Több mint egy hónapos kényszerű kihagyás után tért vissza a pódiumra világbajnoki negyedik, Európa-bajnok súlyemelőnk, Stark Tibor. Súlyos könyöksérülését követően májusban a Kazincbarcika Magyar Nagydíjon láthattuk újra, ám újabb szerencsétlenség érte: a lökés első gyakorlatánál részleges combizomszakadást szenvedett.
Az előzmények ismeretében annál meglepőbb volt, hogy a hét végén részt vett riválisa, a norvég Stian Grimseth által szervezett ólomsúlyú gálán, és végül szerény eredménnyel, 350 kilóval negyedik lett.– Hogy vette rá magát, hogy félig sérülten elinduljon a fördei viadalon?– Stian nagyon jó barátom, és egyszerűen rábeszélt az indulásra. Azt mondta, nem számít, milyen állapotban vagyok, nem kell megszakadnom, nem kell mindenáron nagyot emelnem. Végül is baráti gesztusból indultam, ami az eredményemből is kitűnik.– Tényleg, emlékszik arra, mikor csinált legutóbb mindössze három és fél mázsát?– Nem. Kicsit komikus is az egész. Tulajdonképpen helyből emeltem, vagyis nem ültem be a súlyokkal, így kíméltem a lábam. Ezzel a módszerrel ennyire tellett. Utólag mégis azt mondom, hogy érdemes volt elutaznom, hiszen kaptam egy kis potyapénzt: ötszáz dollárral gazdagodtam. Mindezt a lengyel Kleszcznek köszönhetem, aki kiesett szakításban, és mert öten indultunk, megcsíptem a még fizető negyedik helyet. Ha egészséges vagyok, Grimsethet is megvertem volna, hiszen a lökésben sérülés miatt óvatosan versenyzett, és háromszázhetvenöt kilóval fejezte be a versenyt.– Miután ez egy gála, nyilvánvalóan baráti hangulat jellemzi. Szerveztek közös programot a súlyemelésen kívül?– Persze. A verseny előtti napon, pénteken kihajóztunk egy szigetre a fördei fjordból, és egy világbajnok norvég szakács rénszarvassteakjét ettük. Csak megjegyzem, nekem nem kedvencem a véres hús. Aztán jó vikingek módjára úgy harminc méterről tomahawkkal célozgattunk egy fatuskót, és ha nehezen is, de egy idő után ráéreztünk a technikájára. Bármilyen furcsa, ebben is az iráni olimpiai bajnok Rezazadeh bizonyult a legjobbnak. Vele kapcsolatban van egy jó sztorim…– Éspedig?– Amikor a kisbuszunkkal kanyarogtunk a hegyekben, a beállókkal meg-megszakított keskeny úton szembe jött egy idős házaspár kocsival. Úgy látták, elférnek, de az autójuk hátsó fele beszorult a busz és a korlát közé. Rezazadeh átlátta a helyzetet, a vonóhorognál fogva felemelte a kocsit, mi csak asszisztáltunk Grimsethtel, és nagyobb sérülés nélkül kigurulhatott mellőle a busz. A nagy ijedtséget vidám fényképezés követte, a házaspár nagyot mosolygott, hogy a világ legerősebb emberével szerepelhet egy fényképen.A hétfőn a tatai edzőtáborba bevonuló Stark pedig hiszi, hogy az ölébe pottyant 500 dollár a hosszú pechsorozat megszakadását jelenti, és már csak felfelé vezet az út a vancouveri világbajnokságig.