Elképzelt, majd megnyert arany

– Mindenki nyerni akart, illetve kvótát próbált szerezni Pesaróban. Ezen túl milyen érzésekkel készült a világbajnokságra?
– Azzal kezdem, hogy amikor megtudtam, ismét Pesaro rendezi a vébét, felemás érzések kavarogtak bennem. Kétezerben váltóarannyal kezdtünk, ami nagyon jó volt, de utána az egyéni szereplés nem sikerült túl jól. Mindössze tizennyolcadik lettem, mert az egyik kanyarodásnál elcsúsztunk a lóval. Ha nincs ez a szerencsétlen eset, az élmezőnyben végeztem volna, mert addig jól lovagoltam. Egyébként nem fűződtek rossz emlékek a versenyhez, mert Pesaro szép város, a tengerparton csodás környezetben laktunk. De azt is el kell ismernem, hogy abban az évben a vébénél fontosabb volt számomra az olimpia, valamint a székesfehérvári Európa-bajnokság. Szóval, bizakodva vártam a vébét, mert ez az évem jobb volt, mint a tavalyi, bár döcögősen indult. Év közben azonban kijöttem a gödörből, és ezt a formát akartam tartani Pesaróban is.

Nem a kvótára koncentált

– Mit mondjak, sikerült. Mikor hitte el, hogy nemcsak kvótát szerzett, hanem világbajnok lehet?
– Úgy százötven méterrel a cél előtt fordult meg a fejemben, hogy első vagyok, és hogy sikerült elérnem azt, amiért régóta küzdök. Ráadásul úgy sikerült, hogy kemény harcot vívtam a győzelemért, és a taktikai csatából én kerültem ki győztesen.
– A futás előtt a harmadik helyen állt, a bronzérme biztosnak tűnt. De nem lehetett tudni, mire képes az olimpiai bronzérmes Allenby.
– Én nem tőle tartottam, hanem a vele együtt rajtoló Velicskótól. Allenby már a legutóbbi Világkupa-versenyen sem futott jól, sőt a selejtezőben sem, és úgy láttam, az sokat ki is vett belőle. Velicsko számomra sötét ló volt. A váltóban vele voltam párban, és nagy csatát vívtunk. Kérdéses volt, mit tud most. Legrosszabb esetben ezüstéremre számítottam, de nem tudtam, mi lesz. Edzőm, Kulcsár Antal azt mondta: ne a kvótára gondolj, képzeld el magadnak az aranyat, és akkor meglesz a kvóta is!
– Azért nem lehetett ilyen egyszerű megnyerni. Mert ha csak az elképzelésen múlna, rengeteg aranyérmes szaladgálna a világban.
– Ez igaz. Bár a futás a vártnál könynyebben alakult, az egész napot megcsinálni nem volt egyszerű. Reggel nem tudtam aludni, csak forgolódtam az ágyban. A reggeli utáni rövid tengerparti séta segített ugyan, de a lövészet előtt izgultam, mert nem voltak jók az előjelek, a váltóban és a selejtezőben lőhettem volna jobban is. Aztán kihoztam száznyolcvan körre, ami mindig elfogadható. A vívásnál bíztam magamban, mert egész évben jól ment ez a szám. Most azért érződött, hogy a váltó és a selejtező sokat kivett belőlem, a végére elfáradtam, null hárommal zártam.
– Ezt hogy viselte el? Nagyon bosszankodott?
– Annyira a végén történt, hogy már nem volt időm ezen keseregni, tovább kellett lépni, mert jött a következő szám, az úszás. Majd edzőimmel elemezzük a vereségeket, de szerintem egyértelműen a fáradtság okozta őket, már nem tudtam annyira koncentrálni. Az úszás teljes meglepetés volt, nemcsak nekem, hanem mindenkinek. Bár az edzőim azt mondták, ők ilyen eredményre számítottak a selejtezőbeli produkcióm alapján. Az is igaz, hogy az idén nagyon "rámentünk” a fizikai számokra, az úszásra különösen azért, mert tavasszal nem hoztam azt az eredményt, ami az alapozáskor látszott. A fizikai állapotom megfelelő volt, mégsem jöttek a jó idők. Az utolsó időszakban gyorsító, felpörgető munkát végeztünk, és meglett a gyümölcse.

