OLIMPIA 2012 - Józanító PWC

S hogy némi fogalmat alkothassunk az "árcédula” értékéről: László Csaba pénzügyminiszter egy nappal előtte terjesztette a parlament elé a 2003-ra szóló állami költségvetést. Ennek keretszámai szerint a kiadások tervezett összege 8807 milliárd forint. Másnap, csütörtök reggel a Nap-kelte Kereszttűz műsorában Demszky Gábor főpolgármestert faggatták kérdezői, aki az említett költségvetésen felháborodva azt találta mondani, hogy ezen mintha a fővárost "négy évig büntető Orbán Viktor keze nyomát vélné felfedezni”. # Ha ez így marad, Budapest csődbe jut – jelentette ki. A nyomaték kedvéért szinte egyenesen ide, panaszos érvei közé kívánkozott volna az olimpiai tanulmány extra igényei mellőzésének említése is, hiszen röpke fél év múlva hivatalosan jeleznünk kell a NOB-nak pályázati szándékunkat a rendezésre – erről azonban egyetlen szóval sem tett említést… Lehet, kényszerű helyzetében erre, mármint az olimpiára, komolyan nem is képes gondolni…? Úgy ítéli meg, hogy ennek már semmi realitása nem lehet…? # Ugyanebben az adásban Gyárfás Tamás vendége a Sport Pluszban Jánosi György gyermek- ifjúsági és sportminiszter volt. A műsorvezetőnek a tanulmánnyal és az olimpiai rendezéssel kapcsolatos kérdésére a riportalany kitérő, halogató választ adott, s célzást tett egy hatvannapos gondolkodási időre. A miniszter bizonytalansága, kétségei mindazonáltal nyilvánvalónak tűntek… # Elődje, Deutsch Tamás pénteken nyilatkozott a televízióban a kérdésről. Egy évvel ezelőtt rendkívül magabiztosan állította: legalább nyolc olyan létesítményünk van, amely már most alkalmas lenne olimpiai versenyek megrendezésére. # Nos, egyfelől, ha némi kényszerűséggel és magyarázkodásokkal is fűszerezve, de el kellett ismernie, hogy ez nem igazán felelt meg a valóságnak, másfelől pedig azt is, hogy az olimpiai tanulmány végső konklúziójával egyet kell érteni. Exminiszterünk ekként csendesedett le. Ötkarikás álmából végérvényesen alighanem az ébreszthette fel, hogy a 2003-as fővárosi költségvetés tervezetének ismeretében az egész 2012-es olimpiai ügy – illúzióvá vált. # Hová lett az a lehengerlő magabiztosság, lelkesültség, amely olyan felfokozott médiakíséretet kapott még tavasszal a választási kampány hajrájában? Amikor – igaz, egyik pártunk fejléces ívein – számolatlanul gyűltek az olimpiai rendezést támogató aláírások… Azoknak lehetett talán igazuk, akik már akkor csupán időzített politikai blöffként jellemezték az ötkarikás hadjáratot? # Még különösebben hatott a csend, a hallgatás az imént mögöttünk hagyott önkormányzati választások idején. Az olimpiára aspiráló főváros legesélyesebb három főpolgármester-jelöltje egyöntetűen és teljességgel kihagyta kampánystratégiájából, fegyvertárából a budapesti olimpia témáját. Egyikük, Schmitt Pál esetében ez pedig – legalábbis a sportemberek megítélésében – szinte már-már természetellenesen hatott, hiszen a jelölt nem csak népszerű és sikeres diplomata, de kétszeres olimpiai bajnok, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, ráadásul a Világ Olimpikonjai Szövetségének elnöke, a NOB tagja 1983 óta, jelenleg a szervezet protokollfőnöke, volt végrehajtó bizottsági tag, alelnök, ma is a testület környezetvédő bizottságának elnöke… Kizárt tehát, hogy kampányának tervezése közben ne ötlött volna fejébe az olimpiai rendezés lehetősége. Vajon mi késztethette mégis arra, hogy a budapesti 2012-es játékok témáját körülölelő csendet ő se törje meg…? # Eltűnődhetünk, gondolkodhatunk, találgathatunk. Ő sem hitt benne…? Ismerve Schmitt Pál alapos felkészültségét, ismereteit ezen a területen, szinte bizonyosra vehető, hogy ő 2001 tavaszán – amikor miniszterelnökünk, Orbán Viktor Lausanne-ban bejelentette Budapest nevében készségét a 2012-es olimpia lebonyolítására – már érzékelte a megrendezésben rejlő irreális elemeket, de aligha óhajtott ellenvéleményt nyilvánítani, vagy akár fenntartásait hangoztatni miniszterelnökével szemben. Ez persze csak feltevés, hangsúlyozom. # A NOB másik magyar tagja, Aján Tamás három alkalommal is tagja volt a NOB úgynevezett Olimpiai Szemle Bizottságának. A nagy tapasztalatú nemzetközi sportvezető, emlékszem, a jelzett időben figyelemre méltó óvatossággal és nem titkolt fenntartásokkal nyilatkozott Budapest 2012-es "kísérletéről”. # "Teljes szívből támogatom a budapesti olimpia rendezésének gondolatát – hangsúlyozta. – Ezt a küzdelmet azonban nem lehet a szavak mezején megnyerni. Nem lehet megkerülni a tényeket, a szigorú követelményeket… Két alapvető feltételnek is teljesülni kell: az egyik a lehetőleg teljes társadalmi konszenzus a kérdésben, a másik pedig, hogy ez a hatalmas vállalkozás elképzelhetetlen számottevő állami támogatás nélkül.” # S amit még a sportvezető nyomatékkal hozzátett: a főváros és az ország jelenlegi állapota nem alkalmas arra, hogy 2012-ben otthont adjon az ötkarikás világeseménynek, s 2005-ig a NOB döntéséig gyökeres változás nem várható. Ráadásul az ugyancsak erre pályázó rivális városok – New York, London, Párizs, Madrid, Buenos Aires, Moszkva és a többi – esélyeit akkor még nem is latolgattuk, ugye… Lépjünk be előbb az Európai Unióba, legyen ezzel együtt kiszámítható, tervezhetőbb a jövőnk, stabilizálódjanak a rendezéshez elengedhetetlen magántőke viszonyai is. Induljanak el az olimpiai gondolatával fejünkben az egyébként is elengedhetetlen infrastrukturális beruházások, de mindent egybevetve az a véleményem, hogy sok szempontból célszerűbb a 2016-os vagy még inkább 2020-as játékokra pályázni. # Nos, lényegében pontosan erre a következtetésre jutott a PricewaterhousCooper Kft. is. Nem mintha sajnálnám tőlük a pénzt, megbízható cég, 1972 óta elismert mestere a szakmának. Nem mellékesen kijózanító, tárgyilagos vizsgálataiknak, érveiknek köszönhetően jelenthetjük ezek után ki: nem kell lesütni a szemüket azoknak, akik fenntartásaikat hangoztatták már korábban. Nem közellenségei az olimpiai eszmének, akik jogos aggályokat emlegettek, megfontolásra és a realitásokra intettek. # Csupa szívvel rajongunk az olimpiai ötkarikáért. Nemes hagyományainkra büszkék vagyunk, és igyekszünk követni ezeket a jövőben is. Mélységesen tiszteljük a játékokat, és őszinte szándékunk, hogy hazánk fővárosa otthont adjon a nyári játékoknak. Ha nem okvetlenül 2012-ben – ezt nem tragédiának éljük meg – akkor később, amikor bölcs mérlegelés után arra érettnek és elég erősnek érezzük magunkat.