Hipofízis

Hogy ez nem lehet igaz?Nem is az. Sőt a napokban a maratoni futás világcsúcstartója, az angol Paula Radcliffe nyilatkozott Tom Fordyce-nak, a BBC Sport riporterének azoknak az atlétáknak a nevében, akiket komolyan aggasztanak a nemzetközi doppingcsata legújabb, derűlátásra okot egyáltalán nem adó fejleményei, amelyek fenyegető árnyként lebegnek majd a görög főváros ötkarikás versenyei felett. Ez a körülmény két okból is lehangoló. egyrészt, mert nem puszta feltételezésként írjuk le, hanem szinte már most elkönyvelhető tényként, másrészt annak a szervezetnek, illetve személynek a szavai szerint, akit igazán mértékadónak tekinthetünk ebben a témában: Dr. Olivier Rabin, a WADA (a Nemzetközi Olimpiai Bizottság által létrehozott Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség) tudományos igazgatója. Hogy pontosan idézzük a szavait, ezt mondta: "A doppingellenőrzés legkorszerűbb technikájának kidolgozására a világ hat különböző városában folynak intenzív kutatások a tiltott teljesítménynövelő szerek megbízható kimutathatósága érdekében. A növekedési hormon (HGH, Human Growth Hormone) és a segítsége révén kifejlesztett származékok okozzák a legfőbb gondot. Két laboratóriumban előrehaladott a munka, ám a kísérletek már hosszú évek óta folytak, amíg elérkeztünk idáig, és ebből következően is kockázatos lenne megjósolni, hogy az abszolút megbízhatóság szavatolásához, annak elfogadtatásához, majd gyakorlati alkalmazásához elegendő számunkra az Athénig hátralévő esztendő... Hivatalosan a WADA nem tartja valószínűnek a teszt gyakorlati alkalmazását 2004-ben.”Ôszinte beszéd, még ha sok jót nem is vetít előre. Ha nem történik áttörés, akkor sem ér bennünket legalább olyan csalódás, mint 1996-ban Atlantában, vagy legutóbb 2000-ben Sydneyben… Atlantában beharangozták a minden titkot feltáró, abszolút tévedhetetlen részecskevizsgáló spektrométernek a bevezetését, amelyből azután "technikai okokból” semmi sem lett. Az 1998-as Tour de France kerékpáros versenyen bekövetkezett botránysorozat hatásai, az ezt 1999 tavaszán követő NOB doppingellenes világkonferencia, majd a WADA sok millió dollárt emésztő kialakítása – mind-mind arra engedett következtetni, hogy Sydney ebben a vonatkozásban is áttörést hoz. Akkor mindenekelőtt az EPO (a vér oxigén-gazdálkodását manipuláló erythropoetin) kimutatása volt a probléma, az ausztrálok az elemzéshez vért vettek, a franciák vizeletből mutatták ki, azután a kettő kombinációja jött szóba, de végül vallási, emberjogi, technikai, etikai és egyéb okok következtében a bevezetéstől a szervezőknek el kellett tekinteniük. És emlékezhetünk – elsősorban súlyemelésben és tornában – milyen doppingskandalumok zavarták meg azután a sporttörténet egyébiránt addigi legtökéletesebb olimpiai játékait.Miről is beszélünk, és miért olyan veszélyes a használat? A HGH-t, a növekedési hormont az agyalapi mirigy, a hipofízis termeli egész életünk során, különös bőséggel fiatal korban, a növekedés korszakában. Befolyásolja a porcok, a csontok és az izmok gyarapodását, fejlődését, erősödését. A tudósok először 1956-ban különítették el, és három évvel később már alkalmazták a növekedési zavarokkal küszködő gyerekek gyógyítására. A génkutatások rohamos felgyorsulása előtt a HGH-t kizárólag elhalálozottak agyából nyerték, és ezt az alapanyagot aztán injekció formájában dolgozták fel. Azóta javában folyik már a szintetikus előállítása is, és a különböző készítmények nehézség nélkül rendelkezésre állnak a gyógyszeriparban. Ez a probléma gyökere, hiszen teljes biztonsággal egyelőre lehetetlen megkülönböztetni a hormonok eredetét, azaz – mennyit termelt a szervezet, és mennyi érkezett mesterséges úton. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság tiltott szereinek listáján 1989 óta szerepel. Kiváltképpen alkalmas az izomerő növelésére, és mivel, mint tudjuk, szoros a kapcsolat az izom mérete és ereje között, elsősorban azok a sportolók használják előszeretettel, akiknek izomerőre és robbanékonyságra van szükségük a minél kiemelkedőbb teljesítmény elérésének érdekében. Az alkalmazás révén a fáradt izom könnyebben és rövidebb idő alatt regenerálódik, tehát ennek következtében a szervezet, a test több és hatékonyabb edzésmunkára fogható. Az állóképességi sportokban kevésbé használatos, ott még az EPO a domináns szer, és akkor a fenyegető génmanipulációról még nem is szóltunk…A HGH mértéktelen alkalmazása rendkívüli mellékhatásokkal jár, akár életveszélyt okozó szívártalmat, máj- és vesebetegséget idézhet elő, kóros elváltozásokat a végtagokon, elsősorban az ujjakon, tenyéren, lábfejen, az arcon és bizonyos típusú rákbetegségek előidézője is lehet.A becsvágyó versenyzőket mindez nem riasztja vissza, és nem készteti józan megfontolásra. Sokakat nem. Nyilván bevallottan nem – vállalják a halálos kockázatot. A sport mai világában élen lenni, világ- vagy olimpiai bajnoknak lenni, a profik között kitűnni nemcsak egyszerűen becsvágy kérdése, hanem óriási lehetőség a gyors meggazdagodásra. Hatalmas a kísértés, és az esélyegyenlőség nemes elvének hangoztatása bármennyire is helytálló és igaz – sokan nem hallgatnak az intelmekre, sőt nem rettennek vissza még a súlyos szankcióktól sem. Ennek a mindenre elszánt sportelitnek őszintén hangoztatott jelszava ez: "A halál jobb, mint a második hely!” Résen kell lennünk, még akkor is, ha kilátásaink most, Athén előtt sem jobbak, mint Sydneyt megelőzően. A doppinghajszának távolról sincs vége sajnos, sőt az üldözöttek még mindig egyre előrébb ugranak. Az üldöző tudomány és a fair play mozgalom mégsem adhatja fel, tudva, hogy ugyan csatákat veszíthet, de a háborút mégis csak a tisztességnek, a sportszerűségnek kell nyernie!