Most nem lejtett a pálya

– A szenzációs úszásnak köszönhetően a lovaglást az első helyen várta. Nem jutott eszébe a három évvel ezelőtti balszerencsés lovaglás? Nem tartott valami hasonlótól?
– Bevallom, izgultam, bár azt hiszem, ez nem látszott rajtam. Az izgulás ellenére bíztam magamban, erőt adott, hogy ebben az évben csak hibátlan, ezerkétszáz pontos lovaglásaim voltak. Az igaz, hogy megfordult a fejemben a három évvel ezelőtti elcsúszás, de ez inkább a váltóversenyen foglalkoztatott. Akkor lovagoltunk először újból ezen a pályán, ráadásul az elsőként szereplő csapat bukott is… Az egyéniben azon a ponton, ahol kétezerben elestem, bevillant a régi kép, de ez arra sarkallt, hogy ott még jobban figyeljek.
– A futás után mindenki kiemelte, hogy mennyire okosan futott. Hogyan sikerült az észveszejtő hőségben még a taktikára is figyelnie?
– Az edzőm figyelmeztetett, ne izguljak, ha az első kör végére még nem tudom beérni az előttem futókat. Be kell érni őket, de fokozatosan. Velicskótól erősebb kezdést vártam, ötszáz méter táján már megközelítettem őket, majd a homokos részen, úgy nyolcszáz méternél felzárkóztam, aztán "utaztam” velük. A második körben, a homokos résznél éreztem, hogy el tudok lépni, most kell váltanom. Nálam meghatározó volt ez a szakasz, úgy vettük észre, hogy nekem a többieknél jobban megy a homokban a futás, jobb a technikám. Egyébként nagyon nehéz volt a pálya, volt benne beton, ami visszaverte a hőséget, homok és emelkedő is, és mindegyiken másképp kellett futni. Nekem sikerült váltanom.
– Mindkét vébégyőzelme olimpiai részvételt ért. Mi a különbség a két siker között?
– Nagy szó, hogy Olaszországban nyerni tudtam. Itt már többször megéltem azt, hogy Világkupa-versenyeken a hazai versenyzők felé lejtett a pálya. Most a vívásban a nemzetközi zsűriknek köszönhetően pártatlan volt a bíráskodás. No és a legfontosabb, hogy 1999 óta sokkal tudatosabb lettem, és ez nálam a technikai számokban, a vívásban és a lovaglásban jelentkezik elsősorban. Ebben a két számban nagyot léptem előre.
– A győzelem utáni napon a versenyhelyszínek közelében maradt, szinte állandóan a telefonjával volt elfoglalva ahelyett, hogy kihasználta volna a tengert.
– Rengeteg üzenetet és gratuláló hívást kaptam még vasárnap is, ezekre válaszolni kellett. A párommal sem tudtam beszélni verseny közben, csak a győzelem után. Szóval, nagyon jólestek a köszöntések, egyéni támogatóm, a Westel képviselői is azonnal hívtak, amint megtudták az eredményt. A tengerben pedig a megérkezés után megmártóztam, de később már nem merészkedtem be, mert kitették a piros zászlót, hogy a fertőző vízbe veszélyes bemenni. Én meg nagyon érzékeny vagyok a fertőzésekre, a vébé előtt is napokig szenvedtem miatta. A közelgő Európa-bajnokság előtt nem akartam kockáztatni.

Az Eb is motiválja

– Ha már szóba hozta az Európa-bajnokságot. Ezután lesz, ami motiválja majd a kontinensbajnokságon, ugyanúgy fog készülni rá, mintha nem lenne kvótája?
– Az biztos, hogy otthon megünnepeljük majd a sikert, és remélem, ezt az edzők is megértik majd. Az is biztos, hogy más lesz a helyzet, mintha nem lenne kvótám. De miért ne lenne motivációm? Most sikerült jól szerepelnem, miért ne sikerülne újból? Már csak azért is bizonyítani akarok, ne higgyék azt, hogy véletlen eredmény volt.
– Ezt ugye nem mondja komolyan? Két egyéni vébéarany és két vébéezüst, az Európa-bajnoki arany, no meg a csapattal szerzett sok érem nem lehet véletlen.
– No jó. Akkor azt mondom, hogy Pesaro előtt egyszeres egyéni világbajnok voltam, most már kétszeres vagyok. Egyéni Európa-bajnoki aranyból viszont még csak egy van a gyűjteményemben…