Hogy lenyűgöz-e bárkit is a Magyar Televízióban zajló átalakulás, ízlés kérdése. Ugyanakkor mind több jel utal arra, hogy a sport egyértelműen a vesztesek közé tartozik: szinte már csak a kettes csatornán látni közvetítéseket, az egész országban fogható egyesre pusztán olyan eseményeket rak a műsorigazgatóság, amelyeket a szerződések miatt nagyon muszáj. Azaz BL-meccseket, gólösszefoglalót, továbbá egy, a biztosítékokat nem igazán kiverő profibokszgálát. (Az utóbbiról csak annyit, hogy azt a szórakoztató osztály menedzselte, nem a sportrészleg, ami minimum fura; attól ellenben nem tartunk, hogy az érdekeltek vesztettek a bizniszen.)Fel sem tesszük a kérdést, hisz a választ sejtjük: a nézettségi adatok. Nos, pokolba ezekkel a számokkal, hiszen az MTV-nél ez az index a novemberi átlaghőmérsékletet idézi egész évben. (Itt nem az idei adatokra célzunk – már a november esetében.) Ráadásul az intézmény műsorpolitikusai mintha menekülnének a nézettség fellendítésével kecsegtető rendezvények egyesre vitele elől. E tekintetben mindent felülmúlt az, amit a tornász-világbajnoksággal művelt a köztévé.Egy, a világon és Magyarországon egyaránt óriási érdeklődéssel kísért alapsport hazai rendezésű világbajnokságát a műholdas adóra száműzni, és ott röpke kivételektől eltekintve nem élőben közvetíteni – ez botrány. Sőt! BOTRÁNY! Ha létezne a televíziós szakmának büntető törvénykönyve, e döntés alighanem az életfogytiglan szankcionálandó tettek közé soroltatna. Súlyosbító körülményként a bíróság gyaníthatóan megemlítené, hogy az MTV közreműködő csapatát a tornász-vb szervezőbizottsága látta vendégül egy korábban kötött szerződés értelmében. Több tucat – egyesek száz (?!) főről beszélnek – embernek koszt, kvártély egy héten át. Cserébe jobbára késő esti összefoglalók a kettesen. Az üzlet fogalmát alulról súrolja az eljárás, a tisztességétől viszont irdatlan messzeségekben van.Még jó, hogy a csapat ténylegesen munkát végző tagjai legalább megtették, amit tudtak, hiszen a megszokott, magas színvonalon tevékenykedtek, sokadszor is bebizonyítva: ha valamiben, a sport képernyőre ültetésében verik a világot a Szabadság téren dolgozók. Ám ahogy az mifelénk menni szokott, a fölibük ültetettek döntéshozatali képessége meg sem közelíti az ő közvetítői kvalitásaikat. Fogalmazhatunk úgy is, az illetékesek csúnyán leestek a szerről.Más kérdés: esetükben kivételesen azt sajnáljuk, hogy nem fáj semmijük emiatt.