Két futballistával erősítenének

Mielőtt hozzákezdenénk a Ferencváros őszi teljesítményének elemzéséhez, érdemes visszatekinteni az év elejére. Garami József szakmai igazgató januárban vette át Csank Jánostól a csapatot, s bár Csankkal 2001-ben bajnokságot nyert az együttes, különböző – morális, szakmai, vezetési – okok miatt egy éve csak az ötödik helyen zárta az őszt a Fradi. Az FTC vezetősége emiatt szerződést bontott Csankkal, és érkezett Garami. Ha a mesteredző munkálkodásának elmúlt évét boncolgatjuk, megállapítható: 2002-ben tavasszal és ősszel összesen 22 pontot vertek a fő riválisukként számon tartott Újpestre és az MTK Hungáriára a zöld-fehérek, valamint húsz pontot a bajnok ZTE-re. Ehhez még tegyük hozzá: tavasszal és ősszel is a Ferencváros kapta a legkevesebb gólt. Ám ezzel még nincs vége a sikerek felsorolásának: ebben az évben ugyanis Lipcsei Péter és Dragóner Attila újra tagja lett a magyar válogatottnak, sőt a jelek szerint mindketten alapemberek Gellei Imre szövetségi kapitány csapatában. Meghatározó játékos immár Gera Zoltán és Gyepes Gábor is a nemzeti tizenegyben.
Kezdjük tehát ott az elemzést, hogy idén januárban alaposan bevásárolt a Ferencváros; télen szerződtette tudniillik Marek Penksát a Dunaferrtől, Szili Attila pedig – az MTK-n keresztül – a Vasastól érkezett, de télen került az Üllői útra a szlovén Adem Kapic és Dragan Vukmir is. Sokan kétkedve fogadták az új játékosokat; Penksáról ugyan tudták, mire képes, hiszen a Dunaferr egyik legjobbja volt, Szilit azonban árgus szemekkel lesték, Vukmirt és Kapicot pedig először idegenkedve fogadták a Ferencváros szurkolói. Nos, Garami József irányításával, következetes, hozzáértő munkájának következményeként Dragan Vukmir és Adem Kapic nélkül ma már elképzelhetetlen a Ferencváros kezdőcsapata. Jellemző, hogy Vukmir egyetlen mérkőzést sem hagyott ki az ősszel, s hogy a szurkolók elfogadták, bizonyítja: az utolsó fordulóban a közönség szavazata alapján a szerb légiós lett a csapat legjobbja. Szili Attila nehezebben illeszkedett az együttesbe, manapság azonban már ő is hasznos tagja a Ferencvárosnak. Mielőtt a részletekbe belemennénk, mindenképpen szólni kell arról, hogy a Ferencvárosnál ügyelnek az anyagi biztonságra is. Hosszú évek pénztelensége után elmondható: mára stabilizálódott a gazdasági helyzet. Nincsenek tartozások, a szerződés szerint jutnak pénzükhöz a játékosok, és a győzelmekért járó prémiumok kifizetése sem jelent gondot. Ráadásul a szerződések teljesítményorientáltak, azaz aki jól játszik, jól keres. Hatékonyan gazdálkodtak tehát a vezetők, ami persze azt is jelenti, hogy nem szórják a pénzt, továbbra is olyan – a honi mezőnyben meghatározónak számító labdarúgókat – igazolnak, akikért nem kell csillagászati összeget fizetni. Ezek tehát az előzmények, a jelenről az őszről és a közeli jövőről Garami József szakmai igazgatóval beszélgettünk.

Szükség volt a vérfrissítésre

– Nehezen felejthető az a januári jelenet, amikor egy eléggé feszült hangulatú szurkolói ankéton nagy nyugalommal felállt és ígérgetések helyett higgadtan, igazi pedagógusként szólt a hangoskodókhoz. Azt mondta, a korábbi gyakorlattól eltérően a jövőben a tervszerű építkezésen lesz a hangsúly a Ferencvárosnál. Mit gondol, hol tart most a munka, és milyen jelei vannak az előrelépésnek?
– Ha ennyire jól emlékszik a szavaimra, bizonyára azt sem felejtette el, hogy a szurkolók előtt azt is kijelentettem: építkezni csak úgy lehet, ha az eredményességgel is párosul. A Ferencvárosnál nem lehet hazárdírozni, kísérletezgetni. Építkezni viszont muszáj ahhoz, hogy újra nagy csapat legyen a Fradi. Szükség volt a vérfrissítésre, a csapat stabilizálására, és megállapítható, teljesültek terveink. Játékban fejlődtünk, javult a védekezésünk, ezt jelzi a kevés kapott gól is. Összességében azt mondanám, átgondoltan futballozott a csapat, labdabiztosabbá vált, és ez a nyugalomnak, az elvégzett munkának köszönhető.
– Fél éve egy beszélgetés során játékosait két kategóriába sorolta. Az egyik csoportba a passzolni tudókat osztotta, a másikba pedig azokat, akik csak elvétve adják jó helyre a labdát. Ezen a téren változott a helyzet?
– Valóban így volt, ugyanis nem egyforma a futballisták tudása. Vannak egészen jó fizikai adottságokkal rendelkező labdarúgók, és vannak, akik az összjátékban, a kreativitásukkal emelkednek a társaik fölé. Mára az összjátékban és állóképesség terén is javultunk, és ez örömmel meg nem kevés bizakodással tölt el. A fejlődés miatt lettünk jobbak a játékban, a sok munkának, gyakorlásnak köszönhető a mostani elsőség.
– Boldog mégsem lehet, hiszen voltak gyenge mérkőzései is csapatának. Elég, ha csak a Békéscsaba elleni hazai kudarcot említem.
– Én többről is tudok, ugyanis nemcsak a Békéscsaba ellen játszottunk rosszul, hanem Újpesten, főleg a második félidőben, és el kell ismerni, akkor megérdemelten vesztettünk. A Békéscsaba-meccset végigtámadtuk, ám azon az összecsapáson semmi sem sikerült, és aztán, ahogy a futballban lenni szokott, két helyzetéből egyiket berúgta a Csaba. Mi voltunk jobbak, összességében azonban gyengén futballoztunk. Említhetném még az MTK elleni hazai mérkőzésünket, de a külső körülmények, no meg Dragóner Attila korai kiállítása miatt nem lehet értékelni az egy–nullás vereséggel véget ért találkozót. Jól játszottunk, mégsem sikerült nyerni Dunaújvárosban, és a Debrecen ellen is gólokkal kellett volna győznünk, ám csak döntetlenre futotta.

Akadnak még hiányposztok

– Riválisai azt állítják: könnyű önnek, mert erős a Ferencváros játékoskerete, sok az átlagon felüli képességgel megáldott labdarúgó. Elfogadja-e ezt a megállapítást?
– Nem, mert bár valóban jó futballisták alkotják a csapatot, mégsem mindegy, ki kivel játszik együtt. Össze kellett csiszolni, csapattá kellett gyúrni a társaságot. Most már azt is tudjuk, öt-hat olyan játékos található a keretben, akiknek nincs esélyük a csapatba kerülésre, ugyanakkor vannak hiányposztok is. Egyébiránt az MTK, az Újpest, a ZTE és a Debrecen legalább olyan erős kerettel rendelkezik, mint mi, így az ott dolgozó kollégákra is irigykedhetnek sokan. Persze nem lehetünk elégedettek, és nem is vagyunk. Dolgozunk tovább: szilárdabbá szeretnénk tenni a védekezésünket, és javítani akarunk a támadójátékon is. Egy azonban biztos: a csapat minden mérkőzésen kihajtotta magát, még azokon is, amelyeken nem játszott jól. Nagyon jó eredménynek tartom az első helyet, de öt forduló még hátravan az alapszakaszból, éppen ezért nehéz tavasz vár ránk. Ettől függetlenül büszkék vagyunk arra, hogy a Magyar Kupában is ott vagyunk a legjobbak között, miképpen az UEFA-kupában sem vallottunk szégyent.

Kétszer utaznak el Ciprusra

– Valóban, hiszen kis szerencsével, no és nagyobb figyelemmel az AEL Limaszol és a Kocaelispor után a VfB Stuttgarton is túljuthattak volna.
– Céljaink közé tartozik, hogy évről évre szerepeljünk a nemzetközi kupákban, lehetőleg a Bajnokok Ligájában. Nagyszerű alkalom nyílt most a tapasztalatszerzésre, hiszen mindent egybevetve játékosaink harminc mérkőzésen szerepeltek ősszel, és ez Európa más részein is soknak számít. Büszkék lehetünk arra, hogy itthon és idegenben is megvertük a rendkívül jó futballistákból álló török csapatot, és ha az Üllői úton csak helyzeteink felét berúgjuk a Stuttgart ellen, mi jutottunk volna tovább az UEFA-kupában. Bizakodással tölt el, hogy egyenlő esélyeink voltak a németekkel szemben, főleg annak tudatában, hogy Felix Magath csapata túljutott a belga FC Bruges együttesén is. Egyetértek, nincs miért szégyenkeznünk, viszont bánhatjuk az elszalasztott lehetőséget.
– Ön szerint tehát taktikai és technikai fejlődés is tapasztalható a Ferencvárosnál. Mit gondol, a fegyelem terén történt-e előrelépés?
–Igen, történt. Kevesebb volt a fegyelmezetlenség, a kiállítás. Jellemző, ősszel csupán egy tizenegyest ítéltek ellenünk a játékvezetők. Persze nem vagyok maradéktalanul elégedett, tavasszal sokkal nagyobb alázatot, figyelmet, fegyelmet várok el az egész csapattól.
– Az első hely bizonyítja, együttese kevesebbet hibázott ellenfeleinél, de vajon ön hibázott-e a Ferencváros mestereként?
– Nem mondhatom, hogy mindig, mindenkor tökéletesen döntöttem, de úgy hiszem, sokszor azért nem hibáztam.
– Hogyan alakul a csapat felkészülési programja?
– Két játékost szeretnénk igazolni, és velük együtt kívánjuk elkezdeni a munkát a Népligetben, aztán január huszonegyedikén tíz napra Ciprusra utazunk, és ugyanezt tesszük február hetedikén is. Év elején elégedett voltam a kinti körülményekkel, és meggyőződésem, ezúttal sem lesz haszontalan a Cipruson eltöltött húsz nap. Hiszem, hogy március elsején felkészülten várhatjuk a tavaszi folytatást.