Kato bukott, az életéért küzd

Azonnal elvesztette az eszméletét, a mentésére érkező orvosoknak a mentőhelikopterben már újra kellett éleszteniük, és azóta is élet-halál között lebeg. Az első hírek szerint agy- és mellkasi sérüléseket szenvedett, és valószínűleg a gerince is eltört.
A szakvélemények szerint a következő 48 óra meghatározó lesz a japán versenyző állapota szempontjából. Az orvosok 15 százalék esélyt adnak neki a túlélésre, de ha életben marad, motorra többé nem ülhet, az biztos. S hogy mi volt az oka a balesetnek? Erről egyelőre nincs biztos információ, a hírek szerint a kiváló versenyző motorjának a fékje romolhatott el. És bár a rendezők azt nyilatkozták, ez bármelyik pályán megtörténhetett volna, a versenyzőtársak szerint a szuzukai ring is szerepet játszott a szörnyű balesetekben.
Merthogy nem Kato volt az egyetlen, aki összetörte magát Japánban, csak az övé volt a legsúlyosabb bukás. A motorok ugyanis évről évre gyorsulnak (az idén már félelmetes időkre voltak képesek), a pálya azonban maradt a régi, és így talán már nem olyan biztonságos, mint korábban.
"Rengeteg félelmetes baleset történt a hét végén, amiért ha jövőre nem teszik biztonságossá a szuzukai pályát, akkor 2004-ben mi, pilóták biztosan nem utazunk el a Japán Nagydíjra” – fakadt ki Rossi, aki jelezte, hogy új pilóta-szakszervezetet akar létrehozni.
Nem csoda, hogy Rossi "kiakadt”, hiszen az ő játékát is elrontják ezek a balesetek. Merthogy ő nemcsak nyerni szeret, hanem ünnepelni is, ehhez azonban most az ismert okok miatt egyáltalán nem volt kedve.
De haladjunk sorjában!

A 125-ös verseny elején két hondás, Pedrosa és Dovizioso akart elhúzni a mezőnytől, ám a duóhoz alig két kör után csatlakozott további öt pilóta. A Pedrosa vezette élboly a verseny felénél kezdett megfogyatkozni: előbb De Angelis sodródott ki, és majdnem kiütötte Doviziosót is, a kilencedik körben Stoner esett el, majd pedig Pedrosa fékezte el magát a 15. körben. Az élboly talpon maradt bukósisakosai pedig az utolsó méterekig küzdöttek egymással. Végül Perugini nyert, akit Cecchinello majdnem fellökött az utolsó egyenesben. Az Apriliához 1997 után visszaszerződő Perugini azonban nem esett el, és a célegyenes előtti sikánban megelőzve Jenknert, valamint Giansantit, megkaparintotta pályafutása negyedik győzelmét. Nekünk, magyaroknak is volt miért örülnünk, hiszen Talmácsi Gábor a 23. helyről rajtolva a 14. helyen fejezte be a versenyt, vagyis két ponttal kezdte az idényt.
A 250-es kategória versenyén Manuel Poggiali Talmához hasonlóan a 23. helyről rajtolt, ám ő egészen az első helyig küzdötte magát. Az első negyedliteres vb-futamán induló Poggiali négy 125-ös idény után költözött át a negyedliterbe, és olyan bravúrra volt képes, mint Kato, Harada és Kocinski, azaz az egykori 250-es világbajnokok. A rossz pozícióból startoló apriliás a 12. körben vette át a vezetést, és teljesítményének értékét növeli, hogy a gyári hondások, Aojama, Takahasi és Porto ellenében tudott nyerni a Honda pályáján.
Loris Capirossi Poggialihoz hasonlóan csodás tettre készült, ám mindössze hat körön keresztül vezette a versenyt, utána meg kellett adnia magát az olasz hondás duónak, Rossinak és Biagginak. A két örök rivális nem viaskodott sokáig egymással, Rossi ugyanis alig három kör alatt három másodperces előnyre tett szert, és még tovább fokozta az iramát. Az 51. győzelmét fölényesen megszerző Rossi így az első királykategóriabeli pilóta, aki egymás után háromszor tudott nyerni Szuzukában, a királykategóriabeli aranyak számát tekintve pedig utolérte a 25-szörös nyertes amerikai Kevin Schwantzot, azaz már az ötödik legeredményesebb.

Talmácsi két pontja

Talmácsi Gábor (Aprilia, 14. hely): – Arra számítottam, hogy a tizedik hely körül fogok végezni. Végül ez mégsem sikerült, s ez annak tudható be, hogy a motorom nem volt ereje teljében. A viadal végén összehasonlították az adatait Jenkner gépének adataival – ég és föld volt a különbség a kettő között. A kanyarokban egyformán gyorsak voltunk, az egyenesekben és a kigyorsításoknál azonban az ő motorja szinte szárnyalt az enyémhez képest. A mérnökök mondták is, hogy a következő versenyre hoznak nekem új alkatrészeket. Persze, ehhez az is kellett, hogy a szombati szabadedzésen esőben első legyek. Addig nem nagyon bíztak bennem, az azonban meggyőzte őket.

Tóth Imre (Honda, 24. hely): –Annak örülök, hogy célba értem, de az eredménnyel egyáltalán nem vagyok elégedett. A reggeli bemelegítésen mindössze két kört tudtam megtenni, mert megállt a motorom. Teljesen szétszedte a csapat, végül azonban nem tudtuk meg, mi a baja. A rajtom viszonylag jól sikerült, közvetlenül utána azonban visszaestem és nagy nehezen sikerült előrébb verekednem magam. Bevallom, jobb kezdésre számítottam.

Lénárt Péter (Honda, kiesett): –Ha továbbra is ilyen gyenge lesz a Hondám, akkor nagyon nehezen tudom majd felvenni a versenyt az ellenfelekkel. A világbajnoki bemutatkozásom nem túl jól sikerült: már a rajtnál lemaradtam, utána meg körökön keresztül a csapattársammal küzdöttem. Végig egymást előzgettük, mert egyformán rosszul ment a motorunk. A leintés előtt három körrel a sikánnál átdobott a motor, és elestem. Az okát nem tudom pontosan: vagy a gumi fogyott el, vagy én húztam nagyobb gázt a kelleténél. Egy szó mint száz: nem így képzeltem a bemutatkozást.