Nehéz az esélyesség terhe

Ezt fontos kihangsúlyozni, hiszen a nemzeti együttesünk nem játszott igazán jól, ám a sikerre, a biztos sikerre ennek ellenére is volt lehetősége. Ezért is lehet fontos, hogy Gellei Imre szövetségi kapitány miként élte meg azt a találkozót, amelyen a közönség többször is ébresztőt kiabált a mieinknek, és amelyen a magyar fiúk csak kidolgozták a helyzeteket, viszont nem rúgták azokat be. Ezzel a mérkőzéssel zárult egy olyan év, amely a döntetlen ellenére is bizakodással töltött el bennünket, bár abban mindenki egyetért, hogy a legközelebbi Európa-bajnoki selejtezőn, március 29-én Varsóban, Lengyelország ellen ennél összehasonlíthatatlanul többre lesz szükség. Tudja ezt a kapitány is.
–Milyen érzésekkel hagyta ott a találkozó végén a kispadot?
– Gondolhatja, hogy nem voltam maradéktalanul boldog, hiszen győzelmet szalasztottunk el – mondta Gellei Imre. – Ha egy csapat annyi helyzetet tud kialakítani, mint szerda este a miénk, akkor annak igenis illik összpontosítania, koncentrálnia az ellenfél kapuja előtt, nem pedig sorban elrontani a lehetőséget. A találkozó felvételét nézve feltűnt, hogy az ötvenhatodik percig nyolc magyar ziccert láthattam, ami azért nem kevés…
– Ebben tökéletesen igaza van, a magyar csapatnak sok lehetősége volt, ám a közönség nem azért jött ki buzdítani a csapatot, hogy azt lesse, ki ront el nagyobb gólhelyzetet a mieink közül. Nem véletlenül zúgott többször is az ébresztő kiáltás.
– A szurkolókkal együtt én is győzelmet vártam, de úgy tűnik, a mi csapatunk egyelőre még nem viseli kellőképpen jól az esélyesség terhét. Ez van, ezt be kell ismerni, és legközelebb, ha arra módunk lesz, akkor a kettő, vagy akár többnapos felkészülésen nagyobb súlyt fektetünk a mentális ráhangolásra.
– Ha már erről beszélünk, fontos kérdés az is: a játékosok miként élték meg a kudarcnak tűnő döntetlent?
– Nem is élhették meg másként, mint dühödten, bosszúsan. Valamenynyien rosszkedvűek voltak az öltözőben, és egyfolytában azt mondták, micsoda lehetőséget szalasztottak el. Azzal azonban sem a játékosok, sem én nem értek egyet, hogy ez rossz meccs volt. Ahogy nézem a felvételt, úgy egyértelmű a számomra, hogy pörgős, eseménydús találkozót játszottunk a moldovaiakkal.
– Ha dicséri a találkozót, akkor kíváncsi lennék, hogyan vélekedik a mieink teljesítményéről?
– Nem akarok most itt valamiféle szakmai elemzésbe kezdeni, de ha fontosnak tartja, annyit elmondhatok, a csapatunk összeállt, bár most két alapember, Dragóner Attila és Lőw Zsolt hiányzott.
– Ezek szerint minden posztra van több jelöltje is? Ön egyfolytában azt hangoztatja, hogy a keret nem tizenegy emberből áll.
– Pontosan így van, és ha akarja, akkor végigzongorázhatjuk ezt a témát. A kapuban ott van a nagyszerű Király Gábor és Babos Gábor, de Szűcs Lajost is rögvest melléjük sorolom. A jobb oldalon akár Fehér Csaba, akár Bodnár László szerepelhet, én maximálisan megbízom bennük. Urbán Flórián meccsről meccsre egyenletesen jól teljesít, rá is mindig számíthatok. Ami a középső védőt illeti… Ha nincs Dragóner Attila, akkor bizony bajban vagyok a pótlásával, és ezt nem azért mondom, mert Korolovszky Gábor most bosszantó hibát követett el, rá továbbra is számítok. Gyepes Gábor nagy jövő előtt áll, de most átlagos teljesítményt nyújtott. Szamosi Tamás pedig megbízható volt ugyan, de támadásainkat nem segítette kellő hatékonysággal.
– Lisztes Krisztián és Dárdai Pál viszont rendkívül aktívnak tűnt. Sőt, Lisztes rég játszott ilyen nagy kedvvel válogatott mezben, régóta vártak tőle ilyen gyors, aggresszív és látványos futballt a nézők.
– Valóban Dárdai Pál és Lisztes Krisztián volt csapatunk legjobbja. Sőt, Lisztes olykor zseniális megoldásokat választott, Dárdai pedig a látványos gólján kívül befutotta az egész pályát. Azonban dicsérnem kell Lipcsei Pétert is, mégpedig a rendkívül hasznos játékáért. És itt érkeztünk el a kritikus ponthoz, amiért végül is nem nyertük meg ezt a mérkőzést. A végjátékunk ugyanis nem volt megfelelő, csatáraink az utolsó pillanatban nem koncentráltak eléggé, így nem tudtuk gólra váltani a fölényünket. Ezen rengeteget kell javítanunk, különben esélytelenek leszünk az Európa-bajnoki selejtezőkön.
– Mondja meg őszintén, nem rontotta el a téli pihenőjét ez a bosszantó döntetlen?
– Szó sincs erről. A meccs előtt is mondtam, hogy nehéz kilencven perc vár ránk, és ez így is történt. A moldovaiak kapusa és két csatára remek futballista, ezt a saját bőrünkön tapasztalhattuk. Amit tudok, az az, hogy mi jó úton járunk és ha megtanulunk megbirkózni az esélyesség terhével, akkor a jövőben biztosan megnyerjük az ilyen találkozókat.