Gál még vár az áttörésre

Vágólapra másolva!

2003.03.25. 21:53

Címkék

Tavaly a novemberi debreceni szerenkénti világbajnokságon a közönség egyik kedvence volt Gál Róbert. A ferencvárosiak 24 esztendős tornászát noha "csak a nyolcadik helyet szerezte meg az ugrás fináléjában sztároknak járó elismerés, szeretet övezte a hajdúsági városban. Akkor szerényen úgy nyilatkozott, hogy ő csak a siker kapujába jutott el, az igazi áttörést ugyanis egy dobogós hely, főként egy aranyérem jelentené az életében.Nos, a vágya alig négy hónap leforgása alatt teljesült, hiszen Gál a hét végi cottbusi Világkupa-viadalon talajon győzött, s ezzel pályafutása eddigi legjobb eredményét érte el.

Gál Róbert már megtanult együtt élni makacs vállsérülésével – de az orvosi beavatkozás a vb után elkerülhetetlen

– Azt tudja, hogy legutóbb éppen két évvel ezelőtt, a cottbusi Világkupán volt magyar győztes?
– Konkrétan nem tudtam, hogy ekkor, de azt tudom, hogy Csollány Szilveszter nyert legutóbb Világkupa-versenyt – mondta Gál Róbert.
– Ez már áttörés?
– Mire gondol pontosan?
– Hát arra, hogy felemelkedett a legjobb tornászok közé.
– Á, dehogy! Majd, ha világ- vagy Európa-bajnokságon leszek érmes, akkor hiszem el, hogy valóban elértem valamit a tornában.
– Szigorú magához.
– Nem, csak realista vagyok. Cottbus után például egyáltalán nem volt felhőtlen az örömöm. Az igaz, hogy talajon győztem, de másnap az ugrást elrontottam, ugyanolyan "látványosan”, mint a szerenkénti világbajnokság döntőjében. Akkor nagyon haragudtam magamra, de estére már ez az érzés is elillant.

Névjegy

GÁL RÓBERT
Született: 1979. március 30.
Klubja: FTC
Edzôje: Vereckei István, Láng Géza
Legjobb eredményei: vb-8. (2002, Debrecen, ugrás); Eb-7. (2002, Patrasz, talaj); Világkupa-gyôztes (2003, Cottbus, talaj)

– Sokat szokott rágódni a kudarcokon?
– Azt nem mondanám. Nem vagyunk robotok, amelyek szinte mindig tökéletesen dolgoznak. Olykor becsúszik egy-egy baki, mint most az ugrás döntőjében, vagy éppen a pontozók nem úgy ítélik meg a teljesítményedet, ahogyan te szeretnéd.
– Cottbusban talajon magas, 9.6 körüli pontszámot kapott…
– Igen, és bevallom, egy kicsit meg is lepődtem ezen, hiszen még nem érzem, hogy igazán csúcsformában volnék.
– Ezzel az eredménnyel mire menne a világbajnokságon?
– Szerintem döntőbe kerülnék, de hogy a győzelemhez elegendő len-
ne-e…? Hát azt kétlem!
– A világbajnokságon egyébként melyik szerre koncentrál inkább?
– Az sokak számára ismert, hogy a talaj és az ugrás az erősségem, de mivel az anaheimi világbajnokság kvalifikál az olimpiára, így lólengésben, korláton és nyújtón is alaposan fel kell készülnöm. Mivel most három hétvégén is Világkupán indulunk, így ezekre a szerekre kevesebb figyelmet fordítunk, de utána a tatai edzőtáborban be kell hoznom a lemaradásomat.
– A vállsérülése mennyire hátráltatja?
– Nagyon, de már megtanultam együttélni vele. A világbajnokságig biztos, hogy nem tudják megműteni, ám szeptemberben jó volna, ha megoperálnák.
– Elkerülhetetlen a műtét?
– Sajnos igen. A világbajnokságig még kibírom gyógyszeres és lézeres kezelésekkel, de utána mindenképpen hozzá kell nyúlni.
– Még akkor is, ha ez kockáztatja az olimpiai szereplését?
– A jövőm érdekében még akkor is. Egyébként szerintem körülbelül fél év elegendő lenne a regenerálódásra, így nem csúsznék le az olimpiai felkészülésről.
– Akkor beszéljünk közelibb eseményről: a hét végén Szalonikibe utaznak…
– Igen, ez lesz a tavaszi Világkupa-sorozat utolsó állomása.
– És Gál Róbert ismét feláll majd a dobogóra?
– Azon leszek, de mint mondtam, egy aprócska baki bármikor becsúszhat…