Varga Zoltán ismét színre lép

Vasárnap már megírtuk, hogy Győrött várhatóan ismét lesz szakmai igazgatói státusz, és e poszt várományosa Varga Zoltán, aki korábban edzőként dolgozott az ETO-nál. A korábbi válogatott labdarúgó 2001. június elsején lépett a klub szolgálatába, majd miután a 2001–2002. évi bajnokság alapszakaszának első fordulójában, szeptember 29-én Győrött a Vasastól 3–2-re kikapott a csapat (amelyiknek a szereplése amúgy sem volt túl hivalkodó) a klubtulajdonos s az edző közös megegyezéssel szerződést bontott. Azóta Tamási Zsolt a Győri ETO szakmai munkájának felelőse, és az ő irányításával a zöld-fehérek az utolsó helyről a felsőházba küzdötték fel magukat, és a most zajló bajnokságban az ötödik helyen állnak. A klubtulajdonos, Quaestor Rt. elnök-vezérigazgatója, Tarsoly Csaba már korábban is úgy gondolkodott: ha újra létrehozza a szakmai igazgatói státuszt, akkor arra Varga Zoltán az esélyes.
Nos, hétfő délután Budapesten, a Questor Rt. székházában ült asztalhoz a klubtulajdonos és a leendő szakmai igazgató, valamint Tamási Zsolt, a csapat jelenlegi vezetőedzője. A részleteket január 3-án 15 órakor Győrött sajtótájékoztatón jelentik be (bár, gyanítható, annál többet akkor sem tudhatunk meg, mint hogy Varga Zoltán újra színre lép a magyar futballban), és akkor kiderülhet az is, hogy ki lesz a távozó Peczár László helyett a kft. ügyvezető igazgatója.
Ezek után nézzük azt, ami a győriek idei szereplését illeti.
Varga Zoltán távozását követően a Tamási Zsolt vezette szakmai stábnak sikerült stabilizálnia az ETO helyét az élvonalban. A nyáron aztán jelentős változtatás történt a játékoskeretben: hét hazai és hét külföldi labdarúgó igazolásával egészült ki a törzsgárda, és így a csapat harmincegy tagú állománnyal vághatott neki az új bajnoki esztendőnek. Célként az első hat közé kerülést jelölték meg, bár a klubtulajdonos a nemzetközi szereplésre jogosító helyezés elérése mellett kardoskodott, és teszi ezt ma is. Ez utóbbit sokan irreálisnak tartják, mondván, igaz, hogy a játékosállomány mennyiségileg erősödött, de minőségileg jelentős változás nem történt, így csoda lenne, ha a Győr a Ferencváros, az MTK és az Újpest között második lenne (az ETO a Magyar Kupából már kiesett). Az ősz során azonban a hajdani bajnokegyüttes – köszönhetően annak, hogy Tamási Zsolt edző remek érzékkel nyúlt a csapathoz, s hogy a játékosok partnerei voltak a szakvezetőnek – végig az élmezőnyben küzdött, és e pillanatban a bajnok ZTE-t is megelőzve, az ötödik helyen áll.
A július 27-én rajtoló bajnokságot tehát remekül kezdték a győriek, ám a négy győzelem és egy döntetlen után aztán megtorpant a gárda, amit bizonyít, hogy a következő öt mérkőzés során csak néggyel gyarapodott a pontok száma. A következő újabb négy fordulóban ismét felfelé ívelő pályára került az ETO, és stabilan dobogós volt, mígnem az őszi idényt záró három bajnoki és egy Magyar Kupa-mérkőzés elvesztésével igazolták a tételt: a győri jegenyefák sem érnek az égig.
Nézzük, miben látja a hullámzó teljesítmény okát Tamási Zsolt, aki a csapattal negyvennégy élvonalbeli mérkőzésen közel ötvenszázalékos eredményt produkálva bizonyíthatta felkészültségét és szakértelmét.
"A nyáron érkezett tizennégy új játékossal új csapatot, új játékrendszert, új közösséget kellett kialakítani – mondta a szakember, aki elődje, Varga Zoltán jövőbeni győri szerepvállalása kapcsán felmerülő változásokról nem kívánt beszélni, csupán az őszi idény szakmai részleteit elemezte. – Ennek ellenére jól rajtoltunk, bár az igazsághoz tartozik az is, hogy a tizenhárom pontot eredményező első öt találkozó során csak a Sopron elleni győzelmünk volt biztos. Újpesten például a kilencvenkettedik percben, a vendéglátóink nagy védelmi hibája után sikerült pontot mentenünk. Később aztán fokozatosan jelentkeztek a gondok. A jól összeállt védelemből sérülés miatt előbb Stark Péter, majd Baranyai Tibor, míg a támadók közül Nagy Tamás esett ki hosszabb időre. A kiválásukkal a közvetlen védelem meghatározó emberei helyett kellett újakat keresni, és e próbálkozások során bizony akadtak gondok. Érzékenyen érintette támadójátékunkat Nagy Tamás kiválása, mivel nem volt a szerepkör betöltésére alkalmas bal oldali játékosunk. Hiába rendelkeztünk bő kerettel, a megfelelő minőség hiányában a kieső játékosokat nem sikerült megfelelő helyettesekkel pótolni. Következhetett tehát számunkra a négy pontot eredményező újabb öt találkozó, majd a táblázat alsó régiójában álló együttesek elleni újbóli fellendülést négy vereségből álló sorozat zárta. Ezeken a meccseken nem csupán az alkalmilag összetákolt védelmünk bizonytalankodott sokat, de a támadójátékunk is hatástalanabb volt, és ez eredményezte azt, hogy kettő–tízes gólkülönbséggel, pont nélkül zártuk a bajnokság befejező szakaszát. Ami az egyéni teljesítményeket illeti: Sebők Zsolt dicséretére szól, hogy az ő teljesítményét látva az ősszel a kapuscsere gondolata fel sem merült. A Siófokról igazolt magas termetű Baranyi Tibor gyorsan és jól illeszkedett be, és a csapat meghatározó tagja lett, éppen ezért a súlyos sérülése érzékenyen érintett bennünket. A tapasztalt Böjte Attila eredményesen oldotta meg a feladatát, Szanyó Károly pedig a vezéregyénisége és leggólerősebb tagja volt az együttesnek. A Kispestről igazolt Németh Norbert remekül kezdett, de az idény végére a nagyobb igénybevétel sok volt a számára. A horvát labdarúgók közül Darko Peric kelti a legjobb benyomást, mert képzett, jó megoldásokat választó labdarúgó, azonban kár, hogy a góllövéssel gondjai vannak.”
Tamási Zsolt – mint olvasható – roppant kritikus a saját csapatával szemben. Azt valóban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az ETO eddig gyűjtött huszonhét pontja közül huszonkettőt a tabella alsó régiójában tanyázó gárdák ellen szerezte. Sokat árul el a győri csapat erejéről az is, hogy az élmezőnyhöz tartozó találkozók során a megszerezhető huszonnégy pontból mindössze ötöt tudott szerezni, és ennél még a tizedik helyen álló Dunaferr is többre volt képes. A jelenlegi csapat játékosállományát tekintve már az első hat közé kerülés is komoly siker lenne, minden más vágy az álmok kategóriájába sorolható…