A csúcson parkoltak le

Egyrészt egy kis gyaloglás sohasem árt, másrész így legalább van idő nosztalgiázni, a libabőrt előidéző telt házas derbiket feleleveníteni (az egymás hegyén-hátán álló négykerekűek, a jégpálya felé hömpölygő tömeg ugyanis elárulja: vasárnap este újra aréna az aréna), a bajnoki döntőket, a kupameccseket vagy éppen a válogatott csatákat. A szúrós hidegtől ugyan pirospozsgás lesz az ember arca, de ez ellen is van mit tenni.
Kék-fehérre kell festeni!
A csarnok bejáratánál éppen ezt teszik a hívek, a svéd, finn, vagy éppen Ocskay-, netán Palkovics-mezben feszítő kis palánták, komoly üzletemberek, a hokisokért rajongó csinibabák egyaránt. Odabent dübörög a zene, a játékosok melegítenek, miközben Jasko mester a VIP-páholyban egymaga árválkodik. Ül, maga elé dermed, mintha kicsit feszült lenne.
Csoda? Hányszor és hányszor vérzett el csapata az aranykapuban, hányszor és hányszor énekelte ki az éppen aktuális rivális a sajtot a gárda szájából! Szólni sem kell hozzá, magától mutatja a jelet, egy, a levegőbe írt jelet, amely egy i betűt és egy pontot hivatott jelenteni.

Fel kell tenni! Azt hiszem, nem kell ecsetelni, miről volna szó…
A Rolba az utolsó simításokat végzi a jégen, a lelátók dugig tömve, még az Alpokból is érkeztek szurkolók, hiába, amint a Jesenice vezetői fogalmaztak: kikaptak ugyan 4–2-re odahaza, de nem adják fel. Hivatkoznak a sorozat alapszakaszára, amelyben győztesen távoztak a fehérvári katlanból. A helyükben mi is így tennénk.
Mindazonáltal az első veszélyes szituáció Gaber Glavic kapuja előtt adódik (a liga MVP-jének választott hálóőr tehát ezúttal vállalni tudja a játékot, nem úgy mint a szlovénok legjobb csatára, Tomas Razingar), ám Sille Tamás lövése nem jut a rendeltetési helyére. A túloldalon négy perc kell, amíg Budai Krisztiánnak közbe kell avatkoznia: Miha Rebolj kísérletét bizony távolról szemlélik a hazai védők. Voltaképpen unalmasan csordogál a parti, helyzetek nélkül, ami a Volán szempontjából üdvözítő, hiszen ahogy pörögnek a másodpercek, úgy kerülnek egyre közelebb a hőn áhított diadalhoz. Tőkési Lajos, majd Kangyal Balázs szerel a saját kapuja előtt, szép lassan mintha a kezébe venné az irányítást az Acroni. Perlikar szólóját követően (Budai-bravúr!) a publikum is érzi, több kell.
Mindhiába. Kovács Frank és Tőkési ugyan célba veszi az ellen kapuját, ám a gólt a Jesenice lövi a 18. percben. Andrej Razinger bombáját még hárítja Budai, ám a védők határozatlanok, Boris Pretnar addig, addig lopja a távolságot, míg oly közel nem kerül, hogy onnan gyerekjáték céba érnie. De keseregni nincs idő! Nincs, mert Luka Reboljt botfogásáért két percre kizavarják, az előnyt pedig Karol Rusznyák zseniális átadását követően Pavol Fedor értékesíti!
Az 1–1-gyel záruló nyitóharmad mindenesetre figyelmeztető: nem érdemes a tűzzel játszani! Érzik ezt a közlekedésiek is, ennek megfelelő intenzitással vetik bele magukat a második húsz percbe. Végre állandó veszélyben a szlovén ketrec, Fedor, Rusznyák, Sille és Palkovics Krisztián is közel jár a gólhoz, a legnagyobb helyzetet azonban Kovács Frank hagyja kihasználatlanul. Kangyal és Palkovics akciója parádés, utóbbi kifűnő helyzetbe hozza a sor centerét, aki az üresen tátongó kapu előtt nemes egy- szerűséggel elüt a pakk fölött.

Kapuvas, kapuvas, de mekkora! Kangyal a "tettes”, a palánkról visszaérkező koronggal trafálja telibe a felső vasat – érik, nagyon érik a Volán gól. Egy emberhátrányt gond nélkül vészel át a Jasko alakulat (sőt, ha Gröschl Tamás egy kicsit ügyesebb és át tudja venni a korongot egyedül száguldhatna Glavic felé…), csupán M. Rebolj teszteli a B-közép által éltetett Budait. Aztán meg Kovács Frank van "műsoron”: ami az előbb kimaradt, az a 36. percben bemegy! Az előkészítő ismét Palkovics, aki Tőkési a harmadból felszabadításnak szánt lövése után megy akaratosan, túlütés így nincs, csak túl nagy öröm. Elmondhatatlanul az utóbbi az üdvözítőbb.
Még egy harmad, itt egy, összesítésben három az előny, meg kell hogy legyen! Ami 2000-ben az osztrák Klagenfurter, 2001-ben és 2002-ben a szlovén Olimpija Ljubljana, 2003-ban az Alba Volán kell hogy legyen! Az utóbbi két esztendőben elveszítette a társulat a finálét, ezúttal révbe kell hogy érjen! Okosan, semmit sem kockáztatva teszik a dolgukat a kék ördögök, az ötödik percben már győztesként ünneplik őket.
Csak el ne kiabálják!
Emberhátrány. Kibekkelve. Ki, mert Budai a helyén, M. Rebolj bombája a lepkés kesztyűben. Még tíz perc. Az Acroni hokisai egyre türelmetlenebbek, keménykednek –a vesztüket érzik?
A hazaiak már az órára pislantanak, Jasko azonban nem hagyja őket pihenni, szakadatlanul buzdít, hergel. Még öt perc, a szlovén támadásokat könnyedén akasztják meg a fehérvári védők, miközben az elemében lévő Fedor kis híján újra eredményes.
A kutyafáját! A semmiből élednek a halovány Jesenice-remények amikor Primaz Balderman mattolja egy az egyben Budait (hol voltak a bekkek?) – mondja valaki, hogy nem gyors játék a hoki…
És szép! Szép, mert szép, szép, mert már hazánkban is elsőrangúan játsszák, szép, mert az Alba Volán olyan sorozatban ér a csúcsra, amelyben többek között a világ elitjébe tartozó szlovén válogatott klubcsapatai szerepelnek. Hogy nem nyernek odahaza Ocskayék? Senkit sem érdekel, ez a 2–2 csodálatos, nyolc, hét, hat, öt, számol vissza a közönség, négy, három, kettő és egy – Interliga-győztes végre a Jan Jasko csapat! Az ünnep óriási, a Szép volt, fiúk megérdemelten szól a gárdának.
Csoda, hogy a parkoló még egy órával a lefújás után is telis-tele?

Mestermérleg
Jan Jasko: – Nagyon boldog vagyok, nem hiába három a magyar igazság, harmadszorra vége sikerült megnyerni az Interligát. Gratulálok a csapatnak.
Roman Pristov: – Odahaza veszítettük el, de nem játszottunk jól Fehérvárott sem.