Parádé az olimpiai kvótákért

Múlt csütörtökön az első csapat-világbajnokságra került sor, míg vasárnap a hetedik magyarországi Világkupa-futamon vett részt a nemzetközi mezőny. Az athéni olimpia közeledtét jelzi, hogy jelentős túljelentkezés volt a férfiak Vk-viadalára, s a színvonalról is sokat elárul az, hogy a tiszaújvárosi dobogósok – Polikarpenko, Gaag és Johns – a világranglista első hét helyezettje között találhatóak (Athén kapcsán meg kell említenünk azt is, hogy a tiszaújvárosi Vk-futam versenyigazgatója az a Márkus Gergely, aki egyben a 2004-es olimpia triatlon versenyszámának igazgatója is). A mieink közül az olimpiai kvalifikáció alapját jelentő rangsorban immár hosszú hónapok óta Kuttor Csaba áll a legjobban, jelenleg a 34. helyen szerepel, vagyis akár nyugodtan készülhetne második ötkarikás szereplésére. A kaposváriak sportolója ennek ellenére nem ül a babérjain, ahol csak lehet, igyekszik pontokat szerezni – nem csak önmagáért…
– A közönség Tiszaújvárosban változatlanul fantasztikus, a külföldiek is csak áradoztak, hogy a világon nincs ilyen máshol. Jó néhány olyan nagymenő van a mezőnyben, mondjuk az új-zélandi Shane Reed, aki évről évre emiatt jön el Magyarországra. Sok külföldi versenyen indultam már életemben, s talán csak Hamburgban volt hasonlóan jó a hangulat, amikor a kikötőváros az olimpiai rendezésért lobbizott és nagy feneket kerítettek a triatlonversenynek. Persze, egy kétmilliós városban könnyebb… Ami a mezőnyt illeti, roppant kiegyensúlyozott volt, a sztárok mellett sok olyan triatlonista is elindult, akiről talán még csak mi tudjuk, hogy hamarosan a sportág húzóemberei lesznek. Nagyon tetszett a csapat-világbajnokság is, s nemcsak nekünk, versenyzőknek, hanem a közönségnek is. Minden induló komolyan vette, éppen ezért számomra egy kicsit kevés volt az idő pihenni a Világkupáig – mondta Kuttor.
– A Világkupán huszonhatodik lett. Bizonyára nem volt elégedett…
– Nem mondhatnám. Komolyan készültünk a rangos magyarországi versenyekre, ezért három héten keresztül magaslati edzőtáborozáson vettünk részt, előtte alaposan beleástuk magunkat, hogy szakmai téren ne rontsunk el semmit. Végigdolgoztuk a tábort, utána három nappal, a győri versenyen még kérdéses volt az eredménye, de Tiszaújvárosban már robbannunk kellett volna. Ennek ellenére továbbra is elég fáradtak voltunk. Végül is ez egy teszt volt, hogy jövőre, az olimpia előtt próbálkozzunk-e egy hasonló felkészüléssel. Egyébként elképzelhető, hogy egy hét múlva már bombaformában lennék, de nagyon hosszú a szezon és kényszerhelyzetben vagyunk, mert csak most jut idő pihenésre.
– Hogyan alakul a további programja?
– Ezen a hétvégén Varga Szabolccsal és Lipták Tamással együtt én is indultam volna New Yorkban a Világkupa-futamon, de a gyengécske formám miatt erről lemondtam, Fadd-Domboriban viszont ott leszek a sprinttávú bajnokságon és az aquathlonon. Ôsszel az európai Világkupákat mellőzni fogom, tavaly indultam Hamburgban és Nizzában is, de a mezőny valóságos horror volt, óriási tülekedés, szinte senki sem hiányzott. Ehelyett idén a pihenő után egy pótfelkészülést tartunk, aztán Japánban két verseny következik. Murakamiban az egyetlen pontszerző sprintversenyt rendezik, Makuhariban pedig Világkupa-futamot, tavaly nagyon jól sikerült ez a túra. Utána Dél-Amerika következik, Rióban és Cancúnban Világkupával, aztán irány Ausztrália, a helyi magyarok segítségével felkészülhetünk az új-zélandi világbajnokságra.
– Hogy állunk az olimpiai kvalifikáció szempontjából?
– Egy pillanatra felcsillant a remény arra, hogy akár három magyar is indulhatna a férfiak között Athénban, főleg a koreai jó szereplésünk után, de nagyon nehéz dolgunk lesz. Két indulóra nagyon jók az esélyeink, de a háromért idén még parádéznunk kell…