Vívás - Sztorik • Sztorik

Sok hűhó semmiért

A lisszaboni világbajnokság előtt hatalmas reklámkampányt indítottak Valentina Vezzali "menedzserei”: a sajtóközpontban külön kiadványt osztottak VV-ről, sőt, egy CD-t is (bevallom, nem tudom, mit csinál a lemezen, szaval vagy énekel, mert nem hallgattam meg…). Szó se róla, az olasz tőrvívónő korábbi eredményeivel – olimpiai-, világ- és Európa-bajnok– rászolgált erre, bár addig sohasem csaptak ekkora felhajtást körülötte. Mint kiderült, jobb lett volna, ha ezúttal is csendben várják a versenyt, ugyanis az olasz kedvenc nagyon leszerepelt, még érmet sem nyert.

Csak tiszta forrásból

A moszkvai Európa-bajnokság hivatalos ásványvizét nem más népszerűsítette, mint a hazaiak négyszeres olimpiai bajnok kardvívója, Sztanyiszlav Pozdnyakov. A jelenlegi legjobb kardvívó dedikált képe mosolygott ránk a műanyag palackon lévő címkéről. Hogy a vetélytársakon mennyire segített az ital, nem tudni. Az viszont tény, hogy Pozdnyakov a hőségben gyakran kortyolgatta "saját magát” – és kétszeres aranyérmes lett.

A rend az rend

Az augusztusi világbajnokságon – mint általában minden világversenyen –, a résztvevőket különbuszok szállították a csarnokból haza a szállodájukba, és erről menetrend tájékoztatta az érintetteket. Napközben is volt járat, aztán este 9-re írtak ki egy "fordulót”. Igen ám, de a rendezők elszámították magukat, és már fél nyolckor véget ért az elsőnapi verseny, mindenki sietett volna haza pihenni. Látszólag ennek semmi akadálya sem volt, hiszen az autóbuszok ott álltak a sportcsarnok előtt. A bökkenő csak az volt, hogy a sofőrök az istennek sem akartak elindulni, mondván: nekik 9-re van kiírva a fuvar. Ha hiszik, ha nem, ettől nem tágítottak. A tömeg pedig várt – mit tehetett egyebet? Aztán másnap a küldöttségek "balhét” csaptak, és ettől kezdve a verseny befejezéséhez igazították a menetrendet.

Kardozóink és a zászló

Férfi kardcsapatunk a moszkvai Európa-bajnokságon kikapott az örök rivális oroszoktól. A verseny végén Somlai Béla, a fegyvernem vezetője "utasította” a fiúkat, hogy a világbajnokságot megelőző tatai edzőtáborba vigyenek magukkal egy orosz zászlót, azt kell mindennap nézniük, hogy lelkileg is ráhangolódjanak a nagy feladatra, a szbornaja legyőzésére.
Orosz zászló volt a táborban – a fiúk feledékenysége ellenére Nagy György alelnök gondoskodott róla –, ám ez sem segített. Lisszabonban is Pozdnyakovék nyerték az örökrangadót.