Versenyhangulat a kisszobában

Gyönyörű, fekete-fehér lassított felvétel. A kamera alulról filmezi a magasugrónőt, aki könnyedén, ollózva libben át a léc felett, és a homokba érkezve ünnepli sikeres kísérletét.
"Ez az angol lány volt” – magyarázza a mellettem ülő, egykor 168 centiméter magas, ma már apró termetű, ősz hajú, de változatlanul ragyogó tekintetű és mosolyú Csák Ibolya. A magyar atlétika első olimpiai bajnoknője.
Hatvanhét évet repültünk vissza az időben – a Böszörményi úti lakásban az 1936-os olimpia magasugróversenyét nézzük. Zsúfolásig megtelt a berlini stadion, a fantasztikus hangulat most is hatalmába kerít bennünket.
Újabb ugrót mutat a kamera, a német Elfriede Kaunt – ő is magasan jut át a léc felett. Eztán következne Csák Ibolya, de a magyar atlétanő olyan gyors, hogy az operatőr nem tudja követni. Csak a leérkezését látni, és azt, hogy nem esik le a léc. A közönség tombol, és – ,,Huj, huj, hajrá!” –zúg a magyar szurkolótábor.

A verseny 158 centiméteren kezd élesedni, ezt a magasságot az angol Dorothy Odam, a német Dora Ratjen és Csák Ibolya elsőre ugorja. A nagy esélyes Ratjen csak pár pillanatig látható a képen. Magasabb, erősebb vetélytársainál, de hogy ennek különös jelentősége van, az csak két évvel később derült ki. Itt még az olimpiai éremért küzd, de nem jár szerencsével. Harmadszorra ugyanis Kaun és a francia Nicolas is túljut a lécen. A 160 centiméter csak Kaunnak, Odamnak és Csák Ibolyának sikerül, ők az érmesek.
A léc 162 centiméterre kerül. A német lány következik.
"Alig ütötte” – kommentálja a látottakat Ibolya néni.
Az angol is veri.
"Most következem én!”
A filmen a csinos, 21 éves fiatal lány szintén hibázik. A második és a harmadik kísérletek ugyancsak rosszak, de a régi filmen mindez nem látható, csak a verseny eldöntése miatt sorra kerülő negyedik kísérletek. Egyedül Ibolya néni sikeres, ő áll a dobogó legfelső fokán, neki szól a Himnusz.
"Hű, de mérgesek voltak a németek! Arra számítottak, hogy övék lesz az aranyérem – emlékezik, majd hozzáteszi: – Szerencsém volt.”
Az olimpiai bajnoki cím elnyeréséhez természetesen a szerencsénél több kell. No és Ibolya néni két évvel később Európa-bajnok is volt. Igaz, akkor nem állhatott a dobogó legfelső fokára. Hogy miért nem? Mert a bécsi versenyen hiába javította 164 centiméterre az országos csúcsot, és közelítette meg egy centiméterre a világrekordot, a már említett Ratjen túlugrotta: 170 centiméterrel nyert. A férfias külsejű, mély hangú versenyzőről azonban utóbb kiderült, nem indulhatott volna nők között. Nem sokkal a kontinensviadal után a német szövetség elküldte az Európa-bajnoki aranyat, s tudatta: Ratjen megnősült.
"Már korábban is éreztük, hogy Ratjennel valami nincs rendben, és érdekes emlékem is van vele kapcsolatban. Egy versenyen a szálláshelyünkön olyan fürdő volt, amelyben zuhanyozófülkék voltak. Az egyik reggel többen is készülődtünk a mosdóban, amikor valaki mély hangon ránk köszönt: Guten Morgen! Azt a sikoltozást, ami Dora Ratjen miatt ott kitört!”
A német atléta eredményét törölték a ranglistákról, így Csák Ibolya teljesítménye Európa-rekord lett. Talán világcsúcsot is ugrott volna, ha tovább versenyez. Csakhogy újabb szép feladat várt rá.
"Orvoshoz mentem, mert fájt a hasam, és nem tudtam, mi lehet a bajom. Kivizsgáltak, megállapították, hogy egészséges vagyok, és kisbabát várok. Két nap múlva utaztam a villamoson, és belepillantottam a mellettem ülő férfi újságjába, a Nemzeti Sportba. Nagy betűkkel tudatta a világgal, hogy Csák Ibolya kisbabát vár. Rettentő zavarba jöttem, hiszen akkoriban még nem volt szokás ilyesmiről beszélni. Azonnal le akartam szállni, csak aztán jutott eszembe, úgysem tudják, hogy én vagyok, akiről a híradás szól.”
Ibolya néninek először kislánya, aztán kisfia született, ma pedig a nyolc hónapos dédunokája fényképét mutatja boldogan. A lányával él, de sajnos a lakást a nyár eleje óta nem hagyta el.
"Májusban a gyomrommal megműtöttek, és nagyon legyengültem. Fáradékony vagyok, sokat fogytam, és nehezen viselem, hogy nem tudok úgy jönni-menni, mint azelőtt. Hiába, nyolcvannyolc éves vagyok.”
Ibolya néni korábban szívesen járt el a nagyobb atlétikai versenyekre, most már csak a tv-n keresztül követi az eseményeket. Szereti a sportműsorokat, a magyar magasugrónők teljesítményét pedig változatlanul számon tartja. Lakása legkisebb szobája azonban most is az egykori sikerekre emlékeztet. A fal mellett kicsi asztal, rajta az "1936 Berlin” felirattal.
"Ezt az asztalt egy Németországban élő magyar műbútorasztalostól kaptam. Annak idején a németek rendelték meg tőle ezt a típust, ő viszont úgy döntött, hogy egyet-egyet készít a magyar aranyérmeseknek is. Utólag küldte el nekünk.”
Az asztal mellé Ibolya néniék hasonló stílusú vitrint csináltattak, s ebben kapott helyet az olimpiai és Európa-bajnoki arany mellett sok-sok serleg és érem. Merthogy Csák Ibolya rövid pályafutása alatt kilenc bajnokságot nyert (kétszer távolugrásban), hétszer volt válogatott, kilencszer ért el országos csúcsot (egyszer távolban), és rekordját huszonnégy éven át nem tudták megdönteni.
"Később, negyvenhétben vagy negyvennyolcban még egyszer rávettek, hogy induljak el egy versenyen. Először szabadkoztam, nem tudtam, mire vagyok képes, aztán engedtem. Száznegyvenöt centit ugrottam, és még akkor is nyerni tudtam.”
S hogy annak idején miként lett magasugró?
"A Nemzeti Torna Egyletben tornáztam, de 1933-ban elindultam a kezdő magasugrók versenyén, és 135 centiméterrel nyertem. Az első országos csúcsomat is abban az évben, szeptemberben ugrottam. Százötven centiméterrel próbálkoztam, és nagyon örültem, hogy átugrottam a lécet. Az utánmérésnél azonban kiderült, hogy nem megjavítottam, csak beállítottam Vértessy Katalin 149 centiméteres rekordját. Kati így is duzzogott egy kicsit, először nem is gratulált, de aztán nagyon jó barátnők lettünk. Sokat utaztunk együtt versenyekre.”
Következő csúcsát (154) egy évvel később ugrotta, és néhány nap múlva erre is rátett egy centimétert. 1935-ben 156 centiméterig jutott, ezzel a világranglista ötödik helyén állt, ám férjhez ment, és már-már úgy tűnt, befejezi a versenyzést.
"Harminchat júniusában a 161 centiméteres eredményemmel meglepetést keltettem, és ezzel bekerültem az olimpiai csapatba.”
A szenzációs szereplésre korábban csak fényképek emlékeztették Ibolya nénit. Az olimpiáról készült filmmel 80. születésnapján lepte meg egy Németországban élő magyar.