Mélypontra került a Ferrari

A tavaly 17 futamból 15-öt megnyerő, a 272 megszerezhető pontból 221-t begyűjtő Scuderia számára eddig nem sok babér termett 2003-ban: három futam után Michael Schumacher és Rubens Barrichello 8-8 ponttal a világbajnokság ötödik helyén áll holtversenyben, míg a csapat a konstruktőrök között harmadik a McLaren és a Renault mögött. A pilóták hátránya 16, az istállóé 25 pont az éllovas mögött. Brazíliában ráadásul megtörtént az, ami az 1998-as Belga GP óta nem: egyik Ferrari sem ért célba.
Az ausztráliai nyitányon még minden tökéletes volt, Schumi és Rubinho az új kvalifikációs rendszerben is kisajátította az első rajtsort, azután azonban valami megbomlott, a csapat és Schumacher szinte egymást múlták alul. Mi történhetett?
A Scuderia Ausztráliában elrontotta a gumiválasztást, és bár a pilóták a verseny elején elhúztak a többiektől, hamar felszáradt a pálya, és bebizonyosodott, hogy baklövés volt vizes gumikon indulni. A mérnökök után a szerelőgárda is hibázott, az elmúlt évben szinte hibátlanul dolgozó team nem tudta feltenni az egyes rajtszámú gépre a kereket. Egy hónappal később Brazíliában a pole pozícióból induló Barrichello a győzelem felé autózott, de F2002-eséből kifogyott az üzemanyag, ez pedig a legnagyobb szégyen a csapatra nézve az elmúlt években.
Amíg a csapat két versenyen hibázott, Schumacher mindhárom alkalommal csődöt mondott. Ausztráliában még az ismertetett okok ellenére is nyerhetett volna, de nem tudott mit kezdeni Kimi Räikkönennel, és amikor a finn "végre” kiállt előle, Schumi érthetetlen okból kisodródott a pályáról. Az oldalsó légterelői leváltak, be kellett állnia a boxba, és csak negyedik lett. Nehezedett a teher a vállán, hiszen a mclarenes bohócot csinált belőle, és ennek láthatóan örült a közvélemény. Malajziában a harmadik helyről rajtolt a két Renault mögül, és bár elég lett volna megvárnia, míg a kékek kiállnak első szervizelésükre, megijedt David Coulthardtól, és talán a skótot figyelte, amikor Jarno Trullinak ütközött. Megint mehetett a boxba, ráadásul meg is büntették, így ismét a mezőny közepén találta magát, és hatodik hely lett a vége. A Brazil Nagydíjon a hetedik helyről rajtolt, és bár voltak remek pillanatai, megcsúszott egy vízátfolyáson, és kiesett.
Ahogy a német érkezésével a kilencvenes évek végén felemelkedett a csapat, úgy zuhant öszsze mostani gyengélkedésekor. És ennek Barrichello is megitta a levét: Melbourne-ben magától –vagy a HANS miatt –ment a falnak és esett ki; Sepangban Schumachernek a második kanyarban történt ütközése okozta torlódás miatt szintén lemaradt az éllovasoktól, és Räikkönen mögött a második hely volt a legtöbb, amit elérhetett;Interlagosban viszont már vezetett, amikor kifogyott az autójából az üzemanyag.
Dél-Amerikában már totális káosz lehetett a fejekben, Ross Brawn elszámolta magát, a sok biztonsági időszak miatt felborult a matematikai képlet. Utólag az üzemanyag-adagoló rendszer hibájára fogták Rubinho kiesését, de ezt észre kellett volna venni a telemetriából. A cinikusabbak itt megjegyezhetik, hogy talán észre is vették, csak nem tett volna jót a Schumacherre alapozó csapatnak, ha Barrichello tízpontos előnyt szerez a némettel szemben… Akkor ugyanis kollektíve a brazil mögé kellene állni, és nem biztos, hogy a világbajnokság esetleges szoros végjátékában az ilyen téren tapasztalatlan Rubinho –a már sokat megélt Schumacherrel ellentétben – tudná hozni a vb-címet.
A krízishelyzetet a statisztika és az olasz sajtó tükrözi leginkább – bár igaz, utóbbi most temeti a Scuderiát, ám minden bizonnyal térdre borul előtte, ha netán Schumiék kettős győzelmet aratnak Imolában, a csapat hazai versenyén. Mert ugyan a világbajnoknak három verseny után csak nyolc pontja van, még innen is fel lehet állni. Nem kell más hozzá, csak némi szerencse, a régi módon összpontosító team és egy jó autó. Az utóbbi, az F2003-GA érkezik a San Marinó-i GP-n, amelyen fordulhat a kocka. Ha Schumacher lehiggad, a Ferrari ismét a győzelemért csatázik, és csak idő kérdése, mikor áll ismét mellé a szerencse.