Még magasabb fokozatban

– Télvíz idején is tartja a kapcsolatot Storcz-cal?
– A legfontosabb harcostársát nem felejti el az ember – mondta a Győri VE színeiben versenyző Kammerer Zoltán. – Természetesen rendszeresen beszélünk telefonon.
– Feltételezem a kajakozásról diskurálnak.
– Nem rossz feltételezés, csakhogy arról hiába beszélünk. Ez nem szellemi sport, a vízen dől el minden. Tavasz elején például az fog dönteni, ki miként teljesít egyes hajóban.
– A párosok válogatóin emlékeim szerint nem ez szokott dönteni.
– Tudom, mire akar kilyukadni. Ha rajtam múlik, újra megpróbálunk együtt versenyezni. Erről azonban még korai lenne részletekbe menően nyilatkozni. Ha életünk legjobb formájában lapátolunk, senki sem állít meg minket. Ezt talán Sydneyben is bizonyítottuk.
– Nos, milyen messze vannak hajdanvolt formájuktól?
– A novemberi, kotori edzőtábor óta csak pohárban láttam vizet, úgyhogy erre nem felelhetek. Ha külön is, de mindketten keményen edzünk, kajaklapáttal a kezünkben pedig sosem jövünk zavarba. Közösen alkottunk már nagyot, úgyhogy miért ne lenne minden adott ahhoz, hogy ismét a legjobbak legyünk. Máskülönben a sydneyi olimpia előtt is többnyire külön készültünk, Botond és Horváth Gábor csak a párosok és a négyesek edzéseire jött át hozzánk.
– Sári Nándor most vajon hogyan fogadná Storcz bejáró tréningjeit? Szívesen látná egyáltalán?
– A nevében nem beszélhetek, ám szerintem alapvetően nincs bajuk egymással. Nándi "gyári csapatunk”, a Plastex Team Hungary közelmúltbeli vacsorájára is meghívta Storcz-ot, vagyis szó sincs haragszomrádról. Csapatemberként biztosan számít rá.
– Négyesben tehát újra összeállhat az ötkarikás játékok után megroggyant Kammerer, Storcz, Vereckei, Horváth álomnégyes?
– Erre lehetetlen felelni. Tény, hogy az elmúlt tizenkét évben magyar négyes kizárólag ebben az összetételben nyert világbajnokságot vagy olimpiát, illetve nekünk mindkettő sikerült. Kevesen számolnak utána, mégis igaz: az ezerkilencszázkilencvenkilences vébé előtt utoljára Gyulay Zsolték győztek, egészen pontosan kilencvenegyben! Szóval, mi igenis tudunk, ha akarunk. Jövőre ismét olimpia, úgyhogy vezérevezősként azt mondom, nem kellene újfent tucatnyi évig húzni az időt.
– Olyan lelkesedéssel beszél a csapathajókról, mintha nem ön lenne az egyik legtechnikásabb kajakos, akinek tehetsége szerint már egyesben is rég villannia kellett volna.
– Éppen tegnap este beszélgettem erről az édesapámmal. Utolsó éves ifistaként kilencvenötben és kilencvenhatban Világkupán, Európabajnokságon és világbajnokságon mindent nyertem szólóban ötszáz és ezer méteren. Atlantában én indulhattam ezer méteren, és életem első olimpiáján, tizennyolc évesen tizedik lettem. A következő évben előreléphettem volna, de ekkor robbant be Storcz, aki egyesben mindent vitt. Én négyesben kerültem be a vébé-csapatba, s ötszázon a kvartettel nyertem az első világbajnoki aranyamat. Köztudott, hogy eztán egyesben Vereckei Ákos korszaka köszöntött be, nekem pedig az erős hazai mezőnyben a – kis túlzással – érmet garantáló vébé-csapattagság volt a célom. Négyesben és párosban sikereim voltak, ezért nem kacsingattam másfelé. Kovács Kati, Kolonics Gyuri és Vereckei egyaránt olyan klasszis, akinek kimondva-kimondatlanul szinte csak az arany lehet a mérce. Én bármilyen éremnek nagyon-nagyon örülök. Mindettől függetlenül, az idei Világkupákon talán elindulok egyesben is, ám biztos vagyok abban, hogy nem hagynám el a két olimpiai bajnoki számomat az egyesbéli indulásért.
– A tavalyi vébé-szereplés – hiába indulhatott legkedvesebb számaiban – az éremgyűjtés szempontjából sem sikerült tökéletesre.
– Én a fokozatos előrelépés híve vagyok. Párosban harmadikok lettünk, négyesben negyedikek, következésképp az idén beérném egy második és egy harmadik hellyel, hogy aztán az olimpián… S ha megengedi, ezt a mondatot már nem is fejezem be.