Grönholm: nincs kiszállás!

TÓTH ANITATÓTH ANITA
Vágólapra másolva!
2003.06.14. 21:55
Címkék
Marcus Grönholm érdekes egyénisége a ralivilágbajnoki mezőnynek. A szűkszavú, langaléta finn mentes mindenféle sztárallűrtől, viszont pokoli gyors és nem mellesleg kétszeres világbajnok.
Marcus Grönholm csak az állandó utazgatást nem szereti kedvenc sportágában
Marcus Grönholm csak az állandó utazgatást nem szereti kedvenc sportágában
Marcus Grönholm csak az állandó utazgatást nem szereti kedvenc sportágában
Marcus Grönholm csak az állandó utazgatást nem szereti kedvenc sportágában
Marcus Grönholm csak az állandó utazgatást nem szereti kedvenc sportágában
Marcus Grönholm csak az állandó utazgatást nem szereti kedvenc sportágában
Az utóbbi évek sikerembere talán még mindig motokrosszozna, ha annak idején nem szenved súlyos térdsérülést. Azóta nem vállal fölösleges kockázatot. Mert persze a rali szerinte csöppet sem veszélyesebb, mint a közúti közlekedés. A Peugeot-csapat világbajnoki címvédőjét a számára nem túl szerencsésen végződő Akropolisz-ralin faggattuk.
– Sajnálom, hogy korai búcsúra kényszerült, de ameddig ment, addig élvezte a vezetést?
– A görög pályák nem tartoznak a kedvenceim közé, mert gyilkolják az autót és a gumikat, ráadásul ezen a versenyen mindig pokoli meleg van, ami plusz nehézség a pilóták számára – mondta Grönholm. – Persze, még mindig jobb, mint a június végi ciprusi viadal, vagy mint a török volt. Itt legalább gyorsak a pályák, és élvezetes rajtuk vezetni az autót.
– Mi kell ahhoz, hogy valaki megnyerje az Akropolisz-ralit?
– Nekem sajnos még sohasem sikerült, de szerintem erős autó, no és persze szerencse. Sok-sok szerencse, amiből nekem most sem volt elég. Hiába álltam viszonylag jól az első nap végén, mivel a szervizparkba vezető úton meghibásodott a Peugeot benzinpumpája, fel kellett adnom a versenyt. Nagyon sajnálom, jó lett volna a dobogós helyek valamelyikéért küzdeni. A világbajnokság végeredménye szempontjából pláne fontos lett volna a pontszerzés.
– Úgy tűnik, mintha az idén kiegyenlítettebb lenne a küzdelem. Az első teljes idényét futó Citroen-csapat például nagyon jól kezdett, de nyert már versenyt a Ford is.
– Sokkal érdekesebb és izgalmasabb így a bajnokság, a nézők számára biztosan élvezetesebb. Persze, nekünk kényelmesebb volt, amíg viszonylag simán tudtunk nyerni, de így legalább éles a küzdelem. Egyébként a Citroenek főleg aszfalton veszélyesek.
– Attól is szorosabb a csata, hogy a Formula–1-hez hasonlóan a raliban is megváltoztatták a pontozási rendszert, és már az első nyolc kap pontot. Örül neki?
– Háááát… Erős túlzás lenne ezt állítani. Már nagyon sokszor elmondtam, mennyire nem tetszik az új rendszer, de bele kellett törődnöm, úgyhogy ne is beszéljünk róla.
– Beszéljünk akkor a Peugeot-istállóról. Milyen a kapcsolata csapattársával, Richard Burnsszel? Két dudás, pardon két világbajnok megfér egy csárdában?
– A viszonyunk formális. Különböző emberek vagyunk, ezért nem is állunk túl közel egymáshoz.
– A Peugeot-nál korábban előfordultak csapatutasítások. Mit szólna ahhoz, ha mondjuk az év végén el kellene engednie valamelyik csapattársát?
– Már nincsenek csapatutasítások. Az nyer, aki a legjobbat nyújtja az adott versenyen.
– Mi az, amit a legjobban utál a ralival kapcsolatban?
– Az utazást. Tesztelünk, versenyzünk, néha úgy érzem, abból áll az életünk, hogy különböző reptereken várakozunk.
– Gondolom, nincs túl sok ideje a magánéletre.
– Vannak olyan időszakok, amikor eltölthetek egy kis időt a családom tagjaival, de az év nagy részében tényleg távol vagyok tőlük.
– Mit csinál legszívesebben, amikor otthon van a farmján?
– Teljesen normális életet élek. Nagyon sok munka van egy ilyen farmon a fűnyírástól kezdve a kerítésfestésig.
– Nem túl magányos élet ez?
– Nagyon sok barátom van, mindig meglátogat valamelyikük. De otthon lenni is jó, csak úgy, semmit sem csinálni, pihengetni.
– Fontos, hogy a barátai szeressék a ralit?
– Nem lenne elengedhetetlen, de Finnországban az emberek többsége érdeklődik a rali iránt. Még aki nem rajong érte, az is követi az eseményeket a finnek sikerei miatt.
– Apropó, sikerek! Önnek jó esélye van arra, hogy az idén megszerezze harmadik világbajnoki címét.
– Természetesen esélyes vagyok, de vannak rajtam kívül is ambiciózus versenyzők a mezőnyben. Bármi megtörténhet, nyílt a küzdelem.
– Most a csúcson van, de gondolkodott már azon, mihez kezd, ha befejezi a pályafutását?
– Egyelőre nem tudom.
– Esetleg fiatal versenyzőket támogatna?
– Már most is van egy pártfogoltam: Juha Pykalistónak hívják, és szerintem nagyon tehetséges. Segítem, amenynyire csak tudom, jó lenne, ha ő lenne a finnek következő nagy bajnoka. Ebből is látszik, hogy a raliból nincs menekvés. Ha egyszer benne voltál, akkor bonyolult csak úgy kiszállni belőle. Szerintem nem is lehet.
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik