Van olyan klub, ahol olyan gyorsan repülnek az edzők, mint a postagalambok, máshol meg úgy bebetonozzák őket, mint a maffia az áldozatait. A Videotonnál az utóbbi variációt alkalmazták; hiába szenvedett sokat csapat és közönsége, Várhidi Péter állása az egész szezonban megkérdőjelezhetetlennek tűnt. Idegesebb, kapkodósabb klubvezetők (akad ilyen szép számmal kicsi hazánkban&) ennyi idő alatt már legalább három trénert kipróbáltak volna, hiszen, ha egy csapatnál az első hat hely valamelyikét célozzák meg, aztán az az alakulat szégyenszemre a kilencedik helyen ácsorog, ott valami nem stimmel.
Onyeabor Monye (jobbra) a pályán nem sokat tudott hozzátenni a Videoton játékához
Onyeabor Monye (jobbra) a pályán nem sokat tudott hozzátenni a Videoton játékához
Persze nem újdonság ez, a Videoton ezen az őszön leginkább negatív szereplője volt a történéseknek. Kisebb-nagyobb ügyekkel kapcsolatban emlegették a népszerű fehérvári klub nevét: hol nézőtéri rendbontások, zárt kapus találkozók, hol meg ilyen-olyan feljelentgetések okán. Sőt, még az is elhangzott a Videotonnal kapcsolatban, hogy egyre nagyobb a pénztelenség. Csakhogy ez nem igaz. Legalábbis a székesfehérvári vezetők szerint. Ôk azt mondják, a futballisták rendszerint időben kapják meg a pénzüket, és ha nem is igazoltak a nyáron klasszisokat, a keret most sem tűnik gyengének. Annyira nem, hogy a kilencedik hely egyértelmű kudarc. Olyan helyezés, amelynél már számolni kell a kieséssel is. Szigli István sportigazgató mégsem gondol a legrosszabbra, optimista ember lévén azt mondja, tavasszal ennél csak jobb jöhet, ez a játékoskeret igenis alkalmas a nagyobb feladatokra. – Az idő bebizonyította, hogy Várhidi Péternek tökéletesen igaza volt. Az edző a bajnoki rajt előtt megjósolta, hogy nehéz év vár a csapatára minőségi igazolások nélkül… – Én erre azt mondom, hogy a jelenlegi keretnek is teljesíteni kellett volna a céljainkat. A Videotonnak az első hat hely valamelyikén kellene állnia, és ehhez megfelelő a játékosanyag. Több, sokkal több van a csapatunkban annál, amit az ősszel mutatott. – Akkor mi a gond? A kudarc oka lehet szakmai, anyagi, vagy mentális… – Szeretném egyszer és mindenkorra tisztázni, hogy a Videotonnál nincsenek anyagi gondok. Nem tudom, ki vagy kik állítottak ilyesmit, de minket, vezetőket rendkívül bosszant, hogy ez mindig téma. Nem igaz, hogy nincs pénzünk, eddig mindent időben fizettünk. – És a légiósok feljelentése? Ôk mégiscsak pénzt követeltek. – Nézze, nem akarok újra belemenni ebbe a témába, legyen annyi elég, hogy ha egy szerződésben bruttó összeg szerepel, akkor mi a nettót fizetjük ki, ez természetes. A liga majd eldönti, hogy az általunk letétbe helyezett összeg elegendő-e. Tudom, hogy igazunk van, és nem is vagyok ideges emiatt. Azt viszont szeretném, ha leírná: elég a külföldi invázióból, szerintem be kellene vezetni, hogy egy csapatban egyszerre csak három idegenlégiós szerepelhessen. – Ha lehet, most maradjunk a Videotonnál. Ahogy az imént mondta, anyagi gond nincs, de valamilyen probléma mégiscsak lehet. Talán szakmai? – Nem szeretném minősíteni Várhidi Péter munkáját. Erre majd a hét végén sorra kerülő vezetői értekezleten kerül sor, ahol ott lesznek a tulajdonosok, és értékeljük az őszt. Abban biztos vagyok, hogy a futballistáinkkal kellene elbeszélgetnünk egyenként, hiszen a látottak alapján közülük többen nem értették meg, hová is írtak alá, melyik klubnak a mezét viselik, és mit vár tőlük a Videoton szurkolótábora. – Kemény, határozott szavak, gyaníthatóan jönnek majd a következmények. – Nem fenyegetésképpen mondom, de szűkítjük majd a keretet, mert sokan vagyunk. Huszonnyolc szerződtetett focistánk van, miközben huszonegy mezőnyjátékos, valamint három kapus lenne az ideális. – Kötelességem megkérdezni: van, lesz edzőkérdés? – Kivártuk, kiszenvedtük az ősz végét, most lesz időnk mindent átgondolni. Egyelőre elégedjen meg ezzel a válaszszal…