Májusi búcsúja Japántól meglehetősen érzelmesre sikeredett, köszönhetően a csapattársaknak, akik az utolsó szálig ott voltak a repülőtéren, a kora reggeli startolás ellenére.
Kántor Sándor nem tudott kikerülni Japán vonzásából, újabb idényre Oszakában marad (Fotó: Meggyesi Bálint)
Kántor Sándor nem tudott kikerülni Japán vonzásából, újabb idényre Oszakában marad (Fotó: Meggyesi Bálint)
Nemcsak ő, hanem felesége és két kisgyermeke is megszerette a felkelő nap országát, és a nyári uborkaszezonban tett nyilatkozataiból sejteni lehetett, hogy mindenképpen visszatér. Annak ellenére, hogy Olaszországból és Görögországból is csalogatták, no meg Stelian Moculescu, a német Friedrichshafen trénere is hívta, aki első edzője volt légióspályafutása során. Mindez immár sallang, Kántor Sándor a következő idényben is a Panasonic Panthers Osaka mezét húzza fel. – A másik három ajánlatra miért nem mondott igent? – kérdeztük a legismertebb magyar röplabdázót. – Az olasz szerződés attól függött, hogy talál-e főszponzort a Piacenzával fuzionáló Milano. Miután eldőlt, hogy nem lesz, a kiszemelt kulcsjátékosok szerződtetése is meghiúsult. Az Olympiakoszhoz azért nem mentem, mert megtudtam, hogy a klub még tartozik Travica edzőnek, meg aztán az elmúlt idényben Görögországban játszó bolgár Konsztantinov sem mondott túl sok biztatót az ottani fizetési morálról. A bizonytalant pedig nem akartam megkockáztatni. Moculescu mester hároméves megállapodást ajánlott fel, de abban egyeztünk meg, hogy jövőre visszatérünk rá. – Korábbi interjúi alapján azt sejtem, hogy valami miatt már nem eléggé vonzó ön számára Itália. Mi ennek az oka? – Mintha csökkent volna a röplabda népszerűsége Olaszországban, és már gazdasági szempontból sem olyan stabil a sportág ottani helyzete. Mindig akadnak megszűnő klubok, és hogy csak egy példát említsek: a sztárcsapatnak számító Treviso költségvetése ötszázezer euróval lesz kevesebb az előttünk álló szezonban. – Japán viszont továbbra is a Kánaán? – Legalábbis nagyon szerettünk ott élni, és ugyanazokkal a feltételekkel írtam alá újabb egy évet, mint tavaly. Annyi a különbség, hogy míg egy éve az első hat közé kerülést célozta meg a csapat, most mindenképpen a négyes döntőbe kellene jutnunk. Hiába, megnőtt az étvágy, miután a tavasszal nyolc esztendő után sikerült ismét érmet szereznie a Panasonicnak, mindenki nagyon örült a harmadik helynek. – Tudvalevő, meglehetősen rövid a japán bajnokság. Az idén is csak novemberben utaznak ki? – Nem, október közepén már elrepülünk. Tavaly az okozott gondot, hogy későn kaptam meg a munkavállalási engedélyt. A forgatókönyv egyébként ugyanaz, hiszen novembertől márciusig lemegy a bajnokság, ekkor hazajövünk, majd április második felében egyedül utazom vissza a Japán Kupára. – Tartotta a kapcsolatot valakivel az oszakai barátok közül? – Annyira igen, hogy például házassága alkalmával az ottani menedzsernek küldtünk egy japán nyelven íródott könyvet, meg néhány magyaros apróságot. Egy biztos, nagyon várnak vissza. – S hogy telt a nyár a Kántor családnál? – Egyik barátunknál nyaraltunk Forliban, hogy a témánál maradjunk, ő is most nősült. De ami talán érdekesebb, igyekszünk megszerettetni másokkal is Japánt, az országot jellemző hangulatot. A feleségem rengeteget fényképezett kinttartózkodásunkkor, ezekből a fotókból nyílik egy tárlat a kaposvári megyeházán. Egyedül azt sajnálom, hogy a kinagyított hetvenvalahány kép közül csak valamivel több mint negyvenet állíthatunk ki. Kántorék Japánját augusztus 25-től szeptember 14-ig tekinthetik meg a somogyi megyeszékhelyen, a 125-szörös válogatott ütőt pedig a Kométa-Kaposvár edzésein látni mostanság.