Szereti a magyar ételeket

November végén, a Westel-gálán Budapest vendége volt a jelenlegi legeredményesebb férfi párbajtőröző, Pavel Kolobkov. Az orosz klasszis tíz éve a világ élvonalába tartozik, alig van olyan világverseny, amelyen ne állna fel a dobogó valamelyik fokára. Sydneyben olimpiai bajnok lett, majd az idén Lisszabonban visszaszerezte a világbajnoki trónt is. – Az idén hosszú idő után ismét a világ legjobbja lett, ám hazai közönség előtt, a moszkvai Európa-bajnokságon nem sikerült nyernie. Ezek után hogyan értékeli az elmúlt idényt?– Szerintem egy sportoló mindig nyerni akar, legalábbis én így vagyok ezzel, ám ez nem mindig sikerül – kezdte az orosz klasszis. – Bár hazai páston fokozottan érvényes a győzni akarás, és én most "csupán” ezüstérmes lettem, mégsem keseredtem el. Már csak azért sem, mert tényleg sikeres idény van mögöttem. Ahol elindultam, általában jól vívtam. Az Eb-n is csak egy ember tudott legyőzni.– Méghozzá a magyar Boczkó Gábor. Mi a véleménye róla?– Mint minden magyar, ő is nagyon jó vívó, és én szeretek a magyarokkal vívni, mert a magyar iskola technikás és tetszetős. Egyébként a tavalyi eredményeim értékét növeli, hogy azokat munka mellett értem el, vagyis a megszokottnál kevesebb időm maradt a vívásra. Egy moszkvai fitneszklubban kezdtem el dolgozni, ahol menedzser vagyok. Ez azt jelenti, hogy tíztől este hatig dolgoztam, és csak utána, este héttől tudtam edzeni. – Ennek ismeretében mi tartja még a páston? Mindent elért már, volt olimpiai-, világ-és Európa-bajnok. Miért vállalja a fárasztó napi munka utáni edzéseket?– Mert szeretek vívni. Valóban mindent elértem már, különösebb célom nincs, illetve az, hogy eljussak Athénba. Tudom, hogy nehéz lesz… Aztán, ha ott vagyok, jó lenne megint győzni, de legalábbis az első három között végezni. – A sydneyi olimpiára is egyénileg kellett kvalifikália magát, mivel csapatuknak ez nem sikerült. Miért nem olyan jó most az orosz férfi párbajtőrcsapat, mint egykor volt?– Valóban, régen négy-öt jó csapat volt, az orosz, az olasz, a német, a magyar és a francia, mára ebből két kimagasló maradt, a magyar és a francia, vagyis a két legutóbbi világbajnok. A többi erős közepes szinten áll. Hogy miért esett vissza az orosz férfi párbajtőr? Ennek több oka is van. A Szovjetunió szétesését nehéz időszak követte, és az 1991 és 1995 közötti krízisben sok tehetséges vívó abbahagyta pályafutását vagy elment külföldre. Az edzők többsége is külföldre, Amerikába, Ausztráliába, Norvégiába, Svédországba távozott. No és azt sem szabad elfelejteni, hogy Oroszországban a vívás nem tartozik a népszerű sportok közé. A foci, a hoki, a kosárlabda, a tenisz, az úszás és a torna sokkal jobban vonzza a fiatalokat. De szerencsére már vége a nehéz időszaknak, néhány éve ismét van pénz a sportban, úgyhogy remélhetőleg újból jönnek majd a vívni vágyók. – Meséljen egy kicsit magáról, a családjáról!– Két gyermekem van, tízéves kislányom zenét és angolt tanul, és néha teniszezik. Ötéves kisfiam is elkezdte a teniszt. Feleségem nem sportolt, és most elkísért Budapestre. Tudja, ide mindig szívesen jövök. A versenyek idején nem sok időm jut a városnézésre, de most elmentünk a Gundel étterembe és nagyon élveztük. – Talán kedvenc magyar étele is van már?– Szeretem a csípős magyar ételeket, de végül is mindegy, hogy mit eszem, csak jó nagy adag legyen! No és hozzá jó vörösbor. – Olimpiai kvlifikációs idény előtt állunk. Elkezdte már a felkészülést?– Bevallom, még nem. Pontosabban a budapesti fellépésem nevezhető az első edzésnek. Mindig megfogadom, hogy holnap már elkezdem a vívást, de most már tényleg el fog jönni a holnap.