Még Puskás Ferenc is nótázott

De ez a mostani valóban szép kis nap. Főleg egy megszállott focibolondnak. Futballisták gyülekeztek ugyanis elegánsan, jókedvűen, ráadásul nem valamelyik bíróság előtt perre készülve, aktuális klubjuk ellen, még csak nem is valamiféle toborzóra, ahol majd megnézik, tudnak-e dekázni harminckettőt, és vajon körbefutják-e a Blaha Lujza teret.
Ezek a futballisták ünnepelni jöttek: a jó sorsukat, amely hosszú élettel és sok-sok boldogságos pillanattal ajándékozta meg őket és persze minket, egyszerű földi halandókat is, akik ajándék gyanánt leshettük őket éveken át.
Szép kis nap. Sőt felejthetetlen, hiszen Puskás Ferenc azt énekelte déli egy óra körül, hogy: "Nótás kedvű volt az apám”. Ekkor olyan csönd telepedett a Hotel Stadion konferenciatermére, hogy talán még a talpalávalót szolgáltató cigány is meglepve nézett körbe. De Öcsi bácsit nem zavarta mindez, ő csak dalolt, bele a mikrofonba, bele ebbe a zűrzavaros világba, elérzékenyülve, mintha éppenséggel ott ülne valamelyik árnyas kerthelyiségben, jobbján Grosics Gyulával, balján Buzánszky Jenővel, és a csapat, a mi gyönyörűséges Aranycsapatunk az angolok elleni győzelemre készülne.
Hat:három.
Különben Grosics Gyula és Buzánszky Jenő most is ott ült a legenda mellett, de a többiek hiányoztak, méghozzá nagyon. Képtelenség megszokni, hogy egyre kevesebben vannak. Öcsi bácsira vigyáznak most is, úgy sétált az asztalok, a barátok, no meg a hidegtálak között, hogy az ápoló fogta a kezét. Az embernek beleszakad a szíve. Annak idején Billy Wright próbált volna ilyen közel kerülni Puskáshoz a Wembley szent gyepén.
De repüljünk vissza az új évszázadba, hiszen hiába forog, pörög az időgép, Mészöly Kálmán például nem öregszik. Ha hiszik, ha nem, az örök bohém is énekelt ezen a pénteken, tisztán, érces baritonnal, de nemcsak ő, hanem a balról pontosan centerhez érkező beadások királya, Fenyvesi Máté is. Elképesztő volt ez a néhány óra. Egyszer csak megfiatalodtak a mi gyerekkori bálványaink, mintha a budapesti szmogról megint a gnómforma Warszawák, Volgák és Moszkvicsok gondoskodnának. Jó volt így látni őket, kissé mámorosan, elérzékenyülve.
Koós János érti a dolgát. Amúgy is szeretetre méltó ember, imádja a futballt és ragaszkodik a barátaihoz, Albert Flóriánhoz, Mészöly Kálmánhoz, Szűcs Lajoshoz (még a felejthetetlen Farkas Jánost is emlegette…), abban meg igazi nagymester, hogy hangulatot teremtsen. Ezen a rendezvényen, amelyre negyedik alkalommal került sor az MLSZ szervezésében, s amelyen első ízben koccinthatott együtt a régmúlt és a jelen válogatottja, Koós János, no meg a humorista Böröczky József adott műsort. A siker garantáltnak tűnt, a hangulat fokozódott, a népszerű táncdalénekes pedig megénekeltette az öregfiúkat. Csak Göröcs János mondott nemet, hiába kérték szinte kórusban a többiek, hogy: "Titikém, ne legyél már ilyen szégyenlős, a pályán nem ezt szoktuk meg tőled…”, ám a hajdani újpesti zseni nem volt nótás kedvében. Szép kis nap.

Azt képzeljék el, amikor a Puskás Ferenc-stadion toronyépületénél lévő emlékmű előtt ott áll a magyar labdarúgás színe-java, forralt bort kortyolgatva, majd később együtt elénekelve a Himnuszt. Csak néztek nagyot a buszpályaudvarra, a karácsonyi bevásárlásra vagy az űrállomáshoz hasonlító, épülgető Budapest Arénához igyekvő népek, lesték tátott szájjal hogy amott Baróti Lajos, Illovszky Rudolf, a legidősebb válogatott Kalocsay Géza, Machos Ferenc, Bene Ferenc, Ihász Kálmán, Bányai Nándor és még számtalan egykori híresség, emitt pedig Király Gábor, Lisztes Krisztián, Lipcsei Péter és a jelen legjobbjai bandukolnak (azt pedig csak halkan jegyezzük meg: a díszes seregletben ott volt a mi lelkes és szeretetre méltó kollégánk, a kétszeres válogatottsággal büszkélkedő Zombori András is). Szóval a sok híresség a toronyépülettől sétált át a Hotel Stadionba, ahol aztán láthattunk Vasas-asztalt, ferencvárosi baráti társaságot és az újpesti együvétartozást. Mielőtt megkezdődött volna a dínom-dánom, az Eb-selejtezőkön eddig jól szereplő Gellei-csapat húsz perc erejéig félrevonult, és ott a szövetségi kapitány, Gellei Imre, valamint az MLSZ-elnök, Bozóky Imre köszönte meg a fiúk egész éves produkcióját .
Persze szó sem volt itt valamiféle kongresszust idéző fejtágítóról, hogyan is lehetett volna, amikor többen hónapok, talán évek óta nem látták egymást. Ezért is jó ötlet így az ünnepek előtt összetoborozni a különböző korosztályokat, az egykori csapattársakat, hadd lássák, mi lett a másikkal, fog-e rajta az idő. Így beszélgethetett most újra az egykori újpesti védő, Aczél Zoltán a volt váci Hahn Árpáddal.
Szép kis nap.
Koós János is erre gondolhatott akkor, amikor címeres válogatott dresszt kapott. Akkor már nem volt a kezében a mikrofon, nem énekelt, csak beszélgetett a barátaival, fradistákkal, vasasosokkal, újpestiekkel, MTK-sokkal, kispestiekkel, hiszen annak idején nem volt gyűlölködés, utcai harc, rendőrlovasroham (lovas rendőrök voltak, ott álldogáltak, fújtatva, prüszkölve a Népstadionnál, a szurkolók pedig csak lesték a fényes kardjukat…), mindezek helyett láthattunk felejthetetlen meccseket, rengeteg nézőt a lelátókon és igazi futballistákat a pályákon.
Elmúlt.
Sajnos elmúlt a varázs, ami megmaradt belőle, az most pénteken volt látható a Hotel Stadion konferenciatermében. Aki részese lehetett Öcsi bácsi nótázásának, soha sem felejti el.
Ezért mondom: szép kis nap – volt…