Ezt jobb lesz inkább elfelejteni!

Ebben a helyzetben a hazaiak trénere meglepő húzásra szánta el magát, ugyanis azt a Rade Medicset állította csapata védelmének a tengelyébe, aki ebben a bajnoki félévben kezdőjátékosként még nem jutott szerephez. Egy másik újvárosi labdarúgóra, Kiss Györgyre sem a megszokott szerep várt, hiszen a ballábas futballista ezúttal nem a védelem bal oldalán, nem is egy sorral előrébb, az oldalvonal mellett, avagy a védekező középpályás szerepkörében tette a dolgát (ezeken a posztokon már láthattuk), hanem a szerb légiós mellett, a védelem közepén kellett futballoznia.
Túlzás lenne azt kijelenteni, hogy a kezdő sípszót követően nyomasztó fölénybe került volna a hazai alakulat, azonban mégis elmondható, amennyiben a befejezéseknél egy kicsit pontosabbak az újvárosiak, akkor negyedórai futballt követően akár kétgólos előnyhöz is juthattak volna. Mivel a középpálya két szélén a vendégek nem tudták megállítani a hazaiak támadásait, a Dunaferr játékosai többször is a siófoki védelem mögé tudtak kerülni, és mivel a centerezésekkel sem volt gond, jöttek a helyzetek is. Németh Gábornak kétszer is nagyot kellett védenie ekkor, ám az is az igazsághoz tartozik, hogy az újvárosiak tulajdonképpen telibetalálták a labdával a sárga-kékek kapusát…
A játékrész felénél a siófokiak előtt is nyílott gólszerzési lehetőség, kell-e mondani, egy rögzített helyzet végén. A vendégek mesteréről, Csank Jánosról közismert, hogy aktuális csapataival rengeteget gyakoroltatja az efféle mérkőzéshelyzeteket, és bizony Koller Ákos fejesénél Németh Viktornak is bravúrra volt szüksége a hárításhoz. Sokaknak feltűnt, hogy a Siófok kezdőcsapatában ott volt az a Gaál László, aki nem is olyan rég három csapattársával együtt feljelentette a klubját. Az esetet követően nyilatkozta azt Csank János, hogy a hátralévő fordulókban nem számít a négy futballistára, ám a jelek szerint a helyzet úgy hozta, hogy közülük Gaál László a hétközi kupafordulóban és Dunaújvárosban is ott volt a pályán. Hiába, a jelek szerint ballábas labdarúgókban nem bővelkedik az újonc játékoskerete… A játékrész hátralévő része kiegyenlített küzdelmet hozott, egyetlen vendéglehetőséget leszámítva igazi gólhelyzet nem adódott a labdarúgók előtt. Sokkalta inkább a küzdelem dominált, semmint a szép játék, majd nem sokkal a szünet előtt a már említett Gaál László megkapta második sárga lapját – talán túlzottan szigorúan, így a hazaiaknak több mint egy félidejük maradt arra, hogy emberelőnyüket megpróbálják gólra váltani.

A szünetet követően a középpályás Daniel Usvat helyén Juhász Tamás lépett pályára a vendégeknél, és mivel a becserélt futballista a posztját tekintve védő, a szándék jelezte, a siófokiak igencsak elégedettek lennének, ha ezúttal egy ponttal gazdagodnának.
Ahogy azt várni lehetett, a hazaiak azonnal támadólag léptek fel, szinte folyamatosan a siófokiak térfelén zajlott a játék, ám hiába kerültek mezőnyfölénybe a piros-fehérek, hiába adódtak gólhelyzetek, a Siófok őrizni tudta a számára kedvező eredményt. Ami az első félidőben nem ment az újvárosiaknak tizenegy ember ellen, az ekkor sem sikerült tíz labdarúgóval szemben. A siófokiak tulajdonképpen az egy szem támadót, Szabó Csabát leszámítva betömörültek a saját kapujuk elé, és ezt a sűrű védőfalat az igencsak kiszámíthatóan próbálkozó Dunaferr-játékosok képtelenek voltak áttörni. Nem igazán értette a hazai közönség, hogy kedvenceik miért mindig a sablonosat, a biztosat próbálják játszani, és miért nem képesek emberelőnyben, ha gólig nem is, de legalább helyzetekig eljutni.
Aki látta a hazaiak vajmi kevés elképzelést felvonultató futballját, az választ kaphatott arra, a jelenlegi Dunaferr miért a kiesés ellen küzd, és miért nem a felsőházban van a csapat, mint ahogy az a játékosállománya erőssége alapján elvárható lenne. Érthetetlennek tűnt az is, hogy a hazaiak miért őrzik az egyetlen vendégtámadót jobbára öten-hatan, bár jobban belegondolva ez a szemlélet is magyarázat az újvárosiak helyezésére.
A siófokiak egy félidőt tíz emberrel játszva szereztek egy pontot, és így lehet okuk az elégedettségre, míg talán azt nem túlzás kijelenteni, hogy amennyiben a hazaiak csak ennyire képesek, mint voltak ezúttal, akkor bravúr lesz részükről, ha tavasszal meg tudják hoszszabbítani az élvonalbeli tagságukat.

Percről percre

10. perc: Miközben a siófoki drukkerek a csapat vezetőedzőjét éltették ("Csank Jancsi, Csank Jancsi” – skandálták a kedvenceikhez hasonlóan sárga mezben pompázó fanatikusok), kis híján vezetéshez jutott a Dunaferr. Történt, hogy Rósa Dénes kényszerítőzött Bükszegivel, majd a jobbösszekötő helyéről, tíz méterről, jobb külsővel vette célba a rivális kapuját, ám Németh Gábor ökle útját állta a bal felső sarokba tartó labdának.
16. perc: Buzás elfutott a bal oldalon, már az alapvonal közelében járt, amikor középre gurított, ahol Bükszegi jött, felnézett, majd lőtt – ünneplésre viszont nem volt módja, hiszen telibe találta Németh Gábort…
20. perc: Lengyel húsz méterre járt a Balaton-partiak kapujától, amikor lövésre szánta el magát: jobblábas kísérlete nyomán a labda két méterre a jobb oldali kapufa mellett hagyta el a játékteret.
21. perc: Gaál azért kapott sárga lapot, mert a bíró engedélye nélkül tért vissza a játéktérre. Íme egy amatőr profi…
22. perc: Erős a jobb oldalról ívelt be szabadrúgást, Koller a magányosok klubját is megalapíthatta volna, mielőtt hat méterről kapura fejelte a labdát – ám mind a klubalapítás, mind a gól elmaradt, utóbbi elsősorban azért, mert Németh Viktor nagy bravúrral szögletre bokszolta a labdát.
29. perc: A szerdai Kispest elleni kupameccsen távolról nagy gólt ragasztó Balaskó most tévedett: 25 méterről jobbal egy méterrel mellé trafált.
36. perc: Gaál remek ütemben játszotta meg Csordást, aki 12 méterről ballal egyből el is lőtte a labdát, amely a következő pillanatban Németh Viktor ölében pihent meg.
43. perc: Gaál buktatta Rósa Dénest, "jutalma” egy sárga lap lett. Mivel ezen a napon másodszor szembesült a figyelmeztető kártyával, Világi Balázs zsebéből előkerült a piros is.
49. perc: A "szokásos” Erős, Koller kombináció: a Kojak-frizurás középpályás bal oldali szöglete után a hórihorgas védő öt méterről éppenhogy mellébólintotta a labdát.
51. perc: Rósa Dénes a jobb oldalról adott középre, ahol a kaputól hat méterre álló Bükszegi lábáról nem a gólvonal mögé, hanem az alapvonalon túlra pattant a labda…
56. perc: Buzás kiváló átadással lepte meg Balaskót, aki tíz méterről oda rúghatta volna a labdát, ahová csak akarja –a feltételes módból is kiderül, végül nem oda rúgta. Az ugyanis gyanítható, nem szándékkal emelt a kifutó Németh Gábor kezébe…
69. perc: "Mi van, Barna, hazai pályán védekezünk?” –érdeklődött fennhangon egy hazai drukker. Kérdésére nem az újvárosi edző, hanem Kiss György igyekezett választ adni: 28 méterről, ballal lőtt egy nagyot, csakhogy a labda két méterrel a kapu fölé szállt.
80. perc: Sipeki jobb oldali szögletét követően Kuttor hét méterről fejelhette kapura a labdát –az elképzelés nem volt rossz, azonban Németh Viktor jó helyen állt, s könnyedén hárított.
85. perc: Soós könnyedén megédesíthette volna a siófokiak életét, ha remek helyzetből, a jobbösszekötő helyéről, 12 méterről nem Németh Viktor kezébe gurít.

Fény és árnyék

+++Ha nem is voltak sokan, de kiváló hangulatot teremtettek. Arról a tizenhat siófoki szurkolóról van szó, aki kilencven percen át űzte, hajtotta csapatát (különösen a Siólé, Siólé kezdetű nóta volt népszerű a körükben…). Elismerést érdemelnek továbbá azért is, mert az ellenfél, illetve a bírói hármas tagjait egyszer sem szidalmazták, csakis azzal voltak elfoglalva, hogy saját együttesüket buzdítsák.


---A Dunaferr "kemény magja” viszont nagyon hiányzott – úgy higgyék el, egy piros-fehér zászlót sem láttunk a lelátón. Holott ez a csapat jobbat, többet érdemelne, hiszen annak ellenére, hogy a korábbi esztendőkkel ellentétben nem az érmekért, hanem a kiesés elkerüléséért harcol, küzd, hajt becsülettel. Hol vannak már azok az idők, amikor az újvárosiak nemzetközi fellépésére húszezren voltak kíváncsiak?…