Montecuccoli óta tudjuk, a háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz.De ez az állítás nem csak a háborúra igaz. Vannak olyan sportágak, amelyekhez kifejezetten sok pénz kell, és a rali közéjük tartozik. Mert hiába a tehetség, a gyorsaság, ha nincs egy olyan ütőképes autó, amivel mindezt bizonyíthatná a sofőr. Nem is kell olyan hosszú ideje a sportág ismerőjének lenni, és máris sorolhatjuk a példákat.
A technika sokat fejlôdött az utóbbi idôben, de a jó öreg Ladák most sem hiányozhatnak (fotó: Árvai Károly)
A technika sokat fejlôdött az utóbbi idôben, de a jó öreg Ladák most sem hiányozhatnak (fotó: Árvai Károly)
Emlékszünk még, amikor öt évvel ezelőtt ifjabb Tóth János három abszolút bajnoki címmel a háta mögött (azóta már hat van neki) versenyeket volt kénytelen kihagyni anyagi gondok miatt, vagy említhetnénk azt a pilótát is, aki annak idején képes volt megtörni "Janika” egyeduralmát. Kiss Ferenc két abszolút bajnoki címmel a háta mögött évek óta nem tud a topgéposztályban bizonyítani, kénytelen megelégedni az N-csoporttal (persze, ő azt is nagyon szereti), pedig mindenki tudja, hogy nem felejtett el vezetni. Vagy ott van például Turi Tamás, akinek a kétkerék-hajtásúak között szépen ívelt felfelé a karrierje, kipróbált egy WRC-t is, ám utána kénytelen volt egyet visszalépni. Persze, vannak ellenpéldák is, hiszen az utóbbi időben jó néhány multinacionális cég vette észre a raliban rejlő reklámlehetőségeket, így egyre több remek pilóta kap lehetőséget arra, hogy bizonyítson. Ennek ellenére le kell szögeznünk, hogy a raliban alapvetően a pénz az úr, akinek futja jobb autóra, új gumira, profibb szervizcsapatra, az elöl van, akinek nem, annak legtöbbször meg kell elégednie a sereghajtó szereppel. S hogy a ralizás mennyibe kerül? Teljesen változó (elsősorban a szolgáltatás minőségétől függ), de megpróbáltuk nagyjából összegyűjteni, mire kell költeniük a topcsapatoknak. Először is ott van a nevezési díj, amely egy "szimpla” versenyen 75 ezer forint, de például egy másfeles szorzójú viadalon (amilyenből az idén kettő van) már 100 ezer forint. Ehhez jön még, hogy a párosok megvehetik a rendezői reklámokat (ha mondjuk az ő szponzoraik konkurensei a rendező támogatóinak) –, ez a mindenkori nevezési díj dupláját jelenti. Ezért a nevezési díjért a versenyző kap egy itinert, amely alapján tud tréningezni, két szervizmatricát és két belépőt a prológra. Kötelező a versenybiztosítás is, amely 8750 forint, és fedezi az autók által verseny közben "egyéb külső tárgyban” (hídkorlát, fa, búzatábla) okozott kárt. A nevezésen tehát túl vagyunk, következhet az autó. Az élcsapatok zöme bérli a versenygépét, és a költségvetés jelentős hányadát ez teszi ki. Persze, az ár széles skálán mozog: egy öregecske Corollát idehoznak már 8.5 millió forintért, a topautók azonban 15–20 millió forintba is kerülhetnek versenyenként. De magas az áruk például a kétkerék-hajtású autóknak is: 3.5 millió forinttól nyolcmillióig terjed. Ebben benne foglaltatik a komplett szerviz, és nem jelent pluszköltséget, ha az autó használatából adódóan alkatrész törik (például féltengely). Abban az esetben, ha a pilóta hibázik, mondjuk nekimegy egy fának, a kár önrészét neki kell állnia. Merthogy a versenyautóra is lehet biztosítást kötni. Ezt logikusan abban az országban kötik, amelyből a kocsi érkezik, de hazánkban is van olyan társaság, amely vállalja a raligépek biztosítását. Ez a kocsi értékétől függően 500 ezer és ötmillió forint között lehet versenyenként, de az is számít például az ár megállapításánál, hogy adott pilóta milyen gyakorisággal töri össze az autókat. Az autóbérlés díjában általában nem szerepel a gumi és az üzemanyag. Egy-egy versenyabroncs 50–100 ezer forintba kerül, amit úgy fejlesztettek ki, hogy ha eléri az üzemi hőmérsékletet, akkor maximális a tapadása, ám ha visszahűl, másodszorra már nem melegszik fel optimális hőmérsékletre. És kilométerenként bizony az is súlyos tizedmásodperceket jelent, ha valaki nem új, hanem használt gumikat tesz fel a kocsijára. A mezőny nagy része az itthon kapható legmagasabb oktánszámú üzemanyagot használja, a World Rally Carokba viszont az FIA-előírásoknak megfelelő, "homológ” benzint tankolnak, ennek literje körülbelül négy-ötszörösébe kerül az utcai autókban használatos benzinnek. És ha azt vesszük, hogy utcai közlekedésben egy WRC 30 litert fogyaszt 100 kilométeren, gyorsasági szakaszon viszont 80–100 litert, akkor bizony be kell látnunk, hogy ez is jelentős tétel. (Viszonyításképpen egy 1.6-os kétkerékhajtású gép utcán 20 litert, gyorsaságin 60 litert "eszik”.) Máris óriási az összeg, pedig még nem is beszéltünk a "költöző falu” szállás- és étkezési költségeiről. Egy 15 tagú élcsapatnál számolhatunk fejenként és naponta tízezer forintot a szállásra és ugyanennyit az étkezésre. Persze, a mezőny hátsó részében ez is másképp van. Évekkel ezelőtt egy trabantos versenyző Ranga Lászlóval beszélgetvén a költségekről azt a végkövetkeztetést vonta le: "Tudod, Laci, nekem az egész versenyem kerül annyiba, mint a te csapatod egy reggelije.” És ezek a különbségek mostanra sem lettek kisebbek…