KAJAK-KENU - új élet küszöbén Fehérvári

Fehérvári – hiába tartozik a világ leggyorsabb kajakosai közé – ott sem utolérhetetlen… Az internet segítségével a magyar sportoló nyomára akadtunk, aki e-mailen máris készséggel beszámolt sportolói és úti élményeiről:"A sevillai világbajnokság után tartottam egy kis szünetet. Japánban tanuló barátnőmmel együtt elutaztunk Olaszországba, majd Ciprusra, azután néhány napot még otthon töltöttem a nagy utazás előtt. A szűk baráti kör tudott terveimről, s egy búcsúbulival köszönt el tőlem…” – írt az indulás körülményeiről a hétszeres világbajnok.Vince edzője, Séra Miklós utószor Budapest–Perth viszonylatban levelezett tanítványával, ám a kajakos beszámolójából kiderült, hamar továbbállt a nyugati partról: "Valóban ott kezdtem el új életemet. Eleinte egy kicsit zsúfolt volt a programom: hajnali ötkor keltem, hattól edzettem egy órát, majd álló nap angoltanfolyamon ültem, igaz, késő délután még újból vízre szálltam. Szerencsére időm sem maradt arra, hogy belegondoljak, miként telnének a napjaim otthon.”Az első komoly ajánlatra sem kellett sokat várnia – John Sümeghy magyar származású auszi kajakedző irányításával egy hete Brisbane közelében, a Gold Coaston készül: "Egy országos hálózatú iskola tanfolyamára járok, így nem okozott gondot átjelentkeznem egy néhány ezer kilométerrel keletebbre pallérozódó csoportba…” Persze e helyt már az a legfontosabb, hogy remek kajakosokkal tréningezhet: Jelenleg az ausztrál válogatottal edzem, s elég jó társakra leltem. Olykor egy szót sem értek a szlengjükből, de a vízen egy nyelvet beszélünk. Húsz-huszonöt fős a keret, s épp jókor érkeztem, hisz mostanság próbálják az új párosokat és négyeseket öszszeállítani. Én elsősorban K–2-ben szeretnék indulni Daniel Collinsszal, aki aligha ismeretlen az otthoniaknak: Trim nevű társával őket előzte meg Kammerer Zoltán és Storcz Botond a sydneyi olimpián.”Fehérvári fehéren-feketén fogalmazott, amikor válaszlevelünkben céljairól faggattuk: "Néhány évig szeretnék itt, Ausztráliában versenyezni, suliba járni és elkezdeni egy új életet a kajakozás után. A lapátforgatás természetesen manapság még elsődleges: próbálom elfelejteni, hogy odahaza kétszázas menő voltam. Elképzelhető, hogy a 2003-as atlantai vébén rajthoz sem állok sprinttávon… Egyértelműen olimpiai résztvevő akarok lenni a következő, európai olimpián – félig-meddig már ausztrálként.”