Lovas, a sztárok réme

Mint ismeretes, a cég, annak ellenére nem támogatja az élsportot, hogy a klub továbbra is viseli a nevét, s miként az elnöktől megtudtuk, az utóbbi időben a vezetőség már nem is nagyon reagál semmilyen megkeresésre. Az asztaliteniszezők például hónapok óta nem kapnak fizetést, ám ők ennek ellenére teszik a dolgukat, mégpedig nem is akárhogy: legújabb, Európára szóló tettüknek pénteken Gödöllőn tapsolhatott a publikum, ugyanis a zuglóiak a kilencszeres Európa-bajnok Bátorfi Csilla vezérelte német FC Langweidet legyőzve nyerték meg a ETTU-kupát. Pedig az első mérkőzést követő esélylatolgatások alapján szinte reménytelennek tűnt a magyar együttes helyzete, ugyanis Bátorfiék az odahaza megszerzett 3:0-s előny birtokában a visszavágón gyakorlatilag biztosra mehettek: még egy 3:1-es vereséggel is az övék lehetett volna a serleg.
– Ôszintén szólva mi is kevés esélyt láttunk arra, hogy megnyerjük a kupát – magyarázta a pénteki összecsapás egyik hőse, Lovas Petra, aki a Kínából honosított, a német ranglista vezetőjét, a Bundesliga legeredményesebb játékosát, Schreiner-Yunlit verte. – Pedig a langweidi találkozón nem volt ekkora különbség a két csapat között, kis szerencsével akár fordítva is alakulhatott volna az eredmény. Aztán Gödöllőn jól alakult a beírás, és az első két meccs után már lehetett tudni, hogy ha legyőzöm Schreiner-Yunlit, a játszmaarány mindenképpen a mi javunkra dönt majd.
– Hitt abban, hogy nyerhet?
– Úgy alakult a döntő, hogy azon az összecsapáson nekem volt sokkal kevesebb veszíteni valóm. A kínai-német volt az esélyes, ráadásul a Bundesliga-mérlege alapján sem kellett különösebben izgulniuk. Az viszont köztudott, hogy az ázsiai játékosok a kritikus helyzetekben megremegnek, ezért titokban bíztam abban, hogy szorossá tudom tenni a találkozót.
– Érzése szerint melyik volt a döntő pillanat?
– Talán, amikor a negyedik szettben 9:6-os hátránynál időt kértünk. Schreiner-Yunli 2:1-re vezetett, két pontnyira volt a csapata sikerétől, szerintem már a langweidiek is elkönyvelték a győzelmet. Nem volt más választásom, elengedtem a kezemet, és 10:9-nél már nekem volt szettlabdám. Ekkor még egyenlített az ellenfél, de ez a legkevésbé sem bosszantott, mert arra gondoltam, hogy ha 9:6-ról tudtam fordítani, akkor képes vagyok megnyerni a játszmát is. A döntő szettben pedig magabiztosan kezdtem, a térfélcserénél nálam volt az előny, és a végén pedig, hiába kértek ekkor a németek időt, éreztem, hogy nyerhetek.
– Már korábban is volt néhány nagy visszhangot kiváltó sikere, például az európai ranglistán második román Steff ellen. Mondhatjuk, hogy a "nagy halakra” specializálta magát?
– Attól, hogy megvertem Steffet, vagy Schreiner-Yunlit, még nem lettem jobb játékos náluk. Egyszerűen csak arról van szó, hogy adott pillanatban fejben én voltam a jobb.
– Ezt a tulajdonságát azonban a jövő héten kezdődő Európa-bajnokságon nem csillogtathatja, lévén, hogy nem került be a keretbe. Bizonyára csalódott emiatt…
– Természetes, hogy csalódott vagyok, nagyon szerettem volna ott lenni az Európa-bajnokságon. Sajnálatosnak tartom, hogy a válogatási elvek olyanok, hogy arra az ország vezető klubja, nevezetesen a Statisztika ilyen erős hatással tud lenni. Mert az látni kell, hogy minden játékosban lehet pozitívumot és negatívumot találni, a kérdés csak az, hogy a kiválasztás pillanatában kinél melyiket veszik inkább figyelembe.
– Mit ért ez alatt pontosan? Megmagyarázná?
– Bátorfi Csillát és Tóth Krisztinát természetesen kiveszem ebből, az ő helyük megkérdőjelezhetetlen. Mögöttük viszont vagyunk öten-hatan, akik egyforma eséllyel pályázhatunk a csapatba kerülésre, de érdekes módon mindig úgy áll össze a keret, hogy az a statisztikásoknak kedvez, és hátrányosan érinti azokat, akik onnan jöttek el, vagy eleve nem ott vannak. A válogatási elveket mindig úgy alakítják, hogy az a Marczibányi térieket helyezze előtérbe. Két hete volt az országos bajnokság ahol döntőt játszottam, de mint kiderült, állítólag a csapat már előtte megvolt, az ob-t nem vették figyelembe. Az vajon miért nem számít, hogy az Európa-bajnokság előtti utolsó hazai versenyen ki milyen formában van? Tudom, ez az idényem nem volt igazán jó, én is többet vártam magamtól, de azzal, hogy az ob-n ezüstérmet szereztem, és hogy most a kupadöntőn legyőztem Schreiner-Yunlit, talán bizonyítottam a formámat.
– Ezek szerint úgy érzi, hogy mindenképpen helye lenne a csapatban?
– Még egyszer hangsúlyozom: lehet olyan elveket kitalálni, amelyek alapján ott a helyem és olyanokat is, amelyek alapján nincs. Az elkeserítő az egészben az, hogy valahogy mindig a nem statisztikások kerülnek hátrányba. Ez a tipikus, "dögöljön meg a szomszéd tehene” mentalitás sajnos alapvetően jellemzi a sportágat, s amíg ez nem változik, nem lesz nyugalom az asztalitenisz berkeken belül.