Sokba kerülhet a siker

Ha örömtüzek nem is gyúltak akkortájt a Megyeri úton, a megszerzett három pont feledtette a hiányosságokat. Szombaton Szabó András együttese ugyancsak messze volt attól, hogy csúcsformában teljesítsen, csakhogy míg egy héttel korábban több veszélyes helyzetet átvészelve, visszafogott teljesítménnyel is győzni tudott, a Hungária körúton tulajdonképpen egyetlen kihagyás miatt pont nélkül maradt. Igaz, az ellenfél ezúttal nem a vergődő Dunaferr, hanem a listavezető MTK Hungária volt…
"A bajnokság első helyezettjénél vendégeskedtünk, így talán érthető, hogy nem ugrottunk neki a hazaiaknak, hanem kivárásra játszottunk – mondta Szabó András, az Újpest vezetőedzője. – Az biztos, hogy nem tudtuk úgy megkontrázni a hazaiakat, ahogy szerettük volna, ám mégis volt annyi gólszerzési lehetőségünk, mint az MTK-nak.”
Igaza van a vendégek szakvezetőjének, hiszen attól a lehetőségtől eltekintve, ami Ferenczi István előtt adódott a második játékrész első percében, az éllovasnak nem volt esélye a gólszerzésre. Egervári Sándor együttese ugyanis egy szervezetten futballozó ellenféllel találta magát szemben, és hiába volt visszafogott a vendégek teljesítménye, sokáig úgy tűnt, a hazaiakban sincs annyi, ami kellene a győzelemhez. Az MTK Hungária védekezését nem sok kritika érhette, ugyanis az oldalvonal melletti területeket jól zárták le a labdarúgók, míg középen a Mico Szmiljanics, Komlósi Ádám, Goran Jezdimirovics alkotta tengely áthatolhatatlannak tűnt. Ám mindez csak arra volt elegendő, hogy kapujukat megóvják a góltól a kék-fehérek, ötletes támadások vezetésére csak alkalmanként futotta az erejükből. Persze nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az MTK Hungária megszokott környezetében sem vállalhatott túlzott kockázatot az Újpest ellen. Ugyanis az a tizenegy, amelyben Kovács Zoltán és Horváth Ferenc alkotja a csatárkettőst, és amelyben a középpályán Rósa Henrik feladata a játékszervezés, bizony még vendégségben is képes lehet attraktív futballra.
"Ezúttal nem tudtunk olyan látványosan futballozni, mint a korábbi hazai meccseink többségén, de fegyelmezett csapatjátékunk, töretlen akarásunk végül meghozta a sikert – értékelte a kilencven percet Egervári Sándor. – Van olyan, hogy egy rangadón a színvonal elmarad a remélttől, de számunkra ezúttal a győzelem volt az elsődleges. Amennyire örülünk a három pont megszerzésének, annyira komoly gondot okoz, hogy három labdarúgónk, Goran Jezdimirovics, Daniel Rednic és Valeriu Andronic is megkapta a harmadik sárga lapját. Nem túlzás azt állítani, főhet a fejünk a debreceni rangadó előtt, ám egyelőre szeretnénk örülni az Újpest elleni három pontnak…”
Alighanem sokan meglepődtek azon, hogy Ferenczi István, az MTK Hungária támadója szombaton csak a tartalékok közé került. A válogatott futballista korábban kihagyhatatlan volt a kék-fehérek kezdő tizenegyéből, ám mióta viszszatért a bulgáriai légióskodásból, többször is csak a kispadon jutott számára hely. Szombaton sem történt ez másként, hiszen a hazaiak mestere, Egervári Sándor Ferenczi István helyén a 19 éves Juhász Rolandnak szavazott bizalmat. Ám a mérkőzés első negyvenöt percében szinte helyzet sem adódott, így nem okozott meglepetést, hogy a folytatásban már Ferenczire várt elsősorban az a feladat, hogy a lila-fehérek kapujába juttassa a labdát.
– Mennyire visel meg egy válogatott támadót, hogy az edzője csak tartaléknak nevezi a forduló rangadójára?
– Alaposan meglepődtem, hogy nem vagyok kezdőjátékos az Újpest ellen – mondta a mérkőzés másnapján Ferenczi István. – Egy nappal a találkozó előtt mondta a mester, hogy ezúttal csak a tartalékok közé jelöl, és megmondom őszintén, erre egyáltalán nem számítottam. A legutóbbi négy-öt meccsünkön ugyanis, legyen az bajnoki vagy kupaösszecsapás, rendre sikerült gólt szereznem, egyedül Székesfehérvárott maradtam eredménytelen. Vagyis egyáltalán nem éreztem azt, hogy kimaradok a kezdőcsapatból.
– Önt elsősorban a góljai minősítik, így adja magát a kérdés: mit érzett akkor, amikor a pályára küldése után nem sokkal kishíján sikerült Vlaszák Géza kapujába találnia?
– Meglehetősen éles szögben voltam, szinte az alapvonalon álltam, így nem sikerült a kapuba találnom, de ez a helyzet is bíztatást adott a folytatásra, hiszen tudtam, vagy inkább reméltem, hogy lesz még alkalmam a gólszerzésre.
– A folytatás kevés helyzetet hozott, mindkét együttesnek a védekező játéka volt ekkortájt dicsérhető. Bent a pályán lehetett érezni, hogy amelyik csapatnak sikerül a hálóba találnia, az három ponttal gazdagodik?
– Én inkább azt éreztem, hogy döntetlen színezetű a kilencven perc. Abban azért végig bíztam, hogy a kapu előterében, avagy az oldalvonal mellett ítél majd a játékvezető a javunkra szabadrúgásokat, és reméltem azt is, hogy az egyiket sikerül majd góllal befejeznünk. Tény és való, hogy ezen a meccsen egyik csapat sem nyújtott támadásban kiemelkedőt, sokkal inkább a szervezett védekezés jellemezte a pályán lévőket, mint az alkotó futball.
– Mire gondolt, amikor a hajrában egy fantasztikusan eltalált lövéssel az Újpest kapujába juttatta a labdát?
– Ha most azt kérdezi, elégtételt éreztem, akkor "nem” a válaszom. Igazából nem is tudom, milyen érzések kavarogtak bennem, de az biztos, hogy nagyon boldog voltam. Azt gondolom, felesleges azon rágódni, miért csak a kispadon jutott számomra hely, hiszen végül ott lehettem a pályán. Nekem az a feladatom, hogy a legjobb tudásom szerint tegyem a dolgomat, aztán majd Egervári Sándor eldönti, érdemes vagyok-e a bizalmára.