Visszavárnák a kínaiak

A mesteredző érkezésében nincs semmi rendkívüli, hacsak az nem, hogy Bicskei Bertalan azon kevés magyar szakember közé tartozik, aki külföldi munkavállalása során kitöltötte a megállapodásokban foglalt időt. Márpedig a tréner szerződése december elejéig szólt, és jellemző: a Senjang Ginde csapatánál hamarabb volt váltás az elnöki poszton, mint a kispadon. Mi több, a váltás nem is jó szó, hiszen nem történt más, minthogy… Na, de erről meséljen a hazatért szakember.
"Bár a Senjang Ginde megfelelt a várakozásoknak, a klubot működtető igazgatótanács tagjai nem voltak teljesen elégedettek – kezdte Bicskei Bertalan. – És még csak nem is a megszerzett tizenegyedik hellyel volt problémájuk, hiszen az előttünk végzett Tiencsin gólkülönbsége egyetlen találattal volt jobb a mienknél, hanem inkább azzal, hogy kapitális mértékű játékosvásárlás történt a bajnoki év elején, ám a négymillió dolláros befektetést az újonnan szerződtetett labdarúgók nem szolgálták meg minőségi futballal. Más kérdés, hogy a kínai élfutballban honos szokás szerint a játékosvásárlás egy megbízott menedzser feladata, és ő a szerződtetett labdarúgók produkciójáért is felelős. A Senjangnál azonban előbb az elnök feje hullott a porba. Annak az elnöknek, aki szó szerint belebetegedett az elbocsátásába, és aki amúgy velem képzelte el a folytatást. Jómagam is szívesen dolgoztam volna együtt vele, de így most minden bizonytalanná vált a Gindénél. Nekem pedig ahhoz már nem volt türelmem, hogy egy hónapot várjak, amíg az új elnök megérkezik a klubhoz. Lejárt a szerződésem, korrektül kifizettek, így minden különösebb csinnadratta nélkül elváltunk.”
Bicskei Bertalan gyaníthatóan nem marad sokáig csapat, és emígyen munka nélkül. Elég arra gondolni, hogy a neve szóba került a lengyel kapitányválasztás kapcsán, és mint meséli, külföldről is van érdeklődés.
"Kínába visszatérhetek, ugyanis két élvonalbeli csapattól már kerestek. Egyelőre nem tudom, mit hoz a holnap. Elképzelhető, hogy akár már két hét múlva újra repülőre szállok, de az is előfordulhat, hogy Magyarországhoz közelebbi országban ülök le a kispadra. Itthonról nem kerestek, igaz, eddig nem is nagyon tudták, hogy hazajöttem. Annyit még hadd meséljek el, hogy bár dolgoztam Svájcban, Dél-Koreában, Egyiptomban, Szaúd-Arábiában, számomra a kínai életkörülmények magasan a legjobbak voltak, a futballjukban pedig nagyok a fejlődési lehetőségek, és a bajnokságuk is komoly, nagyon komoly reform előtt áll. A csapatoknál stabil a pénzügyi háttér, a stadionok állapotát folyamatosan javítják, a labdarúgóiskolákban zajló munkát is fejlesztik. Szóval minden adott lesz a minőségi játékhoz. Szóval, nem volt haszontalan a kint eltöltött egy esztendő.”