Meglepetésemberek a páston

Hogy mi is történt Lisszabonban, arról, no és az egész esztendőről, hallgassuk meg a válogatott csapatkapitányát, a december közepén rendezett országos bajnokságon negyedik egyéni aranyérmét szerző Nagy Orsolyát!
– Nagyon elégedett vagyok a magam és a csapat teljesítményével is – kezdte a csapatkapitány. – Egyetlen fájó pont a világbajnoki szereplés. Ma is hihetetlen, hogy 16 tust leadtunk… Ha előzetesen azt mondják, hogy ezüstérmesek leszünk, azonnal aláírtam volna, de azt hiszem, a lányok is. Viszont így nagyon keserű volt felállni a dobogó második fokára. Ott, a helyszínen nem is nagyon tudtunk örülni az éremnek, persze, ma már örülünk. Különösen az egyéni szereplés után van nagy értéke az ezüstnek, hiszen lelkileg összetörtünk, úgy kellett "összekalapálni” magunkat a csapatversenyre.
– Maradjunk még kicsit az egyéni versenynél!
– Számomra nem tartott sokáig, 9 óra pár perckor már mehettem zuhanyozni. A német Kőnigtől kaptam ki, akit előtte vagy százszor legyőztem. Igaz, csak egyetlen tussal, 15:14-re nyert ellenem, de végig én vezettem. És nem is vívtam rosszul, vagyis erre sem foghatom a vereséget.
– Akkor mi volt az oka?
– Egyértelmű, hogy pszichikai okai vannak. Téthelyzetben valahogy így jár egy csomó magyar versenyző… Itthon, a hazai mezőnyben már téthelyzetben is meg tudom csinálni azt, amit az edzéseken, de a nemzetközi porondon még nem mindig megy. A vébé ennek volt a példája.
– Mi lehet a megoldás?
– A fiúk között kellene indulni. Úgy tudom, most kérvényezni fogják a szövetség vezetőinél, hogy a női válogatott tagjai elindulhassanak a férfiak versenyein. Valahogy úgy, mint ahogy a sakkozó Polgár-lányok… Nagyon nagy a különbség a hazai és a nemzetközi női mezőny között. Most, hogy Athénban már olimpiai szám lesz a női kardvívás, különösen fontos, hogy fejlődjünk. Előrelépni pedig csak így lehet. Ne vegye senki nagyképűségnek, de a hazai mezőny színvonala nekem már alacsony. Az országos bajnokságon, az egyéni és a csapatversenyen együtt, mindössze 25 találatot kaptam. Az egyéniben 15:1-es, 15:3-as asszóim is voltak…
– Úgy tudom, már korábban is együtt vívhatott a férfiversenyzőkkel.
– Igen, edzéseken, de a verseny az más. Egyébként klubomban, Újpesten nagy segítség, hogy a volt világbajnok Boros Gyuri elkezdett edzősködni, van egy kiscsoportja, és miután végez a gyerekekkel, vívhatunk vele. Már csak azért is hasznos vele vívni, mert ő balkezes, míg a hazai női mezőnyben mindenki jobbkezes, a nemzetközi mezőny pedig tele van balkezesekkel. Egymás között nem tudunk gyakorolni, de Gyuri erre is megoldás.
– A bajnokságon negyedik egyéni győzelmét szerezte meg, és amióta létezik a szakág, csak egyszer nem az ön nyakába került az aranyérem. Melyik siker volt a legkedvesebb, legfontosabb?
– Az első mindenképpen, hiszen az nemcsak az én első győzelmem volt, hanem a magyar női kardvívásban is az első aranyérem. De nekem minden bajnokság nagyon fontos. Az UTE-ban olyan a légkör, hogy mi semmit sem veszünk félvállról, László Dezső szakosztály-igazgató és a mester, Bódy István is nagyon odafigyel minden eredményre, úgyhogy mi is mindent megteszünk érte. A mostani bajnokságban például öten jutottunk be a nyolc közé, a döntőt klubtársammal, Sznopek Gabival vívtam. Vagyis kezd beérni a munka gyümölcse. Látszik, hogy jó úton járunk. Az ünnepek idején szabadságot kaptunk ugyan, de rendszeresen lejárunk a terembe, segítjük a kicsiket, akik január első hetében Világkupán szerepelnek majd. No és a mester nem is nagyon szereti, ha kiesünk a munkából. Elkezdtünk valamit, amit be is akarunk fejezni. Az, hogy ott lehetünk az olimpián, még inkább sarkall bennünket, még több edzésre, új dolgok tanulására ösztönöz.