Ketten hajtanak az aranyért

Normális körülmények között a Rangers-szurkolók egész nyáron peckesen sétálgathattak volna fel-alá Glasgow utcáin, tekintettel a csapatuk által végrehajtott mesterhármasra (bajnoki cím, kupa- és Ligakupa-győzelem). Skót földön azonban egy ideje oly ritka vendég a nemzetközi porondon elért – akár relatív – siker, hogy a Celtic UEFA-kupa-döntőbe jutása tökéletes riposztlehetőséget nyújtott a nagy rivális híveinek egy esetleges verbális inzultus alkalmával (különösen úgy, hogy a Rangers már az UEFA-kupa első fordulójában köznevetség tárgyává vált a Viktoria Zizkov elleni kudarc miatt).
No persze, Alex McLeish mégiscsak joggal lehet büszke rá, hogy megérkezése után rögvest nyerő csapatot csinált a "kékekből”. A mostani szezonban sem vár rá sokkal könnyebb feladat, mert bár a gárda olyan oszlopai, mint Ronald de Boer és Barry Ferguson továbbra is rendelkezésére állnak, továbbá érkezett Zsurab Hizanisvili, Nuno Capucho, Henning Berg és Paolo Vanoli, azért vannak fontos távozók. Így Lorenzo Amoruso, Arthur Numan, Neil McCann, Bert Konterman és talán Mikel Arteta is, úgyhogy McLeish még nem mondott le egy középső és egy bal oldali védő, illetve egy csatár megszerzéséről. Kivált az utóbbi poszton lenne szüksége igazán nagy fogásra, hiszen sokak szerint, ha most is annyira lélegzetelállítóan szoros lesz az aranyéremért folyó verseny, mint legutóbb, a Rangers könnyen megjárhatja, hogy nincs egy olyan támadója, aki megbízhatóan szállítja a maga legalább 25 bajnoki gólját.
Ilyen kinccsel pillanatnyilag egyedül a Celtic büszkélkedhet Henrik Larsson személyében, aki eddigi glasgow-i pályafutása során 182 bajnoki meccsen 143-szor volt eredményes. Martin O'Neill mester bízhat benne, hogy a svéd egyedülálló képességei ezúttal elegendőek lesznek a végső diadalhoz, mert a keret gyakorlatilag egyetlen változása, hogy az eddigi tartalék kapus, Javier Sánchez Broto megunta az állandó mellőzöttséget, és szedte a sátorfáját. Kérdés, manapság büntetlenül "át lehet-e aludni” az átigazolási időszakot bármely országban… Az mindenesetre figyelemre méltó, hogy a 2002–2003-as évad hosszú idő után az első olyan volt, amikor nem az Old Firm néven ismert nagy rangadókon jobban szereplő együttes lett a befutó. Az északír szakember egyébként kijelentette, ha most felajánlaná neki valaki azt a 97 pontot, amivel tavasszal csak a dobogó második fokáig jutott a csapata, habozás nélkül elfogadná.
Ami a két gigász mellett megbúvó többieket illeti: a Heartsnak jó esélye van arra, hogy ismét odaérjen a dobogóra, hiszen megtartotta skót válogatott hátvéd duóját, Steven Pressley-t és Andy Webstert, és néhány ígéretes igazolásra is futotta erejéből. A Dundee a másik csapat, amely – a kupadöntőbe jutással – kiharcolta az UEFA-kupa-részvételt (a fináléban elszenvedett vereséggel együtt ebben az évben összesen háromszor kapott ki tétmérkőzésen). A már említett Hizanisvili helyére sikerült megszerezni a honfitársát, Giorgi Nemsadzét, valamint Fabian Caballerót, s visszatér sérüléséből Beto Carranza is.
A legnagyobb mozgás a Dundee Unitednál volt, amin az egyszeres bajnok 11. helyezését elnézve nincs mit csodálni. Nem kevesebb mint kilenc új labdarúgó érkezett a klubhoz. A Dunfermline ezzel szemben nem anynyira a keret megerősítésével, mint stadionja, az East End Park új gyepszőnyegével volt elfoglalva a nyáron. Érdemes még megemlíteni a harmadik élvonalbeli szezonját brazil edzővel, Marcio Maximóval kezdő Livingstont, illetve a Motherwellt, amely csak azért nem esett ki, mert a másodosztály bajnokának, a Falkirknek a nem megfelelő arénája miatt nem engedélyezték a feljutást.

A Scottish Premier League 2003–2004-es idényének résztvevői
Rangers (1.), Celtic (2.), Hearts (3.), Kilmarnock (4.), Dunfermline (5.), Dundee FC (6.), Hibernian (7.), Aberdeen (8.), Livingston (9.), Partick Thistle (10.), Dundee United (11.), Motherwell (12.)
Zárójelben az előző szezonban elért helyezést tüntettük fel.