Akármilyen zord is az idő, akármennyire szenved is éppen a hazai csapat, a kijevi Olimpiai Stadion mindig forrón "izzik. Számunkra ez azért érdekes, mert az ukrán közönség egy kárpátaljai magyarnak köszönheti jókedvét. Maha Pétert mindig is csak a labdarúgás érdekelte, de bánatára nem tudott apja nyomdokaiba lépni, ő nem lehetett profi futballista.
Úgy érzi, nem volt meg benne a kellő tehetség, a lábait nem professzionális sportolásra teremtették – viszont rájött: a hangjával "gólokat lövethet” a csatárokkal! Az erejét a hangszálaiban hordó Maha Péter egy ideje a Dinamo Kijev és a válogatott szpíkere, egyben tiszteletbeli tizenkettedik játékosa. Ô irányítja több tízezer ember minden mozzanatát: hullámoztat, szurkoltat és ha kell, elhallgattat. "Életem eddigi legnagyobb élménye az az Európa-bajnoki selejtező volt, amelyen az ukrán válogatott Spanyolországot fogadta – mesélte a jókedvfelelős. – A kijevi aréna teljesen megtelt, és a kezdőrúgás előtt mind a nyolcvanöt ezer ember velem együtt énekelte az általam megírt csapathimnuszt. A meccsek előtt általában fél órán át a pályáról próbálom szórakoztatni a közönséget. Mikrofonnal a kezemben állok a kezdőkörben, és mindenféle aktuális érdekességet mondok a csapatról, néhány szó erejéig a játékosokat is megszólaltatom. A küzdelem alatt pedig irányítom a szurkolókat, mikor és hogyan buzdítsák kedvenceiket. A spanyolok elleni meccsen például volt egy időszak, amikor Raúlék nagyon támadtak, ezért azt mondtam a mikrofonba: most legalább tíz másodpercig maradjunk csendben, hátha ez megzavarja a riválist. Meg is zavarta, és mi nem sokkal később gólt szereztünk!”Maha Péter televízióműsort is vezet, amelybe több futballhírességet meghívott már, így például Sepp Blatter, a FIFA elnöke és Lennart Johansson, az UEFA első embere is járt nála. Tervei között szerepel, hogy a Dinamo Kijev jelenleg sérült magyar légiósát, Bodnár Lászlót is vendégül lássa egyszer, akiről nagyon jó véleménnyel van."Bodnárnak nagyon nehéz volt a beilleszkedés, sokáig nyelvi problémákkal küszködött. Ahhoz is nehéz volt hozzászoknia, hogy a Kijevnél az a szokás: már két-három nappal a mérkőzések előtt bevonul a gárda a bázisra, hogy a játékosok együtt töltsék a meccs előtti pár napot. Nem úgy, mint Magyarországon, ahol a mérkőzések között otthon pihenhetnek a játékosok. De véleményem szerint sikerült akklimatizálódnia, és mivel még nagyon fiatal, szép jövő előtt áll.”