Walchhofer a lejtők új ura

Bár a szakértők Stephan Eberharter és Hermann Maier nagy összecsapását várták, az osztrákok két világklasszisának fejet kellett hajtania honfitársuk, Michael Walchhofer előtt a St. Moritz-i világbajnokság lesiklóversenyében.
Valljuk be, nem mindennapi izgalmakat hozott a viadal, egyrészt azért, mert a svájciak 1972-ben olimpiai bajnok síelője, Bernhard Russi nagyon cseles pályát tervezett a világbajnokságra. A "Corviglia” egyik sajátossága az úgynevezett "katapultrajt” volt, vagyis már az első métereken több mint száz kilométeres sebességgel száguldottak lefelé a lejtőn a versenyzők. Ám a kulcsszerep arra, a pálya közepén lévő kanyarkombinációra jutott, amelybe más és más "utat” választva fordultak be a sízők, ám igazából senki sem találta meg az ideális ívet. De kik jártak közel hozzá?
Elsőként említsük az 1997-es világbajnok Bruno Kernent, aki az ászok közül sokáig őrizte a vezető pozíciót. A helvét közönség pedig hatalmas örömujjongásban tört ki, amikor az ebben a szezonban öt Vk-győzelmet begyűjtő osztrák Stephan Eberharter tizenhét százados hátránnyal érkezett a célba. És ez már jelzett valamit!
Kernen pedig az aranyérem reményében dörzsölhette a tenyerét, hiszen sem az olimpiai bajnok Fritz Strobl, sem az utolsó hivatalos edzésen legjobban teljesítő Kristian Ghedina nem múlta felül 1:44.51-es idejét. Sőt Kernen még honfitársa, Didier Cuche "támadását” is állta, aki végül tizenhat százados hátrányban a második helyre futott be.
Talán nem véletlen, hogy ekkor megkezdődött a fiesta a lelátókon, ahol több ezer ember zsúfolódott össze, hiszen nagy volt a lehetőség arra, hogy lesiklásban 1997 után újra világbajnoki címet ünnepeljenek a helvétek, no és Kernen.
Ám ekkor nekirugaszkodott az osztrák Michael Walchhofer, akinek ez ideig nem voltak túl jó tapasztalatai a világversenyeken. Bár a huszonhét esztendős versenyző az 1999-es vaili világbajnokságon hatodik volt kombinációban, a Salt Lake City-i olimpián és most, St. Moritzban sem tudta befejezni az alpesi összetett versenyt. Egyesek emiatt ki is jelentették róla, hogy nem nyerő típus, ám úgy tűnik, elhamarkodottan állították ezt.
Walchhofer, aki ebben a szezonban egy kombinációs győzelmet és lesiklásban négy második helyet gyűjtött a Világkupában, olyan futamot produkált, amelytől elakadt a svájci szurkolósereg hangja. Az osztrák síelő kilencvenhét (!) századot vert Kernenre, és ekkor szinte biztossá vált, hogy senki sem tudja megfogni őt. Szinte!
Hiszen a norvég Kjetil-Andre Aamodt azért a pálya felső szakaszán ráijesztett az osztrákra, amikor tizenkét százados előnnyel suhant tova az első ellenőrző pontnál, ám azt a fentebb már említett kanyarkombinációt nem tudta olyan tökéletesen megoldani, s végül a második helyre futott be.
Aamodt ezzel tizenkettedik világbajnoki érmét szerezte meg, s a tizenegy éremmel büszkélkedő Lasse Kjus, valamint a luxemburgi Marc Girardelli elé, az első helyre ugrott az örökranglistán.
S a világsztárok?
Eberharter ötödik, Maier nyolcadik hellyel vigasztalódott.
Ha vigasztalódott...