Két nappal a találkozó előtt főhetett a feje Nagy Péternek, a kecskemétiek vezetőedzőjének. Megsérült ugyanis Somodi István bokája, így centerposzton sebezhetővé vált a hazaiak csapata. A Phoenix Mecano szakvezetője végül a 19 éves, juniorválogatott Hoffart Zsoltnak szavazott bizalmat, aki még sohasem játszott extraligás mérkőzésen. Már csak ezért is óriási jelentőségük volt a kecskeméti szerváknak, hiszen ha nem pontos a barcikaiak nyitásfogadása, akkor nem tudnak középen támadni. Ennek megfelelően indult a mérkőzés: előbb Kodácsy Péter, majd Csala Bernát "szórta meg” több ásszal is a vendégeket. A Vegyész játékosai pedig hiába próbálkoztak ugyanezzel a fegyverrel, szerváik rendre a hálóban landoltak, így nem is lehetett más az eredmény, mint gyors kecskeméti szakaszgyőzelem.
A második felvonásban aztán feljavult a Kazincbarcika nyitásfogadása, és a rutinos, sokszoros válogatott irányító, Schildkraut Krisztián el is kezdte tömni labdákkal a centereket, akik nagy hatékonysággal ütötték be a labdákat. Ugyanakkor a hazaiak egyre többet rontottak támadásban, szinte körbeütötték a pályát. Nagy Péter ekkor újabb változtatásra szánta el magát: a kettesütő Rapi Róbert lett Buday Balázs centertársa, Kása Róbert pedig a feladó, ám ők sem tudtak sokat lendíteni csapatuk játékán a meccs ezen szakaszában.
A feladó Schildkraut rutinos játékoshoz híven ugrasztotta meg a kecskeméti sáncot (Fotó: Meggyesi Bálint)
Két sima szett tehát, ellenkező előjellel, vagyis 1:1-et mutatott az eredményjelző. A röplabdához valamit is konyító – egyébként rendkívül lelkes – szurkolók, illetve az összecsapásra kilátogató volt játékosok vagy szakemberek már tudták: igazából most kezdődik a mérkőzés.
A harmadik játszma tehát rendkívül fontossá vált, azt lehetett mondani: amelyik együttes győz ebben a szettben, az a gárda nyerheti a meccset is. A kezdésre visszajött a pályára a hazaiaknál Hoffart Zsolt és az irányító Péterfy Tibor is. Azt persze nem lehet állítani, hogy emiatt, mindenesetre egy 4:0-s sorozattal kezdett a KRC. Az előny aztán hamar elfogyott, ugyanis Jánosi Gábor szerváival nem tudtak mit kezdeni a hazaiak, és 11:11 után már a vendégeknél volt a vezetés, amit nem is adtak le a befejezésig.
A negyedik szett hallatlanul izgalmas és színvonalas küzdelmet hozott, amelyben a önfeláldozóan mezőnyöző Kecskemét kiharcolta az egyenlítést. A mindent eldöntő ötödik játszmában az idegek csatája folyt, amit elsősorban azért tudott megnyerni kétórányi játék után a vendégcsapat, mert a barcikai feladó, Schildkraut Krisztián többször is megugrasztotta a hazai sáncot. A borsodiak győzelmükkel visszavették az első helyet a Kaposvártól a tabellán.
Mestermérleg Nagy Péter: – Az első szettben szinte extázisban játszottunk, aztán feljavult a Barcika, és fordított. Utána cserékkel még sikerült felgyorsítani a játékunkat, de a végén nagy küzdelemben alulmaradtunk. Daniel Oravec: – Nagy rangadóra számítottunk, mint mindig, a Kecskemét ellen. Félénken kezdtünk, de utána hoztuk, amit valójában tudunk, az utolsó játékrészben pedig győzött a rutin.