Egy gólra az újabb bravúrtól

A szlovák mester egyértelműen a házigazdák hozzáállására célzott, ami persze semmivel sem csökkenti a mieink, túlzás nélkül állítható, világraszóló szenzációjának értékét. Miután az okos más kárán tanul, vélhetően a lettek szombaton nem akartak ugyanabba a hibába esni, mint egy nappal korábban a fehéroroszok, s az első pillanatoktól kezdve nagyon pörögtek, így óriási nyomás nehezedett Halmosi kapujára. Különösen a Cipruss vezérelte első lett sor tűnt pokolian erősnek, ez az ötösfogat időnként bizony úgy eldugta a korongot, mintha létszámfölényben játszott volna. Érett a gól, ami a hetedik percben meg is született: Nikitins tette a már említett Cipruss elé a pakkot, aki jobbról, mintegy hat méterről lőtt és a korong Halmosi lábai között suhant a hálóba. Ez a lövés talán védhető lett volna, de az igazsághoz tartozik, hogy ezt megelőzően és a harmad hátralévő részében is bemutatott azért néhány bravúrt a dunaújvárosiak portása, vagyis ebben az időszakban sokkal többet tett hozzá a játékhoz, mint ami ezzel a góllal elment.
A mieink a lett nyomás okozta kezdeti sokkot a játékrész második felére heverték ki, s ekkor már néhány valóban szép és tegyük hozzá, hogy góllal ke-csegtető magyar támadás is folyt a jégen: előbb Majoross lőhetett közelről, majd nem sokkal később Ladányi ütött el ígéretes helyzetben a korong fölött, végül pedig ismét Ladányi került helyzetbe, de Naumovs hárítani tudott. Eközben a másik oldalon sem unatkozott a védelem és persze Halmosi: Nizivijs, Anki-pajs és Fanduls is növelhette volna a lett előnyt, ám hol a magyar kapus védett, hol – valljuk be – Fortuna állt a mieink mellé.
Valamelyest alábbhagyott a lettek lendülete a második harmadra – vagy más szemszögből nézve a mieink javultak fel – és ebből következően jóval több magyar lehetőség adódott Naumovs kapuja előtt. A 25. percben Kovács lőhetett két méterről, ám a lett hálóőr kitornázta a korongot a bal sarokból, a 30. percben Simonnak viszont már csak az üres kaput kellett volna eltalálnia, de mivel gyömöszkölték a védők, elhibázta a ziccert, míg a következő támadásnál Peterdi léphetett ki a kékvonalnál, de Naumovs ezúttal is mentett. Közben pedig, hogy a magyar védelem se unatkozzon, Nizivijs lőhetett öt méterről teljesen tisztán, s talán még maga Halmosi sem tudná megmondani, hogyan, de védett.

Egyre jobb, egyre összefogottabb lett a mieink játéka, s a második harmad második felében nem csak, hogy méltó partnerei voltak a letteknek, hanem helyenként már jobbak is, s ha a kapu előtt Palkovics, Kovács, vagy Peterdi határozottabb, akkor…
Igen kérem, a stabilan A-csoportos lettek védekezésre kényszerültek, sőt kapkodtak, miközben a Jasko-csapat támadott, s a Jasko-csapat irányította a játékot!
A második szünet után viszont jött néhány rossz perc, s ez gyakorlatilag mindent eldöntött: előbb Nikitins lőtt egészen közelről, a jégen fekve a kapuba, majd Beresnevs használta ki csapata létszámfölényét. Miközben tehát a leve-gőben lógott a magyar válogatott egyenlítése, a lettek kétszer is betaláltak, s mivel már a 48. percben járt a meccs, kényelmesen hátra is dőlhettek.
Meg is tették…
Éppen úgy, mint pénteken a fehéroroszok, s kis híján ugyanaz lett a vége, mint akkor. Egy-két perc után ismét magukra találtak Széligék és megkezdték a nagy hajrát: már a Ladányi, Peterdi akció is gólt érdemelt volna az 50. percben, de Naumovs ekkor még legyőzhetetlen volt, sőt Sille és Palkovics ziccerét is megfogta. Az 52. percben viszont már ő is tehetlen volt, Kovács közeli lövése után a korong lecsorgott és akár egy lassított felvételen, becsúszott a gólvonal mögé.
3–1.
Tovább nyomott a magyar válogatott, hihetetlen iramot diktáltak a mieink, a lettek pedig arra ütötték a korongot, amerre éppen arccal álltak. Mindegy volt nekik, csak minél messzebb a saját kapujuktól.
És továbbra se feledjük: ez kérem egy A-csoportos csapat…
Az 56. percben Peterdi ajtó-ablak helyzetét egészen hihetetlen bravúrral védte Naumovs, egy perc múlva viszont ő és vele együtt a teljes lett védelem megérezhette azt, amit már számtalan csapat megszenvedett: Palkovics a tőle jól megszokott módon, a védőket lekorcsolyázva villámgyorsan húzott befelé a jobb oldalról, elhúzta a kapus előtt a korongot, majd szemtelenül a jobb csarokba helyezett.
3–2!
És még mindig volt hátra több mint három perc…
A lettek pánikszerűen védekeztek, a magyarok támadtak, de sajnos még egyszer nem sikerült a bravúr: a háromgólos hátrány ledolgozása. Nyertek tehát a lettek, amiben önmagában nincs semmi meglepő, ám az több mint elgondolkoztató, hogy az ellenfél legjobbjának egy bizonyos Naumovst nevű urat választották meg, aki történetesen kapus…
Ennél nagyobb dicséretet nem is kaphatott volna a magyar válogatott.

Mestermérleg
Curt Lindström: – Amikor már három góllal vezettünk, a csapatom elkényelmesedett, s erre kis híján ráfizettünk.
Jan Jasko: – Rosszul kezdtünk, az első harmadban csak Halmosi jó teljesítményének köszönhetően úsztuk meg egy góllal. A csapat tartását dicséri, hogy háromgólos hátránynál sem adtuk fel.