc: Két labda, egy gól: történt, hogy a Dunaferr tizenhatosának magasságában a bal oldalról dobhatott az Újpest, ám a taccs elvégzését köve-tően két labda volt a pályán. Ezt Sápi Csaba is észrevette, de nem állította meg a játékot, így amíg Bükszegi kirúgta a felesleges labdát, Tokody elfutott a bal oldalon, középre adott, majd Kovács Zoltán egy átvétel után ballal nyolc méterről kissé balról félfordulatból Bita lábai között a kapu közepébe lőtt.
1–0
17. perc: Egy percen belül másodszor is szabadrúgáshoz jutott a Dunaferr – tegyük hozzá utóbb, jogtalanul – a kaputól 23 méterre. A középre letett labda mögé Balaskó állt, s egy lépés után jobbal úgy csavart a bal felső sarok felé, hogy a labda a keresztlécről pattant vissza a mezőnybe.
26. perc: Balaskó jobb oldali szögletét követően középen Salamon ugrott a legmagasabbra, ám hat méterről középről centiméterekkel a kapu fölé fejelte a labdát.
35. perc: Ez a gól már szabályos körülmények között esett: Poljakovic futott el a jobb oldalon, remekül centerezett, középen érkezett Tokody, és hét méterről a jobbra mozduló Bita kezei felett a kapuba fejelt.
2–0
37. perc: Balaskó, Sowunmi összjáték – első felvonás. A technikás középpályás remekül ugratta ki a balösszekötő helyén megiramodó támadót, és mivel Posza rosszul futott ki a kapujából, Sowunmi jobbal 23 méterről elrúgta mellette, felette a labdát, amely a jobb oldali kapufáról visszapattant… Sowunmi utánafutott, három lépésről próbálta begyötörni a labdát, ám egykori angyalföldi csapattárs, Juhár a kritikus szituációban becsúszott és a bal kapufa mellől menteni tudott.
40. perc: Ennél nagyobb helyzet már nem kell: Balaskó végzett el szabadrúgást a jobbösszekötő helyéről, a kapu bal sarkánál berobbant Éger, ballal három lépésről a kapu felé tolta a labdát, Posza azonban a gólvonalon menteni tudott.
45. perc: Balaskó, Sowunmi összjáték – második felvonás. Az újvárosi támadó ismét egyedül vihette a labdát Poszára, a kapus megint csak rossz ütemben lépett ki. Sowunmi középről, húsz méterről átemelte a labdát Posza felett, majd a gólvonal előtt újfent szerette volna befejezni az akciót, ez alkalommal viszont Lerant mentett a gólvonal előtt.
49. perc: Balaskó gurította Éger elé egy szabadrúgást követően a labdát, a védő a bal oldalon induló Kiss Györgynek játszott, aki ballal középre ívelt. A jobb saroknál Sowunmi hat méterről a kapu jobb oldalába fejelte a labdát.
2–1
51. perc: Tokody lőtte a labdát középre, az elsuhant Éger mellett, így Kovács Zoltán került nagy helyzetbe, ám hét méterről Bitába lőtt. A kipattanó labdát Horváth elhúzta a fekvő kapus mellett, ám az kissé elpattant tőle, Kovácshoz került, aki öt méterről az oldalhálóba lőtt.
65. perc: Sowunmi sokadszor lépett volna ki egyedül, ám Lerant becsúszva hazaadott. Csakhogy Posza nem merte megfogni a labdát, hanem elrúgta azt, s a labda a tizenhatos vonalán álló Lengyel elé került. A Dunaferr csapatkapitánya jobb belsővel lőtt is, ám a labda elakadt Lerantban. Az ellentámadásból Simek futott el a jobb oldalon, laposan középre adott, Kovács azonban hét méterről jobbal a kapu fölé perdítette a labdát.
66. perc: Ismét Simek futott el a jobb szélen, Kiss György megpróbálta lerántani a cserejátékost, ám ehelyett ő maga esett el, így Simek újfent középre lőhetett. Kovács Zoltán azonban, csakúgy, mint egy perccel korábban, hét méterről jobbal a kapu fölé lőtte a labdát.

Mestermérleg

Szabó András az Újpest vezetőedzője
A játékosok tudták, mit várnak tőlük a vezetők és a szurkolók. Különben azt kell mondjam, nem tetszett a meccs, sőt szerencsénk volt, hogy itthon tartottuk a három pontot. El kell ismernem, a Dunaferrnek ezen az összecsapáson legalább annyi helyzete volt, mint nekünk.

Tornyi Barnabás a Dunaferr vezetőedzője
Rossz, hogy így kaptunk ki. Szerintem érdemtelenül szenvedtünk vereséget, hiszen számos lehetőséget alakítottunk ki. Az első hazai találat igencsak furcsa volt, vajon, ha mindkét labdát berúgják az újpestiek, akkor egyből kettő–nullás vezetésre tettek volna szert?

Fény és árnyék

Néhány csapat sajtótájékoztatót tart a mérkőzések előtt is. Újpesten is követik ezt a hagyományt, és ezzel sokszor igen hasznos információkhoz segítik az újságírókat. Igaz, a szakvezetők a találkozók előtt általában nem mondanak meglepő dolgokat, ám ezúttal érdekes volt Tornyi Barnabás mondandója. Az újvárosiak közismert anyagi problémáival kapcsolatban elmondta, hogy bizony igencsak elkeserítő a helyzet, és a nehéz körülmények között bizony csaknem lehetetlen szakmai kérdésekkel foglalkozni.

Újpesten minden meccs előtt eljátsszák a Himnuszt. Az újjávarázsolt stadionban természetesen mindenki csendben volt, illetve… Volt, akit e nemes pillanat sem tartott vissza attól, hogy kimondja azt, ami a szívét nyomta… A Himnusz hallgatása közben az egyik szurkoló ugyanis elüvöltötte magát: "Sápi, a k… anyád!” Hogy mi lehetett a gond a játékvezetővel a mérkőzés előtt, nem tudni. Ebben a rovatban kell megemlíteni, hogy az újpesti szurkolók Sowunmi Thomas helyzeteinél kórusban huhogtak, és volt aki az őserdőbe "küldte” a játékost.