Játék helyett marketing

Hiszen ez a kiemelkedően tehetséges társaság, amely részt vett és a kilencedik helyen végzett az 1993-as junior-világbajnokságon, felnőttként egyetlen Európa-bajnokságra sem tudott kijutni, és mert a válogatott immár újra a B-osztályba süllyedt, már nem is fog. Nem, mert legközelebb csak a 2007. évi kontinensviadalra válthat jegyet.
A megannyi sikerre hivatott generáció tagjai közül hárman egyébként sem kísérelhetnék meg pótolni az elmulasztottakat: Kovács Barbara régen eltávolodott a magyar röplabdától, Szabó Mónika sem szerepel már az élvonalban, Battlay Krisztina pedig most, kétéves görögországi légióskodás után döntött úgy, hogy befejezi pályafutását.
– Tizenhét évnyi aktív röplabdázás után határoztam így – mondta az 51-szeres válogatott kettesütő. – A görög bajnokságban március közepén lejátszottam az utolsó meccset, majd amikor hazatértem, megkaptam a behívót a válogatottba. A lelkem odahúzott a lányokhoz, de Stevik Péter főtitkárnak elmondtam, hogy bár megtisztelő a válogatottban játszani, nekem már más terveim vannak, és a fizikumom sem megfelelő.
– Hölgy esetében nem illik emlegetni a kort, mégis érdekel: a harmadik ikszbe lépése is segített a döntésben?
– Nem, dehogy. Már tavaly is gondolkoztam azon, hogy mit csinálok majd a pályafutásom befejezését követően, hiszen a röplabdát nem lehet végtelen ideig művelni. Most olyan lehetőségem adódott a civil életben, amelyet szeretnék megragadni: édesapám keleti ajándéktárgyakkal és antik bútorokkal foglalkozó cégében helyezkedem el. Betanulom a szakmát, különben is idevág, hogy Nyíregyházán középfokú marketingtanfolyamot végeztem el, és két nyelven, angolul, valamint görögül is jól beszélek.
– Tényleg, hogy érezte magát Görögországban?
– Szuper volt! Nagyon sokat jelentett, hogy magamra voltam utalva, nem laboratóriumi körülmények között éltem. Egyszóval önállósodtam, az pedig hab a tortán, hogy barátra is leltem. Ô egyébként sporton kívüli.
– Említette az előbb, hogy nem volt valami jó a kondija. Ez legutóbbi klubját, a Larisszaszt minősíti?
– Az első évben az Ariszban játszottam, és ott kifejezetten minőségi szakmai munka folyt, a Larisszaszban is voltak jó foglalkozások, de nem volt igazán motivált a társaság. A bolgár és a japán légióssal például gyakran külön edzettünk, hármasban.
– S hogyan értékeli az elmúlt tizenhét esztendőt?
– Elégedett lehetek abból a szempontból, hogy rengeteg élményt adott a sportág. Ellenben bánt, hogy a felnőttválogatottban nem tudtunk bizonyítani, és én ezt elsősorban a nem megfelelő menedzseléssel magyarázom. Mert igenis eltökélt játékosok voltunk, egyúttal vagányak is. Szerintem ebben a generációban benne maradt egy olimpiai szereplés.
Az említett junior-világbajnoki kilencedik hely mellett három-három magyar bajnoki cím és kupagyőzelem, egy Interliga-siker jutott Battlaynak, 1999-ben őt választották meg az év játékosának, no és ne feledkezzünk el a CEV-kupában elért negyedik helyről sem, amely a Vasashoz kötődik.