Az új generáció első sikere

Nagyon hosszú böjtnek vetett véget a Santos, miután az országos bajnokság döntőjének visszavágóján (is) két vállra fektette az előzetesen jóval esélyesebbnek tartott Corinthianst. A "Halnak” becézett klub még egyszer sem nyerte meg az 1971-ben útjára indított országos megméretést, ráadásul 1984-ben hódított el utoljára számottevő trófeát – akkor a paulista bajnoki serleg került a Vila Belmiro-stadionba, mégpedig éppen a Cor legyőzésével –, azóta mindössze egy kevésbé értékes Rio–Sao Paulo elsőség (1997) és egy még kevésbé rangos Conmebol-kupa-diadal (1998) került fel az eredménylajstromba. Roppant kevés egy olyan patinás egyesülettől, amelyik Pelét adta a világ labdarúgásának, és amelyik a '60-as években kétszer nyerte meg a Libertadores-, illetve a Világkupát.
Maga a visszavágó roppant izgalmasan alakult, ugyanis a papíron hazai pályán játszó Corinthians hátránya korántsem volt behozhatatlan (a Santos 2–0-ra nyerte meg a szintén a Morumbi-stadionban rendezett első felvonást), és Carlos Alberto Parreira edző ennek megfelelően három csatárral küldte pályára az övéit, akik már az első sípszó elhangzása után nekiestek a nem egészen 23 esztendős átlagéletkorú Santosnak. Mindemellett úgy tűnt, hogy a sors is Cor mellé állt, mert a 3. percben sérülés miatt le kellett cserélni a vendégek egyik vezéregyéniségét, Diegót, a 17 esztendős kamasz sírva hagyta el gyepszőnyeget. A cserét megelőzően a Corinthians már túl volt az első nagy lehetőségén: Gil beadását követően Guilherme fejelt kapura, ám Fábio Costa szögletre tolta a léc alá tartó labdát.

A kezdeti ijedtségen aztán gyorsan túltette magát Emerson Leao csapata, és Robinho vezetésével egyre veszélyesebb kontrákat vezetett Doni kapuja felé. Az első intő jelet Robert szögletből lőtt kapufája jelentette, majd jött Robinho, akit egy hatalmas cselsorozat végén Rogério buktatott a tizenhatoson belül. Az ítélet nem is lehetett más, mint tizenegyes, amelyet az éppencsak nagykorú játékos olyan magabiztosan értékesített, mintha csak egy edzésen lett volna.
A második félidőben Parreira mester már négy csatárral szerepeltette a Corinthianst, míg a túloldalon a vehemensen vitatkozó Leaót kiállította a játékvezető. Mindeközben Fábio Costa szinte tökéletesen védett, így a bajnoki cím egyre távolabb került a Cortól – a 70. percben egy Santos-drukker be is szaladt a pályára megünnepelni csapata sikerét –, aztán hirtelen rövidzárlat keletkezett a vendégek védelmében, és tíz perc leforgása alatt megfordult az állás: előbb Gil beadásából Deivid egyenlített, majd Rogério varázsolta szabadrúgásból a labdát Anderson fejére, a csapattárs pedig a kapuba továbbított. Ekkor öt perc volt hátra, és a Corinthiansnak egy gól kellett az üdvösséghez (jobb alapszakaszbeli szereplésének köszönhetően egyenlő öszszesített állásnál övé lett volna a bajnoki cím), ám ismét jött Robinho: a csatár kicselezte az ellenfél teljes védelmét, majd középre adott, ahol az érkező Elanónak csak a hálóba kellett továbbítania. Minden eldőlt, de a Santos rátett még egy lapáttal, és Léo találata révén a győzelmet is sikerült kivívnia.
"Ezek a fiúk férfivá értek a bajnokság során. Hat kieséses mérkőzést játszottak, ebből ötöt megnyertek, ezért nekem senki se mondja, hogy érdemtelenül végeztek az élen – lelkendezett Leao edző. – A válogatottól a hátsóajtón távoztam, ezért ritka nagy öröm számomra, hogy mégis sikerült a csúcsra érnem. Így tökéletes az év, hiszen Brazília megnyerte a világbajnokságot, mi pedig a világ legnehezebb bajnokságát. A legszebb mégis az, hogy egy új generáció születésének lehettünk szemtanúi.”
A Corinthians szurkolói számára talán az lehet vigasz, hogy a sajtó információi szerint jövőre már Romário is az ő csapatukat erősíti.