A hét végén Melbourne-ben útjára induló Formula1-es évad felvezetésének harmadik részében a középmezőny gyári, vagy jelentős gyári támogatást kapó istállóiról szólunk. A Jaguar mögött a Ford-konszern, a BAR mögött a Honda áll teljes mellszélességgel, a Toyota és a Renault esetében pedig nem kell különös magyarázat. E négy cég szinte mindent megtesz annak érdekében, hogy a csúcsra emelkedjen a gárdája, és a 2003-as szezonban bármelyiküktől elvárhatjuk a hatalmas előrelépést.
Hétfôn a BAR és a Toyota motorszállítójának hazájában, Japánban tartott sajtótájékoztatót – képünkön Villeneuve (balra) és Button
Hétfôn a BAR és a Toyota motorszállítójának hazájában, Japánban tartott sajtótájékoztatót – képünkön Villeneuve (balra) és Button
Egy évtizeddel ezelőtt a Renault, a Honda és a Ford osztozott az összes Formula–1-es győzelmen, a Williams autóiban dübörgő francia erőforrás, a McLaren által 1992-ig használt japán V10-es, majd a Ford, amelyre a wokingiak 1993-ban átálltak, és amelyekkel a Benetton is brillírozott, egymás között váltogatták a diadalokat. A mélyponton lévő Ferrari szóhoz sem jutott, egy-két dobogós helyezést értek el a szervezetlen és olykor balszerencsés maranellóiak. Ám nagyot változott a világ azóta, a Honda és a Renault is eltűnt egy időre, és most az újrakezdéssel küszködik. Előbbi a BAR-istálló oldalán képtelen rátalálni önmagára, 2000 óta csak apró lépésekben jut előre a tapasztalatlan brackleyi gárda oldalán. A Renault a Benettont felvásárolva, tavaly a saját nevén indította útjára önálló vállalkozását, és már a második évében – a viry-chatillon-iak 2001-ben a Benetton motorszállítójaként már a nevüket és új, 111 fokos hengerelhelyezésű motorjukat adták – kiváló eredményeket mutatott, felzárkózott a három nagyágyú mögé. A Renault-hoz hasonlóan a Toyota is maga építi a kasztnit és a motort is, a kölni központú csapat azonban korábban egyáltalán nem szerepelt a Formula–1-ben. Ám nagyon duzzad a pénztárca, és ez az első szezonban meg is látszott: Mika Salo az első három versenyen két pontot szerzett, gyakran a mezőny első felébe kvalifikálta magát az edzéseken. Az idén már nincs Salo, a finnt azért bocsátották el, mert nem lelkesedett eléggé, és félő volt, hogy erős kritikájával csökkenti a tapasztalatlan csapat önbizalmát. Érkezett helyette Olivier Panis, aki mindig optimista, és remek tesztelő, és persze ott van Gustav Brunner osztrák főtervező, akinél csak egyetlen ember keres többet a gyárnál: Panis. A Jaguar név önmagáért beszél, az autóverseny egyik legnagyobb alakja, amely mögött a valahavolt legsikeresebb motorgyártó, a Ford-Cosworth áll. A northamptoni vállalat a Minardit és a Jordant is ellátja V10-esekkel, de hiába a hat autó, nem valószínű, hogy a gyár növelni tudja győzelmeinek számát, ami jelenleg 175. Sőt, a 159 diadalt számláló Ferrari egy tökéletes szezonnal Szuzukában be is állíthatja a rekordot. A Jaguar – amely a Renault-hoz hasonlóan egy privát csapat, ez esetben a Stewart felvásárlásából indult –már a negyedik idényét kezdi el, de a fejezetünkben taglalt négyesből a leglassúbb fejlődést mutatja. Az idén javulhat a teljesítménye, a Renault-hoz hasonlóan abban bíznak a vezetői, hogy a péntek délelőtti kétórás tréningek sokat segítenek majd a pályák megismerésében, és az egész nagydíjhétvégére hatással lesznek. Mark Webber azonban figyelmeztette a szurkolóit, bizonyos esetekben, a poros aszfaltú pályákon az első óra haszontalan lesz, hiszen a tesztelők csak a pályát takarítják. Ugyanakkor így is értékes lehet a pénteki tesztelés, főleg az újoncoknak, a Jaguar esetében Antonio Pizzoniának. A toyotás Cristiano da Matta azonban csak az első szabadedzésen hajt az aszfaltra, és egyórás gyakorlás után kell pénteken délután az egyetlen gyors körét teljesítenie. Viszont sokat tanulhat Panistól, aki roppant segítőkész pilóta. A brazil a második olyan Cart-bajnok, aki a sorozat megnyerése után azonnal a Formula–1-be szerződött, előtte csak Jacques Villeneuve tette meg ezt. A kanadai 1996-ban szintén Melbourne-ben debütált, és azonnal meg is szerezte a pole pozíciót. Villeneuve ezúttal nem számíthat ilyen jó eredményre, és a célja sem lehet más, mint hogy a mezőny első felébe kvalifikálja magát. Villeneuve és Panis, valamint Jenson Button és Jarno Trulli tavaly egymás csapattársaként indult a Formula–1-ben, ám ezúttal már mindegyikük új társra lelt. A Villeneuve, Button duótól várják a legnagyobb és leghangosabb csatát, ám mivel a kanadai szerződése az idény végén lejár, ennek a párharcnak – az eredményektől függetlenül – csak egyetlen győztese lehet. A Renault-nál Fernando Alonsóra érdemes voksolni, Flavio Briatore benne látja a jövő jó eredményeit. A Jaguarnál bármi megtörténhet, két fiatal sofőr közül Webber a hűvösebb és megbízhatóbb, de Pizzonia a hevesebb és gyorsabb –mindketten tanulhatnak a másiktól, és hosszú távon gyümölcsöző lehet kettejük közös munkája. A Toyotánál csak Da Matta tanulhat a társától, és ha gyorsan teszi, sok pont kerül Kölnbe, ahol Panist 2005-ben Ralf Schumacher válthatja.