Éhség és tapasztalat harcol egymással

Első gondolatunk mindjárt a márciusi Magyar Kupa-fináléig vezet minket, hiszen ott már átesett a tűzkeresztségen a két gárda, és a somogyiak begyűjtötték nyolcadik elsőségüket.
A bajnokság azonban más, főként azért, mert az alapszakaszt a Vegyész nyerte, így szükség esetén többször játszhat otthon a három győzelemig tartó párviadalon. Sőt, az egymás elleni, két hazai mérkőzést nullra tudta le az alapszakaszban, míg a Kaposvár kétszer is csak öt játszmában gyűrte le Daniel Oravec együttesét. Ezek a körülmények szólnak tehát a borsodiak mellett, de ne felejtsük, hogy a Kaposvár 16 éves élvonalbeli tagsága alatt tizedszer szerepel bajnoki fináléban (kilencből hetet meg is nyert), és a tizenkettes keret valamennyi tagja birtokol legalább egy aranyérmet.
"A rutin rengeteget számít, ám az éhesebb csapat fokozottan vágyik a sikerre – magyarázta a tapasztaltság kétélűségét Demeter György, a Kométa mestere, akinek edzői keze valamennyi somogyi bajnoki címben benne van. –Persze mi sem vagyunk jóllakottak, hogy ne mondjam, Barcikán egyetlen szettet sem tudtunk nyerni az idényben. A legfontosabb dolgunk az lesz a döntőben, hogy semlegesítsük Bunford, Morozov és Jánosi agreszszív nyitásait, meg kell akadályoznunk, hogy hosszú sorozatokat fogjanak ki. Fontos a pszichikai állapot, no meg az, hogy hányan tudják kiaknázni teljesen saját képességeiket. Miután mindkét fronton bejutottunk a fináléba, és a kupában győztünk, úgy érzem, nem vagyunk eredménykényszerben. Éppen ezért felszabadultan röplabdázhatunk, lényeg, hogy bármilyen eredménnyel is végződjék a finálé, egymás szemébe tudjunk nézni utána.”
Említettük a jóllakottságot és az éhséget. Nos, a Vegyész mindenképpen az éhes (vagy inkább kiéhezett) kategóriába sorolható, és nemcsak azért, mert márciusban kétjátszmás előnyről elvesztette a kupadöntőt, hanem azért is, mert tavaly hiába jutott el a legmesszebb mindkét műfajban, csak két ezüstéremmel gazdagodott a vitrin.
"Nagy a bizonyítási vágy a srácokban, és remélem, hogy elkerüli őket az az idegesség, amely sokszor jellemzett minket hazai pályán –kezdte mondandóját Toma Sándor, a Kazincbarcika másodedzője. –Az elődöntőben, a Nyíregyháza elleni első mérkőzésen is sokáig bizonytalankodtunk, aztán sikerült kikeverednünk belőle, no meg örömmel tapasztaltuk Morozov formajavulását, aki a tőle elvárható teljesítményt nyújtotta. Fontos, hogy fegyelmezetten játsszunk, mindenki tartsa be maximálisan a taktikai utasításokat, és haljon meg a labdákért. Egyúttal igyekszünk jól nyitni, ezzel kivenni a játékból a kaposvári centereket, a széleken pedig jól kell sáncolni az ellenfél ütőit. Elszántságban tehát nincs hiány Kazincbarcikán, viszont sajnálom, hogy meghiúsultak a szlovák csapatokkal lekötött edzőmérkőzések.”
De mert a Kaposvár is mérkőzésínséggel küszködött, marad a kérdés: vajon a döntő(k)beli tapasztalat vagy a nagyobb éhség nyom-e többet a latban. Az első részválaszt a keddi, kazincbarcikai találkozó adhatja meg